Nincs még egy gyümölcs, amelynek ennyi jó tulajdonsága lenne, akárhogy is kutatnak az őserdőkben, egzotikus szigeteken a tudósok, az almához újra meg újra visszakanyarodnak. Érdekes módon egyszerre segít például a hasmenés és a székrekedés leküzdésében. Vitamintartalma, enzimjei, rostanyagai mind segítenek abban, hogy emésztésünk és közérzetünk rendben legyen. De ha már kismamablog, akkor természetesen a hozzátáplálásban betöltött szerepéről se feledkezhetünk meg. Az alapvető kezdőgyümölcs, mert egész évben könnyen hozzáférhető, édes az íze és a legritkább esetben allergizál.
A féléves babákkal a reszelt alma kinyomkodott levét szokták megkóstoltatni, bár én mindig igen gyorsan áttértem a pépes változatra. Üvegreszelő, turmixgép, mindegy, csak jó sima legyen a pép. Aztán ahogy nőnek a babák igényei, úgy lehet szinte minden más zöldséghez-gyümölcshöz hozzákeverni egy kis almát. Sokan a párolt almára esküsznek, mondván azt könnyebb megemészteni. Így viszont sok tápanyag kárba veszik, ami főleg akkor érdekes, ha a baba csak egy-két pici kanállal fogyaszt belőle.
Ha már ennyit áradoztam az almafogyasztás jótékony hatásairól, keresnem kellene valami hátulütőt is. Bár több százféle almafajta található a Földön, a nagyüzemi termesztés alig néhány faját használ, ezért gyorsan unalmassá válik a fogyasztása. Érdemes felkutatni szokatlan fajtákat és rácsodálkozni ízükre, vagy pedig sok-sok ételbe belecsempészni az almát.
Az alma legjobb barátja a fahéj, de szegfűszeggel, csillagánizzsal, gyömbérrel is jól megfér. A fűszeres kompótot egy kis joghurttal összekeverve rögtön almalevest tálalhatunk. A leszűrt, puha almafalatokat simára turmixolva, cukorral felvert tojásfehérjével összeforgatva, kis tálkákban megsütve pillanatok alatt felfújtat varázsolhatunk. A töltött alma készítése sem egy ördöngösség, én a félbevágott gyümölcsökbe diót, kekszet, mazsolát vagy akár más aszalt gyümölcsöket is szívesen pakolok és úgy tolom a sütőbe.
A nagyi konyhájából a bundás almát szoktam kikölcsönözni, amikor az almaszeleteket palacsintatésztába forgatva sütöm forró olajban. Vagy almás pitét készítek 25 dkg margarinból, 15 dkg cukorból, 35 dkg lisztből, 4 tojás sárgájából, 2 kanál tejfölből meg 1 csomag sütőporból összegyúrt tésztából. Az 1 kiló lereszelt és kinyomkodott almából készülő töltelék a két kinyújtott tésztalap közé kerül és fél órán keresztül sütöm. Másnap még porhanyósabb és finomabb lesz ez a süti, ha marad belőle.
Az alma azonban nemcsak édesen, hanem sósan is jól megállja a helyét. Ha csirkecombokat pakolok a tepsibe, akkor a krumpli, répa, fokhagyma, aszalt szilva mellett mindig kerül mellé pár almadarab is. Ezek így összesütve-párolódva egészen zseniálisak, báránycomb mellett is megállják a helyüket.
Nyersen pedig minden téli zöldséget összereszelhetünk egy jó kis salátába. Ha Waldorfnak nevezzük, akkor zeller és mandula kerül az alma mellé, ha coleslawnak, akkor pedig káposzta, répa meg hagyma az alap. Joghurttal, majonézzel vagy tejföllel meg sok-sok citromlével meglocsolva adják csak ki igazán az ízüket. Persze egyik se követi az őseredeti receptet, de úgyis az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor is ha eszünk.
Ági, az Ági főz blog szerzője
