A kisföldalattinak is nevezett metróvonal megépítése több mint 120 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Ekkor nemcsak a vasút létesült a föld alatt, de impozáns épületek épültek a felszín felett is.
A főváros ebben az időszakban a millenniumi ünnepségekre készült, a Városligetben egy hatalmas kiállítást terveztek. Nagy szükség volt tehát valamilyen járműre, amely tömegeket képes eljuttatni a programok helyszínére. A korábban már megépült Sugárút, a mai Andrássy út ugyanis nem tudta volna befogadni a közlekedés fennakadása nélkül az odalátogatókat. Így született meg a földalatti vasút terve.
A földalatti vasút tervezője, Verőczei Balázs Mór, a Budapesti Villamos Városi Vasút Rt. (BVVV) vezérigazgatója később Ferenc József császártól nemesi címet kapott a metróvonal kialakításáért. Az első, menetrend szerinti járatok 1896 májusában indultak meg, és maga az uralkodó is kipróbálta az egyik szerelvényt.
Így néztek ki a földalatti megállói
Bár a járat népszerűsége a mai napig töretlen, egy igencsak fontos különbséget felfedezhetünk, ha a korabeli képeket megnézzük. Akkoriban ugyanis a legtöbb megállóhoz a felszínen egy díszes lejárócsarnok is épült. A kiinduló állomáson, ahol akkoriban még a felszínen közlekedtek a vonatok, az Állatkert és a Széchenyi fürdő mellett nem volt szükség rá, de például
az Operaház és a szemközti Drechsler-paolta elé nem engedélyezték már akkoriban sem a lejárócsarnok építését,
mert megbontotta volna az utcaképet, és kitakarta volna az épületeket. Ott egy egyszerű kőkorlát szegélyezte a lejáratokat a föld alá. A Deák téren csarnokszerű épület épült Brüggemann György tervei alapján, ő ezeken kívül az Aréna úti (Hősök tere), a Váczi körúti (Bajcsy-Zsilinszky út), a Vörösmarty utcai és a Bajza utcai állomások felszíni épületit tervezte.
A legdíszesebb az Oktogon, az egykori Nyolcszög tér lejárata volt,
a Zsolnay-lemezekkel borított építmény Schikedanz Albert, a millenniumi épületeket is tervező építész és Herczog Fülöp Ferenc munkájának köszönhetően valósult meg.
Túl díszesek voltak az épületek
Az eltérő korszakok eltérő szemlélettel viszonyultak az épített örökséghez, ennek estek áldozatul a szecessziós stílusú földalatti lejáratok is, nem is olyan sokkal megépítésük után.
Az 1910-1920-as években indokolatlanul díszesnek minősítették az építményeket.
Elsőként a Gizella térit bontották el, a mai Vörösmarty téren, a végállomáson létesített lejárócsarnok megszüntetésére a Vörösmarty-emlékmű elhelyezése miatt került sor, majd a többi is követte. Akadályozták ugyanis a gyalogosforgalmat is.
Ha arra is kíváncsi vagy, miként ünnepelte Magyarország a millenniumot, ezt a cikkünket is olvasd el!
