Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor 1967-ben titokzatos félhold jelent meg Moszkva felett, a szovjet UFO-rajongók izgatottan szegődtek a nyomába, de végül csalódniuk kellett. Az objektum, amit követni kezdtek, valójában egy 3 megatonnás atomfegyver hordozására képes rakéta volt, amelyet az amerikai radarok megkerülésére terveztek.
A megoldást az 1960-as évek végén egy szigorúan titkos szovjet program keretében fejlesztették ki, hogy észrevétlenül tudjanak csapást mérni amerikai célpontokra. A FOBS néven ismert fegyverkoncepció azonban a kísérletek során rejtélyes mintázatot hozott létre az éjszakai égbolton, amelyet sokan a földönkívüliek látogatásának jelének hittek.
Holdsarlót rajzolt az égre
A furcsa minta először 1967 tavaszán tűnt fel az égen, amire sokan felfigyeltek, mivel még a Szovjetunió nyugati részéről is látható volt. A rejtélyes, holdsarló alakú fénycsík a legtöbb irányból akkora volt, mint a Hold, de egyes helyekről még nagyobbnak tűnt.
Az alakzat ebben az évben hatszor jelent meg az égen, mindig ugyanabban a napszakban, mielőtt eltűnt volna.
James Oberg veterán űrszakértő, az Air & Space Magazine munkatársa szerint a szovjet sajtóban hamar megjelentek a földönkívüliekről szóló találgatások, az UFO-vadászok pedig országszerte felkerekedtek, hogy rögzítsék a rejtélyes fényeket.
A hatodik észlelés után viszont a szovjet sajtó tudósításai hirtelen leálltak. Egy magas rangú moszkvai tisztviselő ugyanis rájött, hogy az alkonyatkor felbukkanó félholdalakok egy szigorúan titkos fegyverkísérlet bizonyítékai, amely
megsértette a nukleáris fegyverek űrbe telepítéséről szóló szerződéseket.
Az UFO-észlelések mögött valójában az R-36 Orb névre keresztelt nukleáris űrrakéta tesztindításai álltak. Ez az SS-9 Scarp interkontinentális ballisztikus rakéta továbbfejlesztett változata volt, amelyet úgy terveztek, hogy alacsony Föld körüli pályára álljon, majd az Egyesült Államok felett leereszkedjen a Föld légterébe.
Észrevétlenül mérhetett volna csapást
A terv az volt, hogy a rakéta a Déli-sark felett áthaladva, Mexikó felől érje el a rivális nagyhatalmat, ezzel megkerülve az északon működő radarhálózatot. Bár ez hosszabb utat jelentett volna, a szovjetek bíztak a meglepetés erejében, ami megnyithatta volna az utat egy 2-3 megatonnás atombomba hatékony bevetése előtt.
Az R-36-ot úgynevezett első csapásmérő fegyvernek szánták, amelyet megelőző jelleggel vetettek volna be az amerikai vezetés, valamint a nukleáris parancsnoki és irányítási rendszerek megsemmisítése céljából. Csakhogy akadt egy bökkenő:
az R-36 nem bizonyult túl pontosnak.
A kalkulációk azt mutatták, hogy az indítások felénél a rakéták egy öt kilométeres körön belül csapódtak volna be a célponthoz képest, ami egy 5 megatonnás robbanófej esetében ugyan nem lett volna kizáró ok, de az ellenséges rakétasilók megsemmisítéséhez nem lett volna elegendő.
Az R-36, amelynek továbbfejlesztett változata továbbra is hadrendben van az orosz seregben, akkor lehetett volna igazán sikeres, ha egy meglepetésszerű támadás során képes lett volna elpusztítani a Fehér Házat, a Pentagont és más létfontosságú amerikai létesítményeket, illetve a kifutópályákon várakozó ellenséges atombombázókat.
Kudarccal zárult a kísérlet
A szovjet hadsereg összesen hat tesztet hajtott végre az R-36-os rakétákkal, amelyek során a félholdszerű mintát egy fékezési manőver hozta létre. A rakéta 180 fokban elfordult, miközben füstcsíkja jól látható „C” betűt rajzolt a kora esti égboltra.
A szovjetek eleinte úgy próbálták beállítani a teszteket, mintha „tudományos kutatóműholdakat” bocsátottak volna fel, ám az amerikai hírszerzés végül rájött, hogy mire készülnek, és felelősségre vonta a Szovjetuniót.
A szovjet lépés az amerikaiak szerint az Outer Space Treaty, vagyis a Világűrszerződés megsértésének minősült, amely megtiltja a nukleáris fegyverek pályára állítását. Sőt, ellentmondott az ENSZ 1963-ban elfogadott 1884. számú határozatának is, amely felszólította az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót, hogy ne telepítsenek nukleáris fegyvereket az űrbe.
A felmerült vádak ellenére a Szovjetunió sosem nyilatkozott egyértelműen az R-36-osokkal kapcsolatban. Összesen tizennyolc rakétát állomásoztattak a Tyuratam közelében lévő silókban, amelyeket később a SALT II fegyverzetkorlátozási egyezmény keretében betiltottak.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Időközben az amerikaiak dél felé néző radarokat állítottak üzembe, a szovjetek pedig ballisztikus rakéták kilövésére képes tengeralattjárókat fejlesztettek ki, amelyek sokkal gyorsabban készülhettek fel egy potenciális támadásra, így a rendszer néhány éven belül elvesztette stratégiai jelentőségét.
Kapcsolódó: a Szovejtunió biológiai fegyverekkel is kísérletezett, amelyeket egy eldugott helyen teszteltek.
