25.
25. hét 
A hét hírei: abbahagytam a munkát, nincs terhességi diabéteszem és kétrészes fürdőruhában mutatkoztam több idegen előtt (a címben szereplő malackodás erre vonatkozott, mielőtt bárki valami mást várna...).
A munkával kapcsolatban csak annyit, hogy bár nekem most sokkal nehezebb, full time otthon egy kétévessel és egy ordas nagy hassal, az ország végre fellélegezhet, hogy legalább egy átmeneti idiótával kevesebb ír reklámokat. Már úgyis minden reklámspotom így kezdődött: „Egy gyönyörű kismamát látunk a tengerparton, a lemenő nap fényében…”, függetlenül attól, hogy pelenkáról vagy sarokcsiszolóról szólt.
A cukorvizsgálat is megvolt, bár utáltam, hogy kivételesen tényleg éhgyomorra mentem (ismeritek azt a szót, hogy éhomra? csak én nem ismertem?), de szerencsére alig kellett várni, hála a magánkórháznak, ahova még járok terhesgondozni, hehe. Inkább csak az utána levő egy óra nehéz, amikor az ember betolja a zsömlét meg a tejet, és vár. Igazi irodalmat én nem nagyon tudok befogadni kórházi környezetben, így maradt a Nők Lapja, a Hotel Karos Spa nyári ajánlatai meg a telefon. De mindegy, elment az idő, és tökéletes 4,2 lett, úgyhogy ezt megünnepelvén Kriszta barátnőmmel csapra vertünk egy Nutellát, az ő ötlete volt, egyem a szívét.
Fürdőruha… Hát nem volt álmaim programja megvenni sem. Tulajdonképpen a legegyszerűbb bemenni egy boltba, és megkérdezni, merre vannak a ronda fürdőruhák, mert nagy méret tuti köztük van csak. És ugyan már pár helyen lehet kosár szerint kapni felsőt, sőt külön is, ez azt eredményezi, hogy nyilván pont az az egy kombináció nincs, ami neked kell. És ha eddig otthon csak gyertyafénynél, hátulról néztél tükörbe mindeddig, a próbafülkében sajnos feltárulsz teljes valódban magad előtt, így a hangulatod sem szárnyal az egekig.
De végül is szerencsére találtam egy aránylag vállalható darabot, ami bár az én ízlésemnek kissé hawaii mintás, de biztosan csak azért, hogy jókedvre derítse azokat, akik kimaradnak a madzagbikini trendből. Viszont az alja nem bugyi, hanem egy óriási rövidnadrág, ami ilyenkor… khmmm, értitek, jól jön. A méretét le sem írom, már kivágtam és rituálisan elégettem a cédulát, de legalább jól lelóg a hasam alatt, és jó lesz egész nyáron. Remélem.
És persze nevünk még mindig nincs.
