A testével és a környezetével ismerkedik a magzat, illetve az újszülött, amikor alvás közben hirtelen véletlenszerűen megmozdul. Emiatt nagyon fontos, hogy az újszülöttek, különösen a koraszülöttek zavartalanul, lehetőleg fészekszerű környezetben alhassanak.
A várandósság egyik legnagyobb élménye, amikor a baba először megmozdul. Első terhességnél ezt a többség csak a 20. hét körül tapasztalja meg, és olyan érzés, mintha buborékok lennének az ember hasában. A többedik babánál azonban már jóval hamarabb, akár 4 hónaposan is érezhető a mocorgás.
Brit idegkutatók újszülöttek agyhullámainak vizsgálatával megállapították, hogy az alvás közben megfigyelt spontán mozgások összhangban voltak az agyhullámokkal, és úgy vélik, hogy ezek az apró végtagmozgások abban segítik a magzatot, hogy megismerje a testét és a környezetét. Ez már egy ismert jelenségnek számít a fejlődő patkányok esetében, és a jelek szerint az emberekre is igaz – írja a Science Alert.
A kutatók 19 kétnapos újszülött agyhullámait vizsgálták elektroenkefalográffal. A kisbabák között voltak érettek és koraszülöttek is.
Állatkísérletekből tudjuk, hogy a végtagok külön-külön történő mozgatása az újszülöttek esetében fontos mérföldkő az idegrendszer fejlődése szempontjából, és ennek az EEG-n egyedi mintázata van. A feltételezések szerint ezek az úgynevezett oszcillációk segítik a fiatal állatokat a testük megismerésében, de mostanáig nem tudták meghatározni, hogy ez pontosan mikor történik.
Mivel a most vizsgált kétnapos babák között koraszülöttek is voltak, vagyis fejlettségi szempontból különbözőek, sikerült leszűkíteni, hogy mikor történhet ez a fontos fejlődési mozzanat. Megállapították, hogy az agyhullámokra jellemző egyedi mintázat az érett babáknál már alig figyelhető meg, míg a legkorábban született babák esetében a legerősebb. Vagyis alapvetően ez a folyamat a harmadik trimeszterben zajlik, és az érett újszülötteknél alvás közben megfigyelhető mozgások már nincsenek ezzel összefüggésben.
A gyakorlatban az eredmények azt jelentik, hogy a koraszülöttek esetében különösen fontos, hogy alvás közben olyan fészekszerű környezetben legyenek, ahol a végtagjaik hozzáérhetnek valamihez, mintha még mindig a méhben lennének.
