Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Úgy tűnik, a Porontyot olvasó anyukák épp olyan vásott kölykök voltak, mint férjeik, ha nem csintalanabbak, derül ki az apukák gyerekkori csínytevéseit boncolgató posztra érkezett kommentekből.
Úgy tűnik, a Porontyot olvasó anyukák épp olyan vásott kölykök voltak, mint férjeik, ha nem csintalanabbak, derül ki az apukák gyerekkori csínytevéseit boncolgató posztra érkezett kommentekből. Az anyák éppúgy részt vettek kiskorukban a különböző tárgyak felgyújtásában, mint az apák, de verekedésben és fára mászásban is remekeltek.
„Amikor kicsi voltam, nem lehetett felügyelet nélkül kiengedni a kertbe, mert kihúzgáltam a karalábékat. Semmilyen más növényt nem bántottam, csak nagyon szerettem a karalábét (ma is szívesen ropogtatom)” - osztotta meg gyöngy1 gyerekkori élményeit.
Peppermint sokszor volt büntetésben kiskorában: „Eltűntem egész délutánra 8 évesen. A városka másik részén szedett össze apám, miután kocsival járőrözött miattam, végigtelefonálta az összes ismerőst és kollégát. U-alakban meghajlított szigetelés nélküli drótot dugtam a konnektorba a nagyanyámnál. Azért írhatok most itt nektek, mert az a drótszár volt a hosszabb, amelyiket a nullás lyukba dugtam.”
Brumibaby tízévesen elengedte a halász csónakját, mert érdekelte, vajon elviszi-e a víz: „A folyó olyan lassú folyású volt, hogy nem hittem el, hogy folyik. Hát folyt és elvitte. Sose derült ki, hogy én voltam, de nagyanyám szerint igazán válogatott cifra átkokat szórt rám a halász.”
Druantia és öccse okoztak néhány kellemetlen pillanatot szüleiknek: „Az öcsém a western-filmek hatására tüzes végű bottal hónaljba nyomta apámat, mert azt játszotta, hogy ő a cowboy, apám meg a marha, akit meg kell billogozni. Én csak a rágómat ragasztottam a hónaljszőrzetébe.”
Anyatünde mászásban volt király: „Én gyerekkoromban minden lehető és lehetetlen helyre felmásztam. Garázstető, disznóól teteje, padlás egyik nagymaminál. A gólyafészekig nem jutottam fel, mert nem fértem ki a padlásablakon. Diófák, kerítésen át a szomszédba az elbitangolt kiscsibékért (amíg még kicsik voltak, át tudtak repülni a kerítésen) a másik nagymaminál. Most a 3 gyerekemből kettő (5 éves kislánykám és a kis töki 15 hónapos) ugyanezt csinálja, egyelőre leginkább lakáson belül, ill. játszótéren.”
Alvómackót egyszer elkapta a harctéri ideg és jól megrakta egy osztálytársát énekórán, majd belegyömöszölte a kukába: „A tanárnő nem bírt fegyelmezni bennünket, így felállította az osztályt vigyázzállásba. Egy hülye osztálytársam meg elkezdte a szoknyánkat felhuzigálni. Én meg baromira dühös lettem, már az önmagában a tény is dühített, hogy kedvenc tanáromnak nem fogadnak szót és az nem tud tenni semmit ellene. Így nagyon megvertem a kiskölyköt. A kuka meg az a nagy négyszögletes fa alkalmatosság volt a levehető tetővel. Igazgatói intőt kapott kollektíven az osztály.”
Koaladia is igyekezett változatos csínyeket kieszelni: „Mamáméknál én is csupa jó szándékból etettem meg a kacsákat és a libákat, bár én nem megtömtem, hanem a veteményesbe az összes répa zöldjét bedobáltam nekik. A szárnyasok örültek, tatámék nem annyira. Aztán elsősen belerajzoltunk egy pár autóba, mert azt hittük, hogy a kő nyomát ugyanúgy le lehet törölni az autóról, mint a betonról. Aztán autós rágó lopása a fél osztállyal csoportban is megvolt, illetve nem egyszer-kétszeri telefonbetyárkodás, amit a mai napig nagyon szégyellek, de akkor nagyon jó poén volt.”
Beros egy igen kellemetlen élményt osztott meg az olvasókkal: „Én egy rozoga udvari budiba szakadtam bele ötévesen, nyakig kaki meg miegyéb.....korhadtak voltak a deszkák és nem bírtak el a súlyomat. Szegény apám a slaggal mosott le kb. 10 méterről és állításuk szerint még napokig bűzlöttem. Nővérem ugyanezt a budit gyújtotta fel pár héttel később... A tetőről való leugrálást nyitott esernyővel már nem is részletezném. Ja és egyszer összegyűjtöttünk körülbelül 500 varangyosbéka-bébit, majd kiborítottuk a nappali közepére. Két hét szobafogságot kaptunk.
Az összefoglaló végén pedig egy történet, melyet Claire. Z. M írt férjéről: „Az én párom városi gyerek volt, de minden nyarat falun, a rokonoknál töltött. Állítólag négy éves körüliként nagyon tetszett neki, ahogy a libákat tömik, gondolta ő is megpróbálja. Viszont a libák túl nagyok voltak neki, félt tőlük. Gondolta, a kacsák is úgy néznek ki, csak kisebbek. "Jól" megetette őket, és szegények nem nagyon éltek túl. Majd bement és mondta, hogy "Szépen ebédeltek a kacsák és most tele a pocijuk, úgyhogy letettem őket aludni". Szépen kiterítve egymás mellé lefektette őket. Az összes kacsát eltette láb alól! Hetekig csak kacsát ettek ők is meg az egész szomszédság.”
