1. rész: Indul a kanadai küldetés
2. rész: A gyerek csak randalírozott
3. rész: Csak tíz pedig nyugodt
4. rész: Gibson levadászta az IPadet
Igazam lett. Gibson a lehető legnagyobb markoló autót választotta, amit az ő különleges napjára kellett vinnünk az előkészítőbe. Alig fért bele a babakocsi tartójába.
Gondolkoztam is, hogy akkor most kit vagy mit részesítsek előnyben. Ültessem Gibsont az ülésbe, az autó meg majd, mivel elemes, eldöcög valahogy mellettem? Egy darabig. Vagy inkább ültessem az autót az ülésbe? Viszont attól tartottam, Gibsonnak előbb lemerülnek az „elemei”. Főleg, hogy ebéd után van az előkészítő. Ilyenkor szinte azonnal képes, akár ülve is elaludni.
Végül úgy döntöttem, mindenki jobban jár, ha az autót is betuszkolom a kocsiba. A markoló kanál és egyéb tartozékok itt-ott szemtelenül ágaskodtak kifelé, de azért valahogy elgurultunk az oviba. Mint mindig, most sem ment könnyen az ébresztés.
Ilyenkor nyűgös, be sem akar menni a csoportba. Megértem. Szerintem nem tesz jót senkinek, ha sosem kelhet saját ritmusának megfelelően. Őt reggel is fél nyolckor ébreszteni kell, és a délutáni alváskor sem alhat egy óránál többet. A szülei kértek, hogy ne hagyjam tovább aludni, mert este nem képesek elaltatni éjfélnél előbb. Lehet, hogy van benne igazság, de nem teljesen értek egyet ezzel.
Mikor este is vigyáznom kellett a csöppségre, eldöntöttem, hogy megpróbálom „időben” elaltatni. Természetesen nem este nyolckor, tudtam, hogy az elsőre gyanús lenne neki. Hagytam egy kicsit mesét nézni, majd elvittem fürdeni. Miután kipancsolta magát, beraktam az ágyba, meséltem neki egyet és kimentem a szobából. Kíváncsian vártam, vajon felkel-e.
Tíz perccel később egyenletes szuszogást hallottam bentről. Szerintem a szülei túl sok ingernek teszik ki még az esti órákban. Késő este már nem kell intenzíven játszani a picikkel, hagyni kell, hogy lenyugodjanak. Az alváshoz fel kell készíteni a gyerekeket, meg kell teremteni a hangulatot, a fürdéssel, az esti korlátozott számú mesével és a csenddel.
Nem tartom jó ötletnek, hogy Gibson az anyjáék szobájában alszik, annak ellenére, hogy van sajátja. Tudom, a gyerekek ennyi idősen hajlamosak arra, hogy éjjelente átvándoroljanak szüleikhez. Én is hat éves koromig űztem ezt a tréfát. De ha a gyerek legalább a saját szobájában alszik el, nem zavarja a szülők elalvás előtti neszezése, illetve a fények.
Sheiláék váltig állítják, hogy a délutáni alvás hossza befolyásolja az esti elalvás időpontját. Ez részben természetesen igaz, de fél óra ide vagy oda, nem oszt nem szoroz. Az egyik hosszú séta alkalmával szintén elaludt a babakocsiban. Hagytam, sétáltam vele tovább.
Gyönyörűen szikrázott a nap. Melegített. Eszem ágában sem lett volna felzavarni álmából. Másfél óra múlva magától felébredt. Mintha kicserélték volna. Kicsit lelassult, de általában ilyenkor mindenki alacsonyabb fokozaton működik. Aztán lassan magához tért, és pár perc múlva már a parkban kergette az iskolások között a focilabdát.
Sosem gondoltam volna, hogy a TV maciból gyerekként elsajátított köpési technikát egyszer majd Kanadában, egy 3 évesnél fogom bevetni nevelési eszközként. Mióta sikeresen debütáltam a jó öreg TV macitól ismert fogmosási szertartásból - különös tekintettel a speciális öblögetési és köpési hangeffektusokra - Gibson fogainak épsége már csak a genetikán múlik.
Azóta gyakorlatilag nincs gond a fürdőszoba padló és tükrök rendszeres tisztításával sem. Gibson gondoskodik arról, hogy ne maradjon csempe szárazon. Sheila, már itt tartózkodásom elején megkért, hogy beszéljek Gibsonhoz magyarul néha, vagy bármilyen más nyelven. Ha már most hall idegen szavakat, sokkal könnyebben fog menni neki a nyelvtanulás később. Mikor már úgy éreztem, eljött az ideje, el kezdtem használni bizonyos magyar szavakat, mint „légy szíves”, „köszönöm”, „szia”, „cica”...stb.
Először angolul mondtam, utána magyarul. Többször elismételtem őket, majd kértem, próbálja meg kiejteni ő is. Szinte tökéletesen sikerült neki általában elsőre. Néha felelevenítettem neki az eddig tanultakat, de nem erőltettem, kíváncsi voltam, fog-e emlékezni rá, ha pár nap múlva újra előveszem. Követelőzött. Azonnali segítséget kellett nyújtanom egy kisautó kiszabadításához, amit előtte sikeresen beletuszkolt egy kamionba. (Szerintem ő egy „anti-Houdini”.) Még mielőtt nekiláttam volna, érdeklődtem, mit is szoktunk mondani, ha szeretnénk valamit. Addigra izgatottsága odáig fajult, hogy szája már görbülni kezdett lefelé, és egy nagy, dundi könnycsepp buggyant ki a szeme sarkából. Láttam, most mindjárt eltörik a mécses. Ehelyett rám nézett, és kétségbeesett arccal azt mondta: „Léccibes!”
