Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az utóbbi pár évben, miközben attól rettegtünk, hogy a gyerekeink és majd az ő gyerekeik egy elhidegült kommunikációs világban fognak élni, ahol a vizeletünk reggel kiértékeli a klotyó, s zselében esszük meg a legszükségesebb táplálékodat, addig egy újfajta világégés kezdett kibontakozni, ami szép csendben teszi csak debillé az emberiséget.
Az utóbbi pár évben, miközben attól rettegtünk, hogy a gyerekeink és majd az ő gyerekeik egy elhidegült kommunikációs világban fognak élni, ahol a vizeletünk reggel kiértékeli a klotyó, s zselében esszük meg a legszükségesebb táplálékodat, addig egy újfajta világégés kezdett kibontakozni, ami szép csendben teszi csak debillé az emberiséget.
A világhálónak köszönhetően nem csak a lehetőségeink tárháza szélesedett, hanem számos olyan dologgal is találkozhatunk, ami veszélyt jelenthet. Az új jövő pedig nem a fehér egyenruha, egyenélettel, esetleg védett férfiakkal, hanem az elzsírosodott test, rothadó lakásban, egyedül, ahol csak a hús van jelen, de a szellem már új univerzumot épít.
A Linden Research Inc. 2003-ban fejlesztette ki a virtuális világát Second Life néven, amit Neal Stephenson Snow Crash című regénye ihletett. Nem véletlen a játék elnevezése, a virtuális valóságban ugyanis bárki elérheti az általa megálmodott életet. Nem kell hozzá egyéb, mint szorgalom, persze nem olyan, mint a gyárban, és pénz, amivel gyarapíthatja a Linden Labs nem kevés vagyonát.
Ezt az új web 3.0 világot a felhasználók építik fel, immáron 11,5 millióan (többen mint Magyarország lakossága), s szerte a világon játsszák. Bárki barkácsolhat könnyedén magának avatart, s tulajdonképpen ingyen is éldegélhet a virtuális életében, pont úgy, mint az igaziban. Házat építhet, szórakozhat, üzletelhet, s ami a nagy süti az egészben, hogy kommunikálhat másokkal. Míg az alapcsomag ingyenes, minden további kiegészítő csomag körülbelül 10 dollártól indul.
Minek élnénk azonban ingyen, ha már regisztráltuk (ingyen) magunkat, hamarosan úgy is elkap minket a hév, hogy megvalósítsuk az álmainkat! Ehhez viszont nem elég, ha álomkülsőt kreálunk magunknak, a legtöbb fejlesztésért fizetnünk kell. A Second life hivatalos pénzneme a lindeni dollár (L$), s másokkal üzletelve jelentős vagyonra tehetnek szert a játékosok. Ha kifogy valaki a helyi egységből, rendes dollárért vehet a helyi tőzsde a LindeX aktuális árfolyamán. Amennyiben prémium csomagot vásárolt valaki, hetente illetményben részesül, de bárki eladhat és megvehet bármit.
Ez a „csináljunk úgy, mint ha igazi lenne” játék, tulajdonképpen nem is játék. Élet az életben, ahol elhitethetjük másokkal, legfőképpen pedig magunkkal, hogy olyanok vagyunk, amik a valóságban sosem: Sikeresek, szépek és akár gazdagok is.
Hogy mekkora üzlet és lehetőség van a virtuális világok terjedésében, az is mutatja, hogy nem csak a világ vezető márkái telepedtek meg a Second Life-ban, mint például az Adidas, Toyota, Lego és hosszan sorolhatnánk, hanem az Osztrák Információs Hivatal, Maldív-szigetek és Svédország által működtetett követség, vagy Portugália Igazságügy-minisztériuma is. (Mint tudjuk, az Indexnek is van székháza a Second life-ban).
Néhányan azért ülnek naponta legalább 16 órát a gép előtt, mert valós pénzkereseti forrást aknáznak ki ebből az új dimenzióból, új fejlesztéseket árulva, klubokat létesítve. A havonta befolyó összeg pedig akár hatszámjegyű is lehet, befektetés nélkül (sokan súlyos pénzeket költenek reklámra itt is, a kanapéról pötyögve). Az igazán kemény függők pedig azért is képesek fizetni, hogy valaki más játsszon az avatarukkal, nehogy amíg távol vannak, kiessenek a ritmusból.
Régóta tudjuk, hogy az alkohol, a drog és a dohányzás után a számítógépfüggés is jelentős tömegeket érint. Jelentéktelen hétköznapokból csatlakozni egy impulzusokkal teli világba, hamar szürkévé és érdektelenné teheti a valóságot. Különösen azok számára, akik valamilyen lelki problémával, komplexussal küzdenek. Nem gátolja már a boldogságot, ha nincs valakinek barátja, betölti a hiányzó űrt a Web 3.0. Kitartó „játékkal” gyakran sikeresebb életet élhetnek egyesek a virtuális világban, mint a valóságban, ez pedig azt eredményezi, hogy az illető teljesen a számítógép rabjává válik, s a Second life valójában a való világ. A virtuális élet tehát sokaknak nem más, mint igazi narkotikum.
Mitől féljünk jobban? Hogy a gyerek naponta több mesét is megnéz a tévében, vagy hogy túl sok időt tölt az öltöztetős játékával a neten? A valódi fenyegetés a jövő elhízott egyedeiben testesül meg, akik egér-köldökzsinórral csüngenek egy láthatatlan rendszeren. Manipulálhatóak? Kiszolgáltatottak? Betegesek? Ki tudja, innen már csak egy lépés Neo mátrixa?
