Kisgyerekkel útnak indulni mindig sok kalandot ígér, vagy hogy pontosabban fogalmazzak, stresszt. A legegyszerűbb módja a séta a babakocsival/hordozóval egy közeli célpontig, nem kell hozzá más csak gyerek és babakocsi, bár én személy szerint ehhez is telepakolom a pelenkázó táskát mindennel, ami egy napra szükséges lehet, étel, ital, pelus, játék, hiszen ki tudja, elakadunk, eltérülünk-e valahol.
Busz, metró, villamos
Ennél már eggyel bonyolultabb, ha messzebbre kell eljutni és tömegközlekednünk kell, hiszen ott a jól felszerelt babatáskán túl már izomerőre, leleményre, rengeteg türelemre és sok esetben utastársaink segítő szándékára is szükség van.
Bicikli
A biciklis utazás a legtöbb gyereknek óriási élmény, míg Anya (vagy Apa) tekeri a pedált, vígan rikkantgatnak a gyerekülésből, és amióta a biciklire szerelhető műanyag, támlás, a lábakat is védő ülések mindenki számára elérhetővé váltak, nem igazán látni az én gyerekkoromra jellemző megoldásokat. Ezek közé tartozik a csomagtartón pokrócon ülő gyerek és a házilag barkácsolt támla, ami ugyan védte a kicsit a hanyattesétől, de a küllőktől nem, volt is sok csúnya baleset emiatt, és persze emlékszünk még az ülésen vagy éppen a kormányon megejtett utazásokra, amelyek garantáltan feltörték a hátsónak... Hivatalosan egyébiránt a KRESZ szerint most már csak gyerekülésben utazhat a gyerek a biciklin, tehát - elvileg - vége a vázonülős gyerekkori romantikának.
Autóval
Persze ha van, mehetünk autóval is, és ha jól összecsukható a babakocsink, a csomagtartóba is belefér, míg a baba kényelmesen utazik az autósülésben. Már amelyik. Hisz míg a legtöbb kicsi azonnal elalszik az autó zúgására és a cél eléréséig ki sem nyitja a szemét (sőt, egyesek kifejezetten altatási céllal autóztatják gyereküket este kilenckor), bizonyos kisdedek kifejezetten elutasítják az utazásnak ezt a formáját. Némelyek azért, mert a hordozóban nem szeretnek hosszan ücsörögni, mások a hátrafelé fordulást nem bírják, pedig ez kb. 9 kilóig az autóban utazás egyetlen szabályos módja. Az így unatkozó gyerekek és a kíváncsi szülők számára jelenthet megoldást a hátsó ülés fejtámlájára szerelhető tükör, amelynek segítségével láthatjuk a gyereket és ő is minket.
A babák, addig, amíg nem erősödik meg eléggé a nyakuk ahhoz, hogy egy esetleges fékezésnél ne billenjen előre hirtelen a fejük, csak menetiránynak háttal utazhatnak. Azt is csak bekötve, kifejezetten 9 kilónál kisebb súlyú babák számára gyártott hordozóban tehetik. Ha az első ülésen vinnénk a kicsit, mindenképpen figyeljünk arra, hogy a légzsák ki legyen kapcsolva, hogy koccanásnál biztosan ne fújódjon fel.
A kilók meghatározása csak egy támpont, valójában gyártója válogatja, ki meddig ajánlja használni az újszülöttek számára készült üléseket, és mikortól a „rendes” autósülést. A súlyhatárokat egyébként egy matricán tüntetik fel az eszköz oldalán.
Az autózni nem szerető babák nagyobb hányada megkedveli ezt az utazási formát amint elég nagy lesz ahhoz, hogy a menetirány felé fordulva utazzon, valószínűleg azért, mert így tud nézelődni.
Repülni jó
Az is előfordul, hogy repülővel indul útnak a baba és családja, és bár sokan azt hiszik, minél kisebb egy csecsemő, annál nehezebb vele a repülőút, ez inkább tévhit. A gyermekorvosok általában nem ajánlják a repülőn utazást a születés utáni első hat hétben, de csak a babát körülvevő sok ember miatt. (Nem is árt, ha egy nagyobb utazás előtt egy kicsit megszokjuk, hogy egyáltalán a világon vagyunk.) A kisbabák utazásáért 2 éves kor alatt a legtöbb légitársaságnál nem, vagy csak egy jelképes összeget kell fizetni, de nem is kapnak külön széket, hiszen a mama, papa karjában utaznak. A poggyászok feladásánál megkérdezik, hoztunk-e babakocsit, de nem kell feltennünk a szalagra, egészen a gép ajajáig tolhatjuk benne a kicsit, onnan a reptér személyzete leviszi a poggyásztérbe, miután mi beszálltunk a repülőbe. A kézipoggyászunkban, a baba táskájában lehet krém vagy folyadék, azaz bébiétel, tej vagy víz, annak ellenére, hogy ezekből egyébként fél decinél nagyobb kiszerelést nem vihetünk fel az utastérbe, de a kisgyerekkel utazókkal megértőbbek a szigorú ellenőrzéseknél is és bár bemutatni külön is be kell, milyen folyadékot viszünk magunkkal, hivatalosan a szülőnek demonstratíve meg is kell azt kóstolnia, végül felengedik a gépre kicsinyünk egész napi táplálékát.
A légiutaskísérők beszálláskor adnak egy baba-biztonsági övet, amit rá kell csatolnunk a saját övünkre, így utazhatunk együtt. A mosdóban pedig, leginkább abban, amelyik a gép végében van, lenyitható pelekázót is találunk.
Sokunkat zavar a légnyomás változásából adódó fülzúgás, füldugulás fel- és leszállásnál. A babákat is, ezért képesek sikítva sírni még anya karjában is. Ugyanakkor ez könnyen megelőzhető, ha induláskor és landoláskor szoptatunk. Nem csak mert megnyugató, de azzal, hogy a baba nyel, elkerülhetjük, hogy beduguljon a füle. Persze aki nem szoptat, ugyanúgy itathatja a babáját, a lényeg a nyelés.
Aztán persze még sok módja létezik az utazásnak, de mindegyiknél az a lényeg, hogy próbáljunk meg legalább viszonylagos nyugalmat teremteni a baba körül. Vigyünk magunkkal egy csipetnyit az otthoni környezetéből, bárhol is kell elaludnia, az a maci, rongy vagy párnácska, ami otthon az ágyában van, legyen vele.
És ne féljünk útrakelni velük - nekik a mi jelenlétünk nyújtja a biztonságot, nem a házunk falai. Bárhol vagyunk, nekik az már biztosíték valami jóra, hogy mi ott vagyunk velük.
