Amikor Sir Arthur Conan Doyle 1893-ban a svájci Alpokban halálba küldte leghíresebb detektívjét, a világ felbolydult. A londoniak az utcán is nyíltan gyászolták a fiktív karaktert, az író pedig hiába menekült, a rajongók végül kikényszerítették a nyomozó feltámadását.
Bár a legtöbben íróként ismerik, Sir Arthur Conan Doyle eredetileg orvosként dolgozott: szolgált bálnavadászhajón a zord Északi-sarkon, és megjárt egy Afrikába tartó, rozoga bárkát is. Ezután saját praxist nyitott az angliai Portsmouth-ban.
A gyilkosság, amit az alkotó követett el
Bár a sztetoszkópot hamar tollra cserélte, a szárnyaló fantáziájú alkotó egy idő után egyre terhesebbnek érezte legnépszerűbb teremtményét. Doyle a detektívet csupán egy nyereséges, de unalmas ujjgyakorlatnak tartotta, ami elvonja a figyelmét a fajsúlyosabb művektől, és ami miatt nem tud magasabbra emelkedni íróként.
Így amikor 1893-ban a gazdag britek körében rendkívül népszerű svájci üdülőhelyre, Meiringen faluba utazott pihenni, már erősen foglalkoztatta a gondolat, hogyan szabadulhatna meg végleg Holmestól. Édesanyjának egy levélben így fogalmazott:
Erősen gondolkodom Holmes meggyilkolásán… azt hiszem sorsára hagyom. Nem hagy fontosabb dolgokon elmélkedni.
Meglátva a 140 méter magasból lezúduló, félelmetes Reichenbach-vízesést, azonnal tudta, hogy megtalálta a tökéletes helyszínt – egy ilyen epikus hőst nem lehetett egy unalmas londoni sikátorban eltenni láb alól – grandiózus halált érdemelt.
Az utolsó eset című művében a nyomozó a robajló zuhatag szélén csap össze ősellenségével, Moriarty professzorral, a harc végén mindketten a mélybe zuhannak.
Az író megkönnyebbült, a brit társadalom azonban felhördült. A legenda szerint a londoniak fekete karszalagot húzva, nyíltan gyászoltak az utcákon, több mint 20 ezer ember pedig azonnal lemondta a történeteket közlő Strand Magazine előfizetését. Még Doyle saját édesanyja is dühöngött a fia döntése miatt, aki korábban óvva intette fiát Sherlock Holmes megölésétől.
Zarándokhely sír nélkül
Az író sokáig hajthatatlan maradt, és tíz hosszú éven át dacolt a népharaggal. Ám 1903-ban végül megadta magát, meghajolt a közönség nyomása előtt, és A lakatlan ház című novellával hivatalosan is visszahozta a halálból a furcsa kalapos, pipás nyomozót.
A karakter végül a szó szoros értelmében túlélte teremtőjét. A svájci Meiringen ma a Holmes-rajongók mekkája, ahol a falutér bronzszobra előtt nyaranta hosszú sorok kígyóznak egy közös szelfiért. A helyi templom alagsorában pedig egy részletgazdag múzeum működik: üvegfalak mögött építették fel a londoni Baker Street-i lakás pontos mását, még a detektív hegedűje is az asztalon hever.
Csak a legnagyobb rajongók tudják, hogy kiről formázta Doyle a híres detektívet.
