Négy hónapos lányom folyton szopja a hüvelykujját: szopja éjjel, szopja nappal.
Négy hónapos lányom folyton szopja a hüvelykujját: szopja éjjel, szopja nappal. Éjjel, illetve most már hajnalban is csak onnan tudom, hogy ébren van, hogy hallom az ismerős cuppogást. Ilyenkor már nagyon éhes. De nem mindig az éhség jele, ezt csinálja, ha el akar aludni, meg akarja nyugtatni magát, fáj a hasa vagy magányos. Néha a bennem lévő pszichológust gyötri a lelkiismeret, hogy az anyja nem rohan oda hozzá, így kénytelen segédeszközhöz folyamodni.
Épp tegnap olvastam Szondi Lipótnál, hogy az ujjszopás az én megkettőződésének jele, amikor az éne az ő is, meg az anyja is egyben. Tehát az ujja én vagyok. De akkor hol vagyok én?
Más elméletalkotók szerint nem ilyen aggasztó a helyzet, hisz ez az orális fázis (0-tól 2-ig), amikor még jó, hogy így nyugtatja meg magát, hisz ezt tudja: szopni. Ez a hobbija. Örüljünk, hogy van neki saját. Remélem, aztán nem kell pirospaprikával bekenni 16 éves korában, hogy végre lekattanjon róla.
suri
