Hozzátáplálás-sorozatunk mai részében a téma szakértőit mutatjuk be
Sorozatunkban a legalapvetőbb kérdésektől kezdődően tekintjük át olvasónk, Bejo segítségével a gyermektáplálás témáját: alfától az omegáig. Bevezetőjében megírta kérdéseit és témaötleteit, az előző részben pedig kivesézte, mi mindent kell tudni a tudományról. Most pedig nem más került sorra, mint táplálkozásügyi kérdéseink legelső megválaszolója: a gyermekorvos.
A szakik: háziorvos, védőnő, dietetikus, IBCLC
Ők azok, akikkel szemtől-szembe találkozunk, akiktől az információink nagy része származik, és akikre szaktekintélyként szeretünk gondolni. Szomorú, de kimondom, egyenlőre még sem mi, sem ők, sem a rendszer, ami összehoz, nem alkalmas arra, hogy a tekintélyelvűség helyett valamiféle partneri viszony alakuljon ki közöttünk.
Osztrák felmérések szerint a szülők a szilárd ételek bevezetésénél a házi (gyermek)orvosok véleményére adnak leginkább. Mondhatni kulcsszerepük van a hozzátáplálásban. Vajon idehaza is?
Házi gyermekorvos
Hivatalosan ezt csinálja: „Az egyén egészséges felnőtté válásának elősegítése: megelőző, gyógyító, gondozó, kommunikációs és menedzser tevékenység révén, ami magában foglalja a koncepciótól a növekedés befejezéséig terjedő periódust.”
(Forrás: Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja. A házi gyermekorvos kompetencia listájáról)
Az egészségügyi prevenciós tanácsadás (egészséges rendelés), aminek a csecsemőtáplálás is része, a fent definiált feladatnak töredékrésze, de önmagában sem kis terület. Onnantól kezdve, hogy a gyerekorvos felveszi a családi anamnézist (kinek milyen betegsége van a családban), tisztában van a terhesség és a születés lefolyásával, felkészít a szoptatásra, a már megszületett gyermek fejlődését is személyre szabottan folyamatosan figyelemmel kell, hogy kísérje. Emellett a megelőző munka mellett gyógyítja a múlandó betegségeket, és gondozza a makacs kitartóakat. 0-tól 18 éves korig.
Mi alapján dolgozik?
A házi gyermekorvosok legfőbb szakmai és érdekképviseleti szervezete a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesülete, szakfelügyeletüket az ÁNTSZ látja el. Működésüket és tevékenységüket az egészségügyről szóló törvény, számos jogszabály, módszertani levél, állásfoglalás, protokoll és irányelv szabályozza, újabban standardokat is megfogalmaztak, melyekkel munkájuk minősége mérhetővé válik. A csecsemőtáplálás orvosi protokollja a tudományos eredményektől függően néhány évente változik, jelen pillanatban a következő szövegek a mérvadóak:
Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja az egészséges csecsemõ táplálásáról (1. módosított változat). Egészségügyi Közlöny 2009. évi 21. száma, (2009. november 25.), 3043-3069. oldal
Ajánlás a glutén bevezetésére
Ezek ismerete szakmai kötelesség. Kompetenciában tehát nem lehet hiány. Persze az orvos személyes szakmai (!) véleménye ettől eltérhet, ez esetben fontosnak tartom, hogy ismerjem, mi az, amiben eltér.
Együttműködés
Egy-egy orvos hosszú éveket tölt a felsőoktatásban, és olyan átfogó ismereteket szerez az emberi test egészséges és kóros működéséről, majd ezeket az ismereteket praxisa során olyan konkrét tapasztalatokkal egészíti ki, amilyenekkel egyetlen jól tájékozott laikus sem rendelkezhet. Idő hiányában azonban előfordulhat, hogy nem jut elég odafigyelés a részletes tájékoztatásra, és ez befolyásolja a kommunikáció sikerességét. Az orvos rendelési időben nem tudja velünk kellően empatikusan megosztani a komplett információhalmazt, mi pedig húsz másik bőgő csecsemővel a hátunk mögött nem érezzük megfelelőnek a pillanatot, hogy kérdéseket tegyünk fel. S bár - ahogy azt fent már említettem - a statisztikák szerint táplálkozási kérdésekben rájuk hallgatnak az (osztrák) anyák a leginkább, számomra ők mégis inkább gyógyítók, akikhez akkor fordulok, ha baj van. Persze ki mit keres a saját orvosában.
A következő ki mit tud posztban áttérünk az egészségügy egy másik szereplőjére, a védőnőre. Tartsatok velem!
bejo
