Karinthy és Böhm Aranka, a kávéházba járó nők, és Becker Bébi, a korszak Kelemen Annája

Kosztolányiék is gyakran megfordultak a Hadikban, de nem kellett sokáig a kávéházi asztaloknál üldögélni ahhoz, hogy Füst Milán, Rejtő Jenő vagy Móricz Zsigmond integessen be a kirakatablakokon, amelyek világossá és akár egész napi írásra alkalmassá tették a Hadik tereit.

Karinthyékhoz csapódott a fiatal Déry Tibor is, aki így emlékezett Böhm Arankára Ítélet nincs című önéletrajzi regényében: „…kezdeteiben talán nem is annyira Aranka kívánatos személye vonzott, mint az, amit környezetével együtt számomra képviselt: a szabadságnak – a szabadosságnak? – egy új, ismeretlen formája. Sorrendben: elsőnek nem Arankába szerettem bele, hanem a környezetébe. Ha nem termőtalaján, a Horthy Miklós úti Hadik kávéház foglalt páholyában találok rá, udvarhölgyei és lovagjai alázatos gyűrűjében, hanem közömbös helyen, egymagában, talán tetszik, talán nem, de nem időzök mellette, egy tisztelgő főhajtással visszatérek unalmas, de hozzám tartozó feleségemhez, akiről akkor még nem tudtam, hogy – említettem – emigrációból történt visszatérésünk után már első nap megcsalt.”

Az, hogy Böhm Aranka és barátnői egyedül, férfikíséret nélkül időztek a Hadikban, jól mutatja, milyen feltartóztathatatlanul változott a világ, és hogy a nők egyre több teret követeltek benne. 

Ebben az időben már gyakran előfordult, hogy a jómódú asszonyok a cselédségre bízták a gyerekeket, ők maguk pedig kiültek egy kávéház teraszára vagy páholyaiba beszélgetni hasonlóan szerencsés barátnőikkel. Ha pedig a gyerekek már elég nagyok voltak, vitték magukkal őket is, minden bizonnyal ugyanúgy megőrjítve a személyzetet, mint manapság – akkoriban ráadásul gyereksarok és animátorok nélkül. 

Az 1920-as és ’30-as évek egyre fojtogatóbb légkörében különös és boldog szigetet képezett a Hadik, ahol az egyre kiélezettebb politikai helyzet ellenére sem tudták elképzelni, hogy a közelgő második világháború szétszórja az asztaltársaságokat, és a kávéházi kultúra évtizedekig nem tér vissza Budapestre. A Horthy-korszakban a Hadik különös olvasztótégelye lett a lágymányosi hivatalnokoknak, ráérő sakkozóknak, a Gellért-hegy neobarokk kiskastélyaiból lesétáló méltóságosoknak, akik egyelőre – a kisebb-nagyobb botrányokat leszámítva, például amikor rendőrt kellett hívni a dulakodó vendégekhez, azok pedig lezsidóbérencezték a kivonuló hatóságokat – békében iszogattak egymás mellett a kávéházban, vagy táncolták át az éjszakát a pincében kialakított Szatyorban. Ez utóbbi hely Karinthy Frigyesnek köszönheti a nevét, aki a falakat borító gyékényről nevezte el a szórakozóhelyet. 

Karinthy szinte csak kávéházban tudott dolgozni, így a harmincas évek végén Kaiser Adolf, a Hadik elcsigázott tulajdonosa könnyen megtalálta egy súlyos gondjával a törzsasztalánál dolgozó írót. Kaisernek valóban volt oka az aggodalomra: beperelték kávéháza neve miatt, mivel gróf Hadik-Barkóczy Endre és gróf Hadik Mihály nehezményezték, hogy vezetéknevüket egy olyan intézmény használja, amelynek semmi köze nincs a családhoz. Így a Horthy Miklós út népszerű kávéházának az igazi Hadikok szerint nevet kellett változtatnia.

Nagyon úgy tűnt, Kaiser Adolf és fiai hiába érveltek azzal, hogy a cégtáblán a Horthy-korban oly fontos grófi cím nincs is feltüntetve, és hogy a kávéházat már majdnem három évtizede Hadiknak hívják, továbbá a közeli laktanyáról kapta a nevét, ahonnan a tisztek gyakran jártak át ide, a két gróf csak kötötte az ebet a karóhoz. A kérdésre, ha elveszítik a pert, mi legyen a kávéház új neve, Karinthy csak ennyit mondott: Hadikávéház. Ám a grófi Hadikok erőfeszítései végül kudarcba fulladtak, és a kávéházat ma is Hadikként ismerik Budapesten.

Ahogy az ifjú Déry Tibort Böhm Aranka bűvölte el, úgy Becker Bébit Karinthy ejtette rabul.

Az 1920-as évek egyik nagy port kavart pere is az ő személye, pontosabban a róla készült aktképek körül bonyolódott. Becker változatos pozíciókban lefényképeztette magát, majd ezekről a képekről rajzokat készíttetett, és száz darab exkluzív kiadású albumot rendelt meg Kellner István nyomdájában. Az albumokat példányonként ezer koronáért küldte el a „tisztelőinek”. Becker Bébi létező piaci résre bukkant: a képes köteteket egytől egyig elkapkodták. Sajnos a fotókról készült rajzok az egyik tisztelőtől egyenesen a rendőrség kezei közé kerültek, és mind Becker Bébit, mind a fényképészt, mind pedig Kellner Istvánt perbe fogták szeméremsértésért. Az ügyet végül csak az ötletgazda színésznő úszta meg, a két férfi fogházba vonult némi fegyelmet tanulni.

Bébi olyan feladatokat is felvállalt volna az író körül, amelyek egyértelműen meghaladták a képességeit: amikor Karinthynál agydaganatot állapítottak meg, Bébi felbukkant a Hadikban, és felajánlotta, hogy „személyes kezelési módszerével” segít Karinthyn. Az író legendás humorérzéke nem terjedt idáig: Bébi karmikus ereje helyett a hagyományos orvoslásban bízott. Stockholmba utazott, ahol a kor világhírű agysebésze, Herbert Olivecrona műtötte meg, teljesen éber állapotban. A sikeres operáció után – ami világszerte nagy visszhangot keltett – 1936-ban írta meg az Utazás a koponyám körül című könyvét, amelyben így válaszol azoknak, akik szerint csak a reklám kedvéért vetette alá magát a műtétnek: „Bár azt hiszem, világosan megmagyaráztam, miért írom meg ezt a regényt, most mégis bevallom: soha nem szántam volna magam rá, ha egy órával ezelőtt nem olvasok az egyik szélsőjobboldali lapban egy széljegyzetet, mely azzal vádol, hogy betegségemmel s a hírneves agysebész budapesti látogatásával reklámot csináltatok magamnak. Olcsó dolog volna szerényen arra kérni a széljegyzet íróját, szíveskedjék az én stockholmi utamat operációval együtt végigcsinálni, annak ellenőrzése céljából, vajon reklámbefektetésnek elég gazdaságos-e? Egy ilyen vádra kétféleképpen lehet válaszolni. Vagy úgy, hogy észre se veszem, és egyetlen szóra sem méltatom, vagy pedig egy egész kötettel.”

Karinthy Frigyes végül mindössze két évvel élte túl a szenzációs műtétet, agyvérzés vitte el Siófokon 1938-ban. Felesége, Böhm Aranka, a Hadik szíve-lelke, aki annak idején annyira elbűvölte Déry Tibort, Auschwitzban halt meg. Halála pontos körülményei tisztázatlanok, de a legendákban szó esik SS-tisztek felpofozásáról és több fogoly teljes őrületbe kergetéséről. Egy biztos, Böhm Aranka egyetlen élethelyzetben sem úgy viselkedett, ahogyan azt elvárták tőle.

A cikk forrása:

A történet a nemrég megjelent Hosszúlépés Budapesten c. könyvből származik, amely számos hasonló érdekes és izgalmas történetet tár fel. Koniorczyk Borbála és Merker Dávid, a könyv szerzői mindketten urbanisták és szociológusok, és ahogy ők fogalmaznak, a város a „vérükben van”. A Hosszúlépés Budapesten oldalairól visszaköszön közös éveik tapasztalata és tudása, valamint rajongásuk közös tárgya: Budapest színes-szagos élete.