Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy remek ötlet arra, hogyan éljük meg, hogy a karácsonyvárás valójában klassz dolog, nem pedig egy nehezített pályás ultramaraton.
Mit szépítsük, a karácsony az év legszebb ünnepe helyett a családanyák fejében leginkább egy jeges, hófúvásos, hegyi terepen végrehajtott ultramaratonra hasonlít. Mert mielőtt két hétre leáll az élet, kezdve egy háromnapos főünneppel, mindent alaposan elő kell készíteni, és kinek a dolga ez, na kié?
Kifundálni és beszerezni az összes ajándékot (sógor nagybátyja Géza bácsit se felejtsük ki!), összeállítani és elkészíteni a menüt, lakást kiglancolni, gyereket az iskolai/gyülekezeti karácsonyra felkészíteni úgy szövegben, mint jelmezben, mint kihúzós ajándékban, plusz az év végi munkahelyi hajtás, és még folytathatnám a sort, de nem fogom, mert utálok embereket ijesztgetni.
Szóval feladat van bőven. Gondolták volna-e, hogy ennek ellenére van egy kisebb extrém közösség (tagjai leginkább magukat egyszerű "anyukának" valló nők), akik évről évre elhatározzák, hogy mindezek ellenére napról napra dokumentálni fogják december összes napját, egyenként?
Mert (hatalmas kontrasztként) nincs is szebb időszaka az évnek, mint a december, tele csodával, a gyerekek ilyenkor a legboldogabbak, és ezeket a pillanatokat meg kell őrizni. A reggeli ablaknyitást az adventi kalendáriumban, a Mikulásvárást, a szánkózást (abban a csodával határos esetben, ha véletlenül még mindig esne a hó decemberben), a korcsolyázást, a közös fagyoskodást az adventi vásárban, meg a fellépést az iskolai/gyülekezeti ünnepségen, hogy csak pár, megörökítésre érdemes eseményt említsünk.
Akkora hagyomány, hogy már beceneve is van
A decemberi emlékek megőrzésének formája pedig a December napjai című scrapbook album, sőt, beceneve is van már, az angol rövidítésből: DD, mint december daily. Ez egy olyan fotóalbum, ami, – abban a viszonylag ritka esetben – ha sikerül végig csinálni, tökéletesen visszaadja a december hangulatát. Olyasmi, mint egy képekkel ellátott napló, csak sokkal díszesebb, és sokkal inkább az érzésekre koncentrál, mint a valódi eseményekre.
A gyakorlatban egy ilyen DD elkészítése úgy kezdődik, hogy scrapbookos nők, akiknek egyébként is hobbijuk a színes-szagos fotóalbumok készítése, szilárdan elhatározzák, hogy idén is csinálnak DD-t. Ez nagyon fontos, a kihívás nagyságát és a siker esélyét tekintve valójában elengedhetetlen.
Létrehoznak rá egy Facebook-csoportot, hogy egymást lelkesítsék és segítsék – nyilván érzik a dolog abszurditását, meg realitásérzékük, valamint tapasztalatuk is van – és persze, hogy folyamatosan mutassák egymásnak, mire jutottak.
Az előkészületek
Még mielőtt egyet is kattintanának a fényképezőgépükkel, több óra agyalás veszi kezdetét, hogy milyen legyen az album formája. Sokan korrekt könyvkötészeti módszereket vetnek be, mások spiráloztatják az oldalakat a végén, és van, aki egy komplett gyűrűs albumnál nem is adja alább. Ha fejben megvan az album alapja, akkor a gyakorlatban is elkészítik. Ez eddig csak nettó technika, az alkotás még csak ez után jön.
Most jön az egyik legjobb rész: különböző webshopokból bevásárolják a hozzávaló anyagokat: papírokat, díszítőelemeket, meg még amire szükség lehet. Ezek általában olyan hozzávalók, amiket boltban nem, vagy csak ritkán lehet megvásárolni, itt, itt és itt megnézhetik, hogy miről van szó.
Mire eljön a december első napja, minden együtt van, már csak meg kell tölteni az albumot. Fotókat készítenek, kommentárokat írnak, különféle izgalmas technikákat alkalmaznak, hogy minél egyedibb és szebb legyen az album, és a lehető legjobban visszaadja az ünnep hangulatát. Jól látják, ez nem kevés munka.
Pihenésnek is jó
Tihany Tamara feketeöves DD készítő, évek óta sikerrel be is fejezi ezeket a projektjeit, ami a tapasztalatok szerint azért nem túl gyakori. Nem csoda, hogy sokan követik, és egyenesen az ő ötleteit valósítják meg.
Innen nézve mindenképpen van egy erős szuperwoman faktora a dolognak, mivel Tamara egyébként dolgozó anya, főállás és három, 4-8 éves gyerek mellé passzítja be az életébe ezt a projektet. Az első DD-jét három évvel ezelőtt készítette, ami akkora sikerélményt adott neki, hogy úgy érzi, érdemes ezzel foglalkozni minden évben.
„Az első december daily-m még nagyon kezdetleges volt, technikailag is, meg mindenképpen, mégis annyira jó érzés volt utólag visszanézni, hogy azóta minden évben belevágok.” – mondja Tamara. Szerinte egyébként a lényegi munka nem is karácsony előtt van vele, vagyis azt későbbre is el lehet tolni.
Adventkor csak annyi a halaszthatatlan napi feladat, hogy fényképezni kell, és minden nap kiválasztani, és külön mappába elmenteni azt az egy fotót, ami majd bekerül az albumba.
A többit már később is meg lehet csinálni, sőt, ez segít is levezetni az ünnepet, ami Tamara szerint külön jó, mivel a felfokozott készülődés és a karácsony általában úgy ér véget, mintha elvágták volna.
Ekkor lehet puha landolásként elővenni a DD-t, és elkezdeni az alkotást. Igaz, olyan év is volt, amikor a következő novemberben fejezte csak be az albumát, de nem baj, mert akkor meg ez volt a ráhangolódás.
Emlékmegőrzés magas fokon
Hogy mi mindent lehet beletenni egy ilyen albumba a fényképeken kívül? Röviden: bármit. Koripálya belépőt, az adventi kalendárium letépett ajtaját, sőt, Tamara egyik évben még a mézeskalácshoz használt illatos fűszereket is belezárta az albumába. Vagyis tényleg bármit bele lehet ragasztani, ami emlékeztet a karácsonyvárásra, és valamennyire azért lapos, kicsi, könnyű és időtálló.
Mindent egybevetve igaz, hogy lehetetlen küldetésnek látszik a dolog, de ha mégis összejön, évtizedek múlva biztos, hogy családi kincsként fognak tekinteni a nagyi DD-jére.
És ha nem vagyok szuperwoman?
Akkor sem történik semmi. Ha az ötlet tetszik, de nincs időnk, kedvünk képességünk ilyen színes-szagos albumokat létrehozni, már az is csodálatos, ha képesek vagyunk december 1 és 24 között minden nap kattintani egy képet, és abból összerakni aztán egy tök átlagos, sima fotóalbumot, és ráírni, hogy 2016 december. Sőt, ha még ennyit sem teszünk, csak egy kicsit tudatosan odafigyelünk arra, hogy ez valójában egy nagyon szép, a gyerekek és a család számára varázslatos (is lehetne) időszak, és erről megmarad néhány jó fotónk, már az is kész főnyeremény.
