Az óvodából kilépve az iskolát kezdő kisgyerek komoly érzelmi, pszichés és fizikai megpróbáltatásokon megy keresztül. Összeszedtük, mik a szülők legfontosabb tennivalói és buktatói az iskoláskor elején.
Első pont: iskolaérett már a gyerek?
Az iskola kezdése komoly fordulópont. Jó esetben a gyermek az óvodás évek alatt elsősorban játékkal, mesékkel töltötte az idejét. Fontos, hogy az iskolát "iskolaérett" gyermekek kezdjék, így elkerülhető a felesleges frusztrálódás. Inkább halasszon egy évet, hogy jobban bírja az iskola számára teljesen újfajta követelményrendszerét. Arról nem is beszélve, hogy a kicsik, akik még többségében soha nem ültek végig 45 percet, már az első osztályban is ennyivel kénytelenek szembesülni – és ez nem kis teher számukra, még akkor sem, ha a tanárok azért odafigyelnek arra, hogy meg-megtörjék az órákat.
Máshol máshogy
Tőlünk nyugatabbra kellemesebb az átmenet: a gyerekek általában 4 éves kortól már iskolába járnak. Ez hetente 2-3 alkalommal jelent elfoglaltságot reggel 8-tól délig.
Ezeken a foglalkozásokon felkészítik és egy szintre hozzák a kicsiket, hogy az "igazi" iskolát már ugyanazokkal az alapokkal kezdhessék.
Verseny az alapokért
Az irányelvek szerint az iskola első két évében még sok játék és mozgás javasolt, mintegy átmenetet képezve az óvodából. Ezzel ellentétben a legtöbb iskolában komoly versengés indul meg (általában az a cél, hogy karácsonyra olvasson a gyerek), pedig az alapképességek elsajátításához elsősorban sok gyakorlásra és időre van szükség. A gyermek most kényszerül először hosszabb ideig figyelni, megülni, rendszeresen teljesíteni.
Már az iskola megválasztásánál komoly a szülő felelőssége
Igyekezzünk gyermekeink képességeinek leginkább megfelelő iskolát, szimpatikus tanítót választani, ne az aktuális divat szerint keresgéljünk! Ha úgy érezzük, hogy az iskola nem felel meg gyermekeink adottságának, inkább váltsunk iskolát! A tartós, sorozatos kudarcélmények komoly lelki sérülést okozhatnak gyermekeinknek, amelyeket azután egész életükben cipelnek majd. Így járt Mária is: "Peti fiamat negyedikben pécézte ki magának az osztályfőnöke. Péter sosem volt könnyen kezelhető gyerek, de onnantól még rosszabbra fordult a dolog. Most közel harminc éves és még csak keresi saját magát." Itt lehet persze keresni a szülő felelősségét is mind a nevelésben, mind az iskolaváltást illetőleg, de a szülőnek nagyon nehéz eldöntenie, mi a jó lépés: kivenni a gyereket a közösségből és arra szoktatni, hogy a szülőtől várja mindig a megoldást, vagy otthagyni, ami a gyerek szemében akár a cserbenhagyást is jelentheti.
Ha a gyerek stresszel
Figyeljünk az aggasztó jelekre (pl. körömrágás, hasfájás, fejfájás, kedvetlenség). A látszólag kiegyensúlyozottan teljesítő, mindig csendes, jó gyerekek gyakran szenvednek észrevétlen teljesítményszorongástól. Tanulási, olvasási, számolási nehézségek esetén minél előbb forduljunk szakemberhez, megfelelő módszerekkel jelentős javulás érhető el, így megelőzhető, hogy gyermekünk véglegesen lemaradjon az alapok hiánya miatt. Sokszor elég egy fülorvosi vizsgálat, és kiderül: a gyerek nem koncentrációzavaros, csak nem hallja az anyagot.
Komoly stresszhelyzetet jelenthet év közben az is, ha a gyereket társai csúfolják, bántalmazzák. Erről itt írtunk bővebben.
A szakember tanácsai az iskolába szoktatáshoz
A képességeknek megfelelő iskolát válasszunk!
Szoktassuk rá a gyereket az önálló tanulásra!
Mozgásra és pihenésre is jusson idő a tanulás mellett!
Vegye ki részét a házimunkából is, tartsa rendben holmiját!
Suli után
Meg kell találni az otthoni tanulás helyes arányát, módját. Ebben az életkorban még a játék, mozgás a legfontosabb a kiegyensúlyozott fejlődéshez. Fontos, hogy az egész napos tanulást követően legyen alkalom a mozgásra, pihenésre, játékra. Ne vigyük túlzásba a tanulást, fokozatosan tanítsuk meg gyermekünket az önálló tanulásra, később már csak abban segítsünk, amiben tényleg rászorul, ne oldjuk meg helyette a feladatokat.
Tudatosítani kell, hogy mindenkinek vannak feladatai, nemcsak az iskolában, de otthon is. Apróbb, könnyen elvégezhető háztartási munkákkal, saját holmijai rendben tartásával rendszeresen bízzuk meg, ő is a család tagja, neki is vannak feladatai, akár anyának vagy apának.
Az önállóságra szoktatás része a rendszeres heti zsebpénz is, melyet önmaga oszt be. Ez tovább növeli a gyerek felelősségérzetét.
(Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter)
