Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A mérgező viselkedésű és kommunikációjú embereknél sokszor megfigyelhető valamilyen személyiségzavar, például a borderline-szindróma is. A toxikusság ellen önmagunk védelmében mindenképpen érdemes fellépni.
A „mérgező ember” kifejezést ma már szinte mindenre használjuk. Ha valaki túl féltékeny, kiszámíthatatlan, állandó konfliktusokat okoz, vagy érzelmileg teljesen leszívja a környezetét, gyorsan rásütik, hogy toxikus. És valóban vannak emberek, akik mellett idővel kimerülünk, akikkel a feszültség állandó, akiknél soha nem lehet tudni, mire számítsunk. A háttérben azonban nem mindig egyszerű rosszindulat áll, borderline személyiségzavar is lehet az ok.
Mérgező, vagy személyiségzavaros?
Az egyik legjellemzőbb jel a szélsőséges érzelmi működés. A borderline szindrómával élő ember hajlamos másokat vagy tökéletesnek, vagy teljes csalódásnak látni. Nehezen fogadja el, hogy ugyanabban az emberben egyszerre lehetnek szerethető és zavaró tulajdonságok is. A pszichológia ezt splittingnek (hasításnak) nevezi: ilyenkor a gondolkodás szélsőséges, egyik nap rajongás, másnap pedig az élmény, hogy a másik ellene fordult.
Ez kívülről rendkívül megterhelő. A környezet gyakran úgy érzi, mintha állandó érzelmi hullámvasúton ülne, ahol egy apró vita vagy félreértés is nagy drámává eszkalálódik. Egy késői választ vagy elmaradt találkozót is könnyen teljes elutasításként élhet meg a másik fél.
A borderline személyiségzavar egyik központi mozgatórugója az elhagyástól való félelem. Az érintettek gyakran rettegnek attól, hogy a fontos személyek egyszer csak elfordulnak tőlük, ezért túlzottan kapaszkodhatnak, folyamatos megerősítést igényelnek, vagy erős féltékenységgel reagálnak.
Kívülről ez sokszor manipulációnak tűnhet, és időnként valóban megjelenhet ilyen viselkedés is. A lényegi különbség azonban az, hogy ez többnyire nem tudatos befolyásolás, hanem kétségbeesett reakció.
Számukra egy konfliktus nem egyszerű nézeteltérés, hanem annak jele, hogy a kapcsolat széteshet.
Gyakori az instabil önkép is. Sok érintettnek nincs stabil énképe: egyik nap új célokat követ, másnap alkalmazkodik másokhoz, vagy hirtelen megváltoztatja stílusát, életfelfogását, akár kapcsolatait is.
Az érzelmi reakciók általában intenzívebbek az átlagnál. Egy kritika, visszautasítás vagy félreérthető mondat is aránytalanul erős fájdalmat válthat ki. A pszichológia ezt emotional floodingnak (érzelmi elárasztottságnak) nevezi, amikor az érzelmek annyira felerősödnek, hogy szélsőséges viselkedést váltanak ki. Ezért fordulhat elő, hogy valaki egyik pillanatban sír, könyörög és kapaszkodik, majd rövid időn belül dühösen támad, sérteget vagy teljesen elutasítóvá válik.
Az érintettek számára ez belsőleg logikusnak tűnhet, a környezetnek viszont rendkívül megterhelő és kiszámíthatatlan.
Sok borderline szindrómás ember gyerekkorában instabil, kiszámíthatatlan kapcsolati mintákat tapasztalt, gyakran érzelmi bizonytalansággal együtt. Emiatt felnőttként is könnyebben élik meg fenyegetésként a konfliktusokat vagy a távolságtartást, ami idővel valóban rombolhatja a kapcsolataikat.
Egyértelmű jelek?
“Azok számára, akik nem szakemberek, nehéz felismerni egy ilyen zavart – de igazából nem is tisztjük ezt megtenni. Pacienseim többnyire arról számolnak be, hogy egy adott ember “furcsa”, vagy “furcsán viselkedik”.
Hogy hol jön el az a pont, ahonnan már érdemes szakembert is bevonni a folyamatba, az nehéz kérdés, mindenesetre magánemberként kevésbé fontos, hogy személyiség, esetleg viselkedészavaros emberrel kerülünk kapcsolatba, fontosabb az, hogy ha toxikusnak érezzük, tegyünk ellene”
– mondja Gazdag Enikő pszichológus, pár- és családterapeuta.
“Ahhoz, hogy önmagukat megvédhessük, ki kell jelölni a határainkat, és ami a legfontosabb, ezeket a határokat be is kell tartani, illetve tartatni. Hogy a másik személy pontosan milyen problémákkal néz szembe, az ezen a ponton az elszenvedő számára nem lényeges információ. A romboló magatartást nem kell eltűrni, még akkor sem, ha gyanítható mögötte valamilyen személyiségzavar.”
A toxikus emberekkel szemben önmagunk védelme elsődleges, annak megállapítása, hogy pontosan mi okozza ezt a problémát még nem fog változtatni a kialakult helyzeten.
A borderline szindróma mellett a másik probléma, ami a legtöbbször kerül elő a hétköznapokban a nárcisztikus személyiségzavar, aminek jelei ráadásul a nők esetében eltérőek lehetnek.
