Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mert én férfit akarok nevelni az enyémből, nem szánalmas kis puhapöcsűt, anyuci kisfiát.
"Ne mondd a gyereknek, hogy a sírás nem férfiaknak való. Idióta dolog" - mondja, és gügyögve rohan a földön fekvő tízévesemhez, akinek ezek után naná, hogy azonnal sírásra görbül a szája. Mi van??? Hirtelen csak ennyit tudok kinyögni, nem vagyok én ahhoz szokva, hogy kioktassanak a gyereknevelés területén.
És sem teszem ezt másokkal, sőt, még a sikítófrászt is visszafojtottam, amikor Lola először hívta pocaklakónak(!) a hasában fejlődő kölyköt. A játszótereket is messziről elkerültem mindig, tanácsok soha nem kellettek, arra meg pláne nem vagyok kíváncsi, melyik ősanya hogyan neveli a gyerMekét.
Én így. Ha sír, rászólok. Férfit nevelek, nem pedig egy puhapöcsű kis lúzert, akihez egyből rohanok, ha bukfencezik a bicikliről. És azt sem akarom, hogy ő jöjjön nyafogva, ha felhorzsolódik a térde. Egy férfi nem sír, és nem bújik az anyja szoknyája mögé. Lola szeme egyből villámokat szór, de hiszen Bende még csak egy kisfiú, nem férfi, sápítozza. Az. Mekkora szerencse. Hiszen, ha a nem most tanul meg férfinak lenni, hát mikor máskor?
Az én fiam ne üljön a naphosszat a számítógép előtt, legalábbis ne lődözős játékokra használja azt. Inkább szereljen, fúrjon és faragjon a nagyapjával a fészerben. Nem is férfi az, aki a második alkalommal nem forrasztópákával megy a csajhoz, mert már az első közös DVD-zéskor észrevette, hogy szarrá ment a távirányító. Tudod, mi az a tachogenerátor? Nem? Hát nem is vagy férfi.
Ne kötekedjen a felsősökkel, de ha megütik, üssön vissza, ne a tanárhoz rohanjon júdáskodni. Ne kornyikáljon az énekkarban, ne rángatózzon a zongora előtt. Inkább focizzon, tanuljon meg két ujjal fütyülni, és akár két méterre is elköpni. Ne irkáljon szerelmes leveleket. A lányok már az általánosban is vihogva olvassák fel egymásnak a vallomásokat, harmincéves korukban pedig már csak szánakozva küldik el e-maliben az összes barátnőjüknek a nyálgép üzeneteit. Legyen a szavak embere, de ne romantikázzon. Ne ő fusson a csajok után, hanem fordítva.
Tanuljon meg főzni. Nyálas csöpögés helyett mondjuk egy vörösboros marhapörkölttel vegye le a lábáról a lányt, de ne vigye túlzásba. Húszévesen legyen önálló, ne hozzám járjon át kajálni - de ha összeköltözik álmai nőjével, ne feledje, ki hordja a nadrágot, és ki való a konyhába. Franklin, a teknősbéka meséi helyett nézze csak nyugodtan az Avatárt, még mielőtt a későbbiekben Coelho közhelyes mondataival butítja magát.
Ne pisáljon ülve, de hajtsa le maga után a vécédeszkát. Ne üssön meg egy lányt, de ne is hagyja megalázni magát egy nőtől kapott pofonnal. És sorolhatnám, mik azok a dolgok, amikre most kell megtanítani a gyereket, nem később. Szóval, máskor hagyd csak a földön a kölykömet, Lola. Foglalkozz inkább a sajátoddal. Mert én férfit akarok nevelni az enyémből, nem szánalmas kis puhapöcsűt, anyuci kisfiát.
