Varázsló, papnő, földműves, üzletasszony, harcos: egy viking nő életébe ezek a szerepek is beleférhettek. Bár azt nem állíthatjuk, hogy teljes egyenjogúságot élvezett ebben az északi társadalomban férfi és nő, az tény, hogy nemcsak saját koruk normái szerint örvendhettek széles körű szabadságjogoknak, de ezek némelyike még bizonyos mai társadalmakból is hiányzik.
Viking nők valójában nem léteztek: a kifejezést az északon hódító, hajózó népességre használták saját korában, a hajókon pedig leginkább kizárólag férfiak utaztak. Előfordult persze időnként nő is az utasok között, de nagyon alacsony számban, így tehát technikailag viking nőkről nem beszélhetünk. Az utókor mégis eltekint ettől a distinkciótól, és a vikingek asszonyait, lányait, anyjait, egyszóval a társadalom összes tagját a viking jelzővel illeti. Maradunk hát mi is a viking nők kifejezésnél.
Házasság északon
A nők, vagyis inkább lányok általában 12–15 éves korukban mentek férjhez, választásuk pedig ugyan részben a családok megegyezésének kérdése volt, de nekik maguknak is jutott beleszólásuk abba.
A házassági szerződés sem volt ismeretlen ebben a korban, ebben lefektették, hogy esetleges válást követően melyik fél milyen tulajdonnal távozhat a kapcsolatból.
Ha egy nő elvált, a hozományát visszakaphatta, és bizony ő maga is dönthetett arról, hogy nem akar már férjével élni. Ennek oka a bántalmazás vagy az elszegényedés is lehetett akár. Az újraházasodás lehetősége is nyitott volt, a viking társadalom nem vetette meg az elvált nőket.
Abban már van némi ellentmondás a tudósok között, hogy a házasságon kívüli kapcsolatok pontosan hogyan alakultak ebben a társadalomban. Az egészen biztos, hogy a férfiak szabadabban választhattak maguknak házasságon kívüli partnert, és utalnak jelek arra, hogy bizony az is előfordulhatott, hogy a másik – vagy harmadik… – nőt otthonukba vitték. A feleségnek ekkor joga volt szinte uralkodni az ágyasok fölött. Egyes források szerint ugyanakkor bár házasságban nők esetén keményen büntették a hűtlenséget, a házasságot nem kötött nők választhattak maguknak partnert úgy is, hogy hivatalosan nem esküdtek meg, és az ebből a kapcsolatból születő gyerekek hivatalos örökösként való elismerésére is volt mód.
Egy viking nő élete otthon
Bár sokféle szabadságjoggal rendelkeztek ezek a nők, az azért tény, hogy a viking társadalom berendezkedése alapvetően patriarchális volt. A férfiak házuk urai voltak, a legtöbb információnk arról van, ők hogyan élték életüket, de ez nem azt jelenti, hogy a nőkről ne tudnánk semmit sem. A családok összetartásában, a háztartás vezetésében természetesen hatalmas szerepük volt, de ez több és más, mint amit sztereotipikusan gondolhatnánk róluk.
A viking társadalom – bármennyire is hódítóként híresült el – kereskedelem és mezőgazdaság révén tartotta el magát, így a férfin túl a nőnek is jutott feladat bőven otthon. A férfiak általában inkább a földeken dolgoztak, míg a nők jellemzően az állatok ellátásával voltak elfoglalva.
Ha azonban a ház ura hajóra szállt, minden otthoni feladat a nő dolga volt.
Ellátták családjukat, közben vitték az üzletet vagy foglalkoztak az állatokkal. Otthonaikban – melyek jellemzően egyetlen helyiségből álltak, ennek közepén égett a tűz, a ház szélén pedig ágyakat helyeztek el – főztek, varrtak, takarítottak, gondozták az időseket, nevelték a gyerekeket és folyamatosan meséltek. A vikingek történelmének sok fontos fordulópontját csak azért ismerjük, mert az asszonyok újra meg újra elmesélték a történeteket a tűz mellett, így életben tartva azokat.
Amennyiben a férfi a többhetes vagy hónapos útról sosem tért vissza, a nő véglegesen átvette tőle a ház urának szerepét. Volt, aki élete végéig megtartotta ezt a szerepet, amiről a temetéskor a viking nők mellé, sírjukba elhelyezett jelképek árulkodnak.
Mindennapi élet
A viking kori maradványok tanulmányozása során a kutatók arra jutottak, hogy a viking nők és férfiak egyforma egészségi állapotnak örvendtek, ami arra utal, hogy társadalmuk nem „árazta be” egyértelműen értékesebbként már születésekor sem a fiúgyermekeket.
Ugyanazt az élelmet, ellátást kapták meg a lánygyerekek is, mint a fiúk, így ugyanolyan életesélyekkel indulhattak.
Azt nem tudjuk, hogy oktatás terén mire számíthatott egy viking lány, és mire egy viking fiú, de az ismert, hogy sokféle hivatás volt nyitott a nők előtt is, illetve egyes viking sagákban fennmaradtak női hősök nevei is. Még ha nem is élvezhette ebben a társadalomban ugyanazokat a jogokat egy nő, mint egy férfi, az egészen biztos, hogy képességei messzire juttathatták őt is.
Ebbe az is belefért, hogy ritka esetben egy viking nő is harcossá váljon: az ilyenek nők alakja ihlette a valkűrökét. A harcos nők ugyanúgy tudtak kardot forgatni és pajzzsal védekezni, mint férfi társaik: közülük a legismertebb talán Lagertha, aki Ragnar Lothbrok oldalán harcolva annyira lenyűgözte tudásával a férfit, hogy az később feleségül is kérte őt. Viking nők a frissen meghódított területekre is elkísérték egyes esetekben férjeiket, ahogyan arról leletek tanúskodnak: bár valószínűleg a hódításokban nem harcoltak, új helyekre letelepedtek kíséretükben. A viking nők élete egész más lehetett, mint amilyennek hisszük – még mindig sok a kérdés e téren, de az biztos, hogy önálló, erős és kemény nők voltak mind.
