Bár jó harminc éve ott vannak az iskolák palettáján, sokaknak úgy tűnhet, mostanában nőtt meg az érdeklődés a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok iránt. Az ötszörös túljelentkezés és a felvételi is arra készteti a szülőket, hogy jól gondolják meg a jelentkezést.
Bár az általános iskola utáni továbbtanulással járó felvételi macerát a legtöbb gyerek inkább kihagyná, nyolcadik után nincs mit tenni: valamerre mindenkinek mennie kell. De mi van a negyedikesekkel és a hatodikosokkal? Vajon jól döntenek azok a szülők, akik különböző megfontolások alapján már korábban másik iskolába viszik, felvételiztetik a gyereket?
Az elkövetkező hónapok sok ezer gyerek és szülő számára nemcsak a napi tennivalók, de a távolabbi jövő megtervezéséről is szólnak majd. A nyolcadikosoknak muszáj menniük, de a negyedikesek és hatodikosok szülei közül is sokan spekulálnak majd: átmenjen-e, és ha igen, melyik hat- illetve nyolcosztályosba gyerekük. Maradjanak a már megszokott, bejáratott suliban, vagy próbáljanak meg (egy a gyerek számára esetleg stresszes és kimerítő procedúra árán) egy eltérő szerkezetű intézménybe bekerülni, ahol – a statisztika legalábbis ezt sejteti – jobb minőségű és magasabb színvonalú oktatáshoz juthatnak?
Sikeresen felvételt nyert a gyerek tavaly egy nyolcosztályos gimnáziumba. Eltelt az első félév, és meg kellett barátkozni a gondolattal, hogy ezentúl tanulnia kell, mert szimplán IQ-ból már nem fogja tudni teljesíteni a követelményeket, és még így is becsúsznak rosszabb jegyek. Nem, a négyes szerintem nem rossz jegy, de a sok szülő szerint igen, és ez hatalmas stresszt okoz a gyerekekben. Pedig ez csak hozzáállás kérdése, hogy ne így legyen. Tapasztalatok a nyolcosztályos gimnázium világából.
Tavaly, negyedik osztályos korában a lányom a fejébe vette, hogy ő márpedig a jövő évtől nyolcosztályos gimnáziumba fog járni. A terv bejött, felvették, úgyhogy idén már van egy gimnazista, habár még csak tíz éves gyerekem, és ugyanúgy izgulunk, és tanuljuk a dolgokat, mint amikor elsős lett. Kisgimis napló, eső rész.
