Rém kínos volt a szépség fejezet a harmadikos környezetkönyvben, megírtuk, kijavították, sajnos még mindig nem jó. Segítünk, hogy kéne.
Nekünk már tényleg semmi se jó. Átdolgozták a kedvünkért a környezetismeret munkafüzetet, mégsem vagyunk elégedettek. De miért kell egyáltalán kilenc éves gyerekeknek a hajfestéssel és a testékszerrel foglalkozniuk az iskolában?
Tavaly háborogtunk egy sort a harmadikos környezetismeret munkafüzet szépséggel foglalkozó feladatsorán, amiben egyrészt mindenkinek meg kellett neveznie az osztályban a legszebb lányt és fiút (hogyan hozzunk kínos helyzetbe egy egész osztályt, level 1 millió), másrészt viszont le kellett tenni a garast a hajfestés, a magassarkú cipő, a piercing, vagy a tetoválás mellett, mármint, hogy melyiket szeretné kipróbálni a 9-10 éves gyerek, ha felnő.
Nem tehetek róla, tényleg nem éreztem úgy, hogy a kilenc éves kislányom készen áll arra, hogy ilyen dilemmával szembesüljön. Ugyanakkor borzasztóan örülök, hogy két év múlva a fiamnak már nem kell megneveznie az osztályban a legszebb fiút és lányt, mivel (dobpergés) átírták a feladatsort.
Az idei munkafüzetbe a kiadó Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, ígéretéhez híven, valóban egészen más kérdéseket tett be, csak hát, nagyon sajnáljuk, még mindig nem vagyunk elégedettek.
Ezúttal a szépségrovatos kolléganőnk hívta fel a figyelmünket a jelenségre. Mi tényleg értékeljük az igyekezetet és a jóindulatot, amivel a kiadó megpróbálja kiküszöbölni a korábbi hibákat, de sajnos ez még mindig nem a jó irány.
Ebben a kiadásban már nem egymás szépségét kell méltatni, hanem a Hófehérke szereplőiét. Hát, nem biztos, hogy ők tényleg érdekes karakterek a 9-10 éveseknek, de legalább mindenki tudja, kikről van szó. A megfejtés is elég egyszerű: Hófehérke, herceg, banya – szép, szép, csúnya. Mert aki jó, az szép is, ugyebár.
A következő feladat ennél is cifrábbra sikerült. Láthatólag nem sikerült elengedni a hajfestés-magassarkú-piercing-tetoválás vonalat, csak ezúttal nem arról az oldalról közelítették meg, hogy melyiket kívánja meg a gyerek, hanem – némiképp átesve a ló túlsó oldalára – a veszélyek felől.
Remélem, nem fog a gyerekem sírva faggatni, hogy ugye nem fog letörni a hajam, mert be van festve, és nem kapok fertőzést, mert testékszert hordok, úgy is, mint fülbevaló? És ugye, a szerelme sem kap majd fertőzést, mert neki is van fülbevalója, és nagyjából az összes lánynak az osztályban. Veszélyesen élnek ezek a mai fiatalok.
Tudom, nekünk semmi sem jó.
Megpróbálok akkor segíteni, és adni néhány ötletet, hogy mit látnék szívesen egy harmadik osztályos környezetismeret munkafüzetben, szépség témában. Például el lehetne ereszteni ezt a tetkó-piercing vonalat, helyette lehetne máshogy beszélni a szépségről, ahogy mondjuk ekkora gyerekeket érint a téma. Például arról, hogy nem szebb a barna haj, mint a szőke, hanem ízlés dolga, és az ízlésről nem vitatkozunk.
Vagy arról, hogy attól, hogy valaki nem tetszik, még nyugodtan lehet kedves és szerethető ember. Nem bámuljuk meg az utcán, aki máshogy szép, (esetleg nekünk egyáltalán nem az), és főleg nem csúfoljuk, nem szólunk be neki. És: mit gondolnak, miért ábrázolják a mesékben mindig szépnek a jókat, és csúnyának a gonoszakat?
Vagy lehetne beszélni arról, hogy történt-e már velük olyan, hogy valaki eleinte egyáltalán nem tetszett, de később megismerték, megszerették, és utána már szépnek látták? Vajon mindenki szépnek tartja az anyukáját? És a nagymamáját?
Szabadítsuk már ki a tetkókat és a piercingeket a harmadikos tankönyvekből, és adjuk vissza azoknak, akiket illet: a felnőtteknek!
