A terhes nő teste mintha köztulajdon lenne: mustrálgatják, fogdossák. Pedig sokan vannak, akik számára ez nagyon nem oké. Mégis, kinek a teste ez?
A terhesség nyilvánvalóvá válásával a nő teste mintha köztulajdonba menne át. Mindenki faggatja, van-e hányingere, tud-e aludni, fogdossák a hasát, nézegetik, mustrálgatják szüntelen. Később ugyanilyen természetességgel érdeklődnek, tud-e szoptatni, hányszor és hogyan, bár a mellét általában legalább nem fogdossák meg. Pedig sokan vannak, akik számára ez nagyon nem oké.
Attól kezdve, hogy egy nő bejelenti, gyermeket vár, sokkal több érdeklődő kérdést kap a testével, fizikai hogylétével kapcsolatban. Émelyeg-e, kíván-e bizonyos ételeket, tud-e aludni. A baba világrajövetele után pedig a szülés a téma, részben azért, mert a még nem szült nők szeretnének információhoz jutni, hogy ők mire számítsanak, részben csak a csevegés kedvéért. Az, hogy van-e tej, és szopik-e a baba, szinte mindennapi kérdés, gyakran egészen távoli ismerősök is érdeklődnek erről, hiszen úgy gondolják, nem az anya testére vonatkozik a kíváncsiságuk, hanem a baba kielégítő fejlődésére.
Ezekkel a kérdésekkel nincs is semmi probléma, ha a nő is szívesen mesél. Ha ő is úgy éli meg, hogy teljes érdeklődését betöltik a várandósságot kísérő testi-lelki változások, örül, ha kap terepet, hogy erről beszélhessen. A szülésről is lehet igénye mesélni, hiszen érzelmileg akár jó, akár rossz élmény volt, mindenképpen drámai, meglehetősen intenzív tapasztalat, aminek a feldolgozásában sokat segít, ha újra és újra elmondhatja. Van tehát előnye az érdeklődésnek, és azt is megélheti általa az anya, hogy nincs egyedül az őt foglalkoztató kérdésekkel. Ám nem mindenki örül a környezet megváltozott viszonyulásának. Ennek különösen az a kényes része, ami a testre vonatkozik.
Mégis, kinek a teste?
Érdekesen változik meg a külvilág női testhez való viszonya a várandóssággal, szüléssel, és probléma akkor adódik, ha nincs szinkronban a nő és a környezet értékítélete arról, mik az intim szféra határai.
Az anyai testhez való sajátos viszonyulásra az egyik legszembetűnőbb példa, mikor kevésbé közeli ismerősök meg akarják simogatni a kismama kerekedő pocakját. Ez korábban nyilván fel sem merült volna senkiben. Ám sokan nemcsak az ilyen egyértelmű közeledést viselik nehezen, hanem általánosságban, a testükre irányuló nagyobb figyelmet.
Míg egy nőt látványosan megnézni udvariatlanság, hiszen szexuális felhívást hordoz, a várandós testet megnézni, mosolyogni, kifejezni, hogy észrevettük a változásokat, elfogadottnak, kedves gesztusnak számít. Ez sokakat büszkeséggel tölt el, megerősíti őket abban, hogy elfogadják őt új szerepükben, és ez is segít az anyai identitás kialakításában. Ám aki érzékenyebb az intim szférájára, esetleg problematikus volt korábban a testéhez fűződő viszonya, teherként élheti meg ezt.
Egy nőnek általában jelentősebb, a külvilág által is diktált változások állnak be élete során a testéhez fűződő viszonyában, mint egy férfinek. Bár a serdülés folyamata mindkét nem számára fizikai változásokat is hoz, a lányoknak meg kell azzal küzdeniük, hogy máshogy néznek rájuk, mint korábban, a vonzalom tárgyaként is. A fiúk kicsit másfajta ívet írnak le, náluk kevésbé jelzi vissza a környezet az éretté válásuk, például az elmélyülő hangjuk szexuális vonatkozásait, inkább egyfajta komolyodás jeleként értékelik azt.
Jó ebben a testben élni?
Ha egy lány számára problematikusan alakul ez az időszak, például felkészületlenül érik a változások, vagy kellemetlen, tolakodó jelzéseket kap, az meghatározhatja a nőiség alakulásának későbbi irányát. Persze korrigálhatók a kamaszkori élmények, ám ha ez nem történik meg, érezheti úgy a felnőtté váló nő, hogy azért nem szeretné vállalni az anyaságot, mert már érték rossz élmények a nőisége terén, és azokat sem tudta kezelni. Ezek általában nem, vagy csak részben tudatos folyamatok, kevesen fogalmazzák meg, hogy félnek a testi változásoktól, és attól, hogy ez egyben látható a külvilág számára, amely reagálni is fog rá.
A mi kultúránkban a várandósság és a szülés orvosi esemény is, számtalan kötelező vizsgálaton kell részt vennie az anyának, és továbbiakat ajánlanak. Ajánlást kap a szakemberektől arra nézve, mit szabad enni, és meglehet, hogy rosszalló fejcsóválás a válasz, ha elfogyaszt egy csésze kávét vagy pohár bort. Mindez próbára teheti azoknak a nőknek a tűrőképességét, akik érzékenyek az autonómiájuk határaira.
Kézben tartani
A várandósság és a szülés viharos gyorsasággal állítja új kihívások elé a nőt, melynek fontos része a testtel kapcsolatos új szerep és új határok kialakítása. Jobban éli meg ezt az a nő, aki ebben a folyamatban aktív szereplőnek látja magát, míg frusztrálhatja, aki úgy érzi, sodródik a biológia és a társadalom által meghatározott eseményekkel. A harmonikus viszonyulás kulcsa az, hogy érezze az anya, kellő kontroll maradt a kezében, továbbra is alakítója sorsának, rajta múlik, milyen lesz ez az időszak.
Ennek része, hogy képes legyen úgy alakítani életkörülményeit, hogy azok ne az elvárásoknak, hanem saját igényeinek feleljenek meg, és hogy megtanulja megvonni határait a külvilág felé. A legnagyobb segítséget ebben a partner jelentheti, akivel közösen kialakíthatják azt a bensőséges teret, mely biztonságot ad mindkettőjüknek a terhesség és a baba születése utáni időszakban.
