Ismét kortárs vers miatt áll a bál a Facebook-on, a szemfüles kutyabarátok az egyik 3. osztályosoknak szánt kísérleti olvasókönyvben fedeztek fel „kifogásolható” művet. Tóth Krisztina: Pitbull című verséről van szó, amely szerint a pitbullok akkor is harapnak, ha nem akarnak, méghozzá le az ember lábát vagy kezét, esetleg mindkettőt. A Kutyabarátok.hu egyébként viszonylag enyhe bevezetője után jönnek a jelzőkben bővelkedő kommentek: „agyatlan”, „primitív”, „veszélyes”, amit nyilván nem a kutyafajtára, hanem a költőre és az oktatási rendszerre értenek, hol erre, hol arra.
A versről egyébként messziről ordít, hogy vicc, tréfa. Annak is a legismertebb és legegyértelműbb fajtája: a túlzás, vagyis, hogy felnagyítja, és alaposan rájátszik a sztereotípiákra. Jó, tudjuk, a vicc halála, ha magyarázni kell, és ez, mi tagadás, a kisgyerekeknél is gyakran előfordul. Reméljük ezért, hogy a harmadik osztályos tanítóknak hamarabb leesik, hogy miről van szó, veszik a lapot és nevetnek majd, annak ellenére, hogy nem írták rá a versre keresztbe, nagy piros betűkkel, hogy HUMOR.
Azért is reméljük ezt, mert ami azt illeti, semmilyen kapaszkodót nem kapnak a tanítók a mű értelmezéséhez. Megnéztük a kísérleti olvasókönyvhöz a munkafüzetet és a tanmenetet, egyik sem említi a továbbiakban a verset egy szóval sem. Az olvasókönyv egyébként bőven tartalmazza kortárs írók, költők műveit, olyanokat, amelyek a jelenlegi célcsoportnak is érthetők és átérezhetők, de azért a régi kapálós és napszámosos sztorik ezekben is benne vannak, hátha az is beüt.
Személyes kedvencem egyébként az a bekezdés, amelyben a Z generáció tagjainak magyarázzák a számítógép egerének a mibenlétét és a szó eredetét.
Mint emlékezetes, pár hónappal ezelőtt az egyik Varró Dániel vers miatt tört ki a botrány a Facebook-on, ahol a kommentelők szintén teljes humortalansággal kritizálták az egyébként roppant vicces és szórakoztató olvasmányt. A szerző felesége pedig szintén nagyon vicces posztban tette helyére a dolgokat. Akkor az "Öt jó játék kisbabáknak" című verset kifogásolták, amit egyébként a saját gyerekeim már ötévesen elsőre megértettek, sőt vihogtak rajta. Mondjuk ők előnyben voltak, mert az egész kötetet elolvastuk, és nem csak azzal az egy Varró Dani költeménnyel kerültek szembe életükben.
