Vetle Lid Larssen Norvégia ismert írója, a magyar közönség azonban legutolsó kötete, A csillagtudósok kapcsán ismerte csak meg nevét. Hell Miksa és Sajnovics János északi expedícióját történelmi hitelességgel, a történetmesélőnek járó kis szabadsággal írta meg a nagyregényben.
Az 1700-as évek második felét írjuk, a tudományos világ a Vénusz a Nap előtti átvonulásának eseményére készül. VII. Keresztély dán-norvég király felkéri Hell Miksa bácsi udvari csillagászt, hogy az 1769-ben júniusában bekövetkező eseményt Vardø-ből figyelje meg. Hell maga mellé veszi korábbi asszisztensét Sajnovics Jánost, és toboroznak egy norvégot is, Jens Finne Borchgrevinket, majd elindulnak észak felé.
Az expedícióval csak néhány gond van. Borchgrevink valóban sosem járt még ennyire északon, a már önmagában megterhelő szekérutat követően télen kell a jeges tengeren átkelniük, a két magyar pedig jezsuita, akikre Norvégiában halál vár, ha ez a tény kiderül. Mind a három férfinak komoly céljai vannak az úttal, ezek a célok pedig gyakran ütköznek egymással.
A zord körülmények mellett egymással is meg kell küzdeniük, és senkiben nem bízhatnak önmagukon túl – csak Istenben.
Vetle Lid Larssen a PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivál vendégeként érkezett Budapestre, hogy bemutassa az Európa Kiadónál megjelent könyvet, ezt megelőzően pedig a Díványnak is interjút adott azzal kapcsolatosan.
A csillagtudósok az első magyar nyelven megjelenő könyve, de nem az első történelmi regénye – miért vonzódik ennyire a műfajhoz?
Először is azért, mert szeretem a történelmet, másodszor pedig azért, mert olyan történeteket szeretek írni, amelyek tényeken alapulnak, de teret kap bennük a fantázia is. Könnyű is a régmúlttal dolgozni: nem akarnak annyian kijavítani. Szabadabb vagyok, van rálátásom a korra.
A két legutóbbi könyvem az afrikai török börtönökben tartott skandináv rabszolgákról, illetve Szent Lúcia ereklyéinek halálát követő utazásairól szólt. De A csillagtudósoké a legjobb történetem.
Hogyan ismerkedett meg Hell és Sajnovics sztorijával?
Véletlenül bukkantam rá, és azonnal tudtam, hogy meg kell írnom, csak még soha korábban foglalkoztam ekkora projekttel. A történet két magyar tudósról szól, akik azért utaznak a Föld legbrutálisabb pontjára, hogy csillagvizsgálót építsenek egy norvég asszisztenssel – és arról a rengeteg problémáról, amivel szembesülnek.
Ott botlottam bele a történetbe, ahol játszódik: Észak-Norvégiában, Vardø-ben, ami Európa legkeletibb és legészakkib pontja is egyben.
Brutális, kegyetlen, fagyos sziget, egyetlen fa nélkül, néhány helyi lakossal. Van egy kis kastélyuk és egy könyvtáruk, az utóbbiba tévedtem be. Akkoriban nem voltak még mobiltelefonok, én olvasni akartam, de a könyvtáros nagyon szigorú volt: nem adott oda nekem egy könyvet sem. Azt mondta, a magazinokból vihetek kölcsönbe. A legfelsőt vettem el: egy katonai újság volt 1961-ből. Elvittem, elolvastam, és megismertem Sajnovics és Hell történetét.
20 év múlva tértem vissza ugyanide – bementem ugyanabba a könyvtárba, ott ült ugyanaz a könyvtáros, és ugyanazokat a magazinokat ajánlotta.
Én pedig elloptam a katonai magazint, és elkezdtem kutatni.
Ez egy nagy, klasszikus történet, egy olyan sztori, amelynek az egész világra hatása van. Gyerekkorom óta ezeket a sztorikat szerettem, máig ezeket szeretem, ahogyan sokan. Norvégiában ma nagyon sok a jó író, de arról írnak, hogy élik a maguk tragikus életét a külvárosban, elválnak, mással kezdenek kapcsolatba… engem ezek a gondok, nem érdekelnek, megvannak a sajátjaim. Mások problémáiról nem akarok olvasni.
Hell Miksa pontosan számítja ki a norvég obszervatóriumban a Föld-Nap távolságot. Milyen horderejű tudományos teljesítményhez hasonlítható ez?
Fontos tudni, hogy minden adat a valóságon alapul a könyvben, csak a három főszereplő közti viszonyok lefestésében adtam magamnak szabadságot. Elolvastam a naplóikat, régi könyveket – olyan regényt írtam, ami nemcsak a tudományban hű, de a belső motivációkban is. Így is történhetett minden.
A szám, amire Hell jut, fantasztikusan precíz, pár kilométerrel tér el attól, amit ma Nap-Föld távolságnak ismerünk. Ez a hatalmas tudásának köszönhető: asztronómia, fizika és teológia terén is nagyon jártas volt: egy jezsuita, a jezsuiták pedig a tudományban és a rációban hittek.
Nem voltak elmaradottak – Hell Miksa Leonardo da Vincihez hasonlító géniusz volt.
Eredményeket sem csak asztronómia terén ért el: írt egy enciklopédiát mindarról, amit Norvégiában megvizsgált. Hegycsúcsokra másztak fel, megmérte a tenger mélységét, állatokat ejtettek el és tömtek ki, vizsgálta a sarki fényt. Miközben a semmiből épített obszervatóriumot – szerintem fel sem fogjuk ennek a munkának a nagyságát.
Társa is nagy eredményekre jut mindeközben…
Ezzel párhuzamosan Sajnovics János felfedezte a finnugor nyelvrokonságot és letette az összehasonlító nyelvtudomány alapjait – pusztán a véletlennek köszönhetően. Ahhoz, hogy ezt elérje, először a dán-számi szótárat kellett latinra lefordítania, majd szavakat kellett gyűjtenie, és teóriát megalapoznia. Ez forradalmi tett volt – az addig vadembernek tartott számikat felemelte az európaiak szintjére, igaz, ez a magyaroknak kis gondot jelentett, mert ők meg nem akartak a vademberekkel rokonságba kerülni. A magyar nép mitikus akart lenni, és az is.
Amit ők ketten tettek, az a Holdra szálláshoz hasonlítható leginkább. Szekerekkel, úttalan utakon tettek meg 10 ezer kilométert, eljutottak a Föld egyik legborzalmasabb helyére, és ott érték el mindezt. miközben kapcsolatot is teremtettek az emberekkel.
Önmagában az út, amit megtettek északra, mihez hasonlíthat manapság, amikor a serpák a Mount Everestre is felvisznek?
Ezt utálom. Több barátom is volt az Everesten, és azt gondolják, micsoda teljesítmény, pedig nem az. Inkább olyan dolog ez, mint amit Elon Musk csinál – bár őt egy seggfejnek tartom – , a Marsra jutás kapcsán. Épít egy rakétát, kilövi és visszahozza.
De hogy milyen volt akkoriban az élet arrafelé – az expressz posta jelentette azt, hogy 4 hónap alatt odaér egy levél a címzetthez. Olvastam arról is, hogy a posta-rénszarvast volt, hogy magának a postásnak kellett vinnie, annyira nehéz volt a közlekedés. Csodálatos hely, sokat jártam arra, mert apám – aki egyébként az Oslói Nmezeti Színház színésze volt – erről a környékről származik. De csodás emberek élnek arra, és nagyon szép is.
Milyen ember volt Hell?
Hell jó ember, segít a helyieknek, gyógyít is, ha valaki ajándékot ad neki, duplán adja vissza. Egyetlen dolog teszi tönkre az életét: az ambíciója. Briliáns, jó előadó, Bécs negyedik asztronómusa, híres – de még nem írta be nevét a történelemkönyvekbe. Magyarnak tartja magát, még ha nem is beszél jól magyarul, Sajnoviccsal inkább latinul társalognak – hogy ne németül kelljen, mert pont úgy vannak az osztrákokkal, ahogy mi, norvégok voltunk a dánokkal.
És Sajnovics?
A norvég Borchgrevinket helyismerete miatt viszik magukkal: 32 éves, Sajnovics pedig csak három évvel idősebb nála, mégis mindig diákozza.
Sajnovics természete nem volt egyszerű, szeretett mindenkit alacsonyabb rangban tartani.
Borchgrevink biológus, nagyszerű növénygyűjteménye van, és Linné barátja. Majdnem egy évig ált nála, feleségül akarja venni az egyik lányát. De még csak egy püspök asszisztense: ki akar törni.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Mindhárom főszereplő igencsak becsvágyó tehát. Ez lesz a vesztük?
Hell tudós és hívő is. Szoros kapcsolatban áll a metafizikus valósággal – neki egy kő nemcsak egy kő, hanem Isten üzenete. Minden sikert Isten ajándékaként őriz – de végül mégis csalóként bélyegzik meg és élete utolsó éveire mindent elveszít. A jezsuita rendet is bezárják, teljesen kisemmizetten pedig szörnyű dolgot eszel ki – azt írja, hogy Sajnovics kutatásainak ő volt az ötletgazdája, ezzel őt is kiforgatva mindenéből. Borchgrevink sem jutott el sehova: papként halt meg. A norvégnak nem jutott semmi: Hellt és Sajnovicsot legalább az utókor elismeri.
Nagy szenvedéllyel beszél a könyvről. Hogyan lett ennyire fontos a két magyar tudós története?
Személyes ügy lett. Részben a saját buta kis ambícióm miatt, és mert benne van minden, amit én el akartam érni az életem során.
Kapcsolódó: Norvégia ezen részén egy lépés választ el két időzónától is
