középkor szimbólum

Miért kerültek groteszk figurák, bizarr ábrák és megdöbbentő szörnyek a szent könyvek lapjaira? És vajon miért rejtették el őket oda? Itt az ideje, hogy feltárjuk a középkori kódexek rejtett titkait, és a sorok mögé nézzünk. 

Marginaliák, avagy a nem is olyan ártatlan jegyzetek

Az úgynevezett margináliák olyan rajzok, jegyzetek, szimbólumok, amelyek a kódexek szélein találhatók. Ezek a marginális rajzok a legtöbb esetben teljesen elütnek a kézirat fő tartalmától: mitikus lényeket, szörnyeket, vadászó nyulakat és groteszk figurákat ábrázolnak.

Úgy érezhetjük, hogy a margókon a szerzetesek egy titkos világot építettek fel, ahol végre kifejezhették kreativitásukat – olykor egy csipetnyi lázadással fűszerezve.

A középkori szerzetesek valójában nem nélkülözték a humort: a margináliákban megjelenő furcsa ábrák és szimbólumok meglepően földhözragadtak és játékosok voltak. Ezek a rajzok egyfajta segítségként szolgálhattak a szerzetesek számára, módot adva arra, hogy megszabaduljanak az unalom és a szigorú szabályok okozta feszültségtől.

Titkos üzenetek a jövő számára vagy inkább belső viccek?

Egyes kutatók szerint a margináliák nem feltétlenül rejtettek mély üzeneteket: a szerzetesek több esetben valószínűleg a mindennapi életük részét képező belső vicceket rajzolták a lapok szélére. Képzeljük csak el, hogy a monoton munkanapok során, amikor a gyertyafény mellett hosszú órákon keresztül másolták a szent szövegeket, egy groteszk vigyorú szörnyecske vagy egy vadászó nyúl képe lehetett az egyetlen dolog, ami megtörte az unalmas munkát, és némi mosolyt csalt az arcukra.

Mások azonban úgy gondolják, hogy a margináliák sokkal többet árulnak el: azokon bizonyos rejtett szimbólumokat – mint például alkimista jeleket – fedeztek fel, amelyek arra utalnak, hogy a szerzetesek másoló szerepükön túlmutatvatudományos érdeklődéssel rendelkeztek. Olyan üzenetek lehettek ezek a szimbólumok, amelyeket csak a beavatottak értettek meg. Felmerülhet a kérdés: vajon hogy kerülhetett egy ilyen „eretnek” téma egy szent kézirat margójára?

Rejtett erotika és groteszk humor: a középkori „mémek” 

A középkori kódexek szélén bizony meglepően sok provokatív és frivol ábrázolást is találunk:

azok között számottevő nyíltan erotikus vagy legalábbis kétértelmű rajzok – egyes képeken pedig meztelen figurák, kompromittáló helyzetek, sőt, időnként kifejezetten szexuális utalások is megjelennek.

Talán a mai olvasók számára mindez megdöbbentő lehet, hiszen szent kéziratok lapjain bukkanak fel, azonban nagyon úgy tűnik, hogy a középkori szerzetesek humora és kreativitása sokszor a normákon túlra kalandozott.

Vonhatunk párhuzamot a marginális ábrák és a mai mémek között, hiszen egyfajta burkolt kritikát fogalmaztak meg a középkorban a kolostori élet szigorúságával vagy éppen az egyházi szabályokkal szemben. Itt is igaz lehet a mondás: egy kép többet mond ezer szónál – hiszen ezek a furcsa, abszurd alakok a szerzetesek lázadó gesztusai lehettek.

Miért maradtak meg ezek a titkos szimbólumok?

A margináliák fennmaradásának egyik oka talán az, hogy a középkorban kevesen tudtak olvasni, és még kevesebben foglalkoztak a kéziratokkal – hiszen a középkori társadalomban nem is voltak közvetlenül elérhetők a laikusok számára.

Éppen ezért a marginális rajzok és a titkos szimbólumok hosszú ideig rejtve maradhattak – talán csak az azokat készítő szerzetesek ismerték őket, vagy azok a társaik, akik az évek során belelapoztak a kódexekbe. Az is elképzelhető, hogy ezek a szimbólumok egy titkos nyelvet képeztek, amelyet csak egy igen szűk kör érthetett meg.

Az alkimista szimbólumok olyan üzenetek lehettek, amelyeket kifejezetten azért rejtettek el, hogy a kolostor vezetősége ne jöjjön rá, vagy csak azok számára készítették, akik már rendelkeztek bizonyos tudással. A titkos szimbólumok és a misztikus jelek már a középkori emberek számára is izgalmasak lehettek, hiszen úgy hitték, hogy az univerzum titkai rejtett jelentésekben, szimbólumokban és kódokban érhetők tetten.

Mit üzennek ezek a középkori titkos szimbólumok nekünk?

Különleges bepillantást nyújtanak a középkori kódexek margójára szánt jegyzetek az akkori korszak mindennapjaiba: kissé ellentmondásosan jelennek meg a szent, tiszteletteljes kéziratok mellett a humor, a rejtély és néha a lázadás jelei is. Ezek a margináliák azt mutatják, hogy a középkor embere nem volt annyira merev és komor, mint ahogy sokszor elképzeljük. A margináliákban megjelenő furcsa ábrák révén egy kevésbé ismert, ám emberibb oldalukat ismerhetjük meg ennek az időszaknak.

Melyek voltak a katolikus egyház legnagyobb botrányai? Olvasd el erről szóló cikkünket ide kattintva.