cseh hős

Parasztokból kovácsolt ütőképes hadsereget

Az 1360 körül, egy cseh köznemesi család sarjaként született Jan Žižka – vagy magyarosan Zsizska János – életének első negyven évéről keveset tudni, mindössze annyi bizonyos, hogy IV. Vencel cseh király testőrségében szolgált, ahol alaposan kikupálódott kardforgatás és harcászat terén, majd zsoldosnak állt. Magyarországon harcolt a török ellen, részt vett az 1410-es grunewaldi csatában, ahol a lengyeleket, és az 1415-ös azincourt-i ütközetben, ahol az angolokat segítette tudásával; még fiatalon, szintén csatában elveszítette az egyik szemét, bajtársai és ellenfelei könnyen felismerték őt szemfedős ábrázatáról.

Žižka élete akkor vett gyökeres fordulatot, amikor a katolikus egyház 1415-ben kivégezte Husz János cseh teológust, aki – a későbbi Lutherhez hasonlóan – egyedül Krisztust ismerte el az egyház vezetőjeként, megkérdőjelezte a pápaság intézményét és ellenezte a pénzért vásárolt feloldozást. Husz mártírhalála hatalmas lavinát indított el, a katolikus egyház tekintélye pedig sohasem látott mélységbe zuhant, a kivégzett teológus hívei, a husziták hosszú éveken keresztül anarchiába süllyesztették Európát. A Franciaországból hazatérő Žižka is csatlakozott a huszitákhoz, 1419-ben vezetésével a tömeg megostromolta a prágai városházát és kidobta az ablakon a tanácsosokat.

Néhány hónappal később meghalt Vencel király, így a cseh trón öccsére, Zsigmond magyar királyra szállt; az új uralkodó a huszitizmus megrögzött ellenfeleként tűzzel-vassal üldözte a mozgalmat, ezért a konfliktus véres háborúvá eszkalálódott. Žižka – aki kiváló hadvezéri képességeinek köszönhetően hamar a husziták egyik vezérévé lépett elő – elhagyta Prágát és lelkes toborzásba kezdett, hamarosan már több tízezres sereget tudhatott magáénak. A főként földművesekből és kisebb részben városi polgárokból álló önkénteseket Žižka fegyelmezett katonákká képezte ki, és bevehetetlen erődítményt épített fel Tábor hegyén, mely a huszitizmus egyik központjává vált.

Hiába vakult meg, továbbra is zseniális hadvezér maradt

Hősünk hadászati zsenije jócskán megelőzte a saját korát, számos kiváló invencióval rukkolt elő, egységeit úgy állította össze, hogy a gyalogság, a lovasság és a tüzérség egymással szorosan együttműködve küzdött. Szintén zseniális húzásának bizonyult a híres huszita harci szekér megalkotása, mely kibírta a nyílvesszők és a muskétagolyók támadását, és elég nagy volt ahhoz, hogy nyílpuskás, botpuskás, sőt, ágyús katonák is szép számban felférjenek rá. A csatákban a harci szekereket kör alakzatban állították fel, így egy masszív, szinte áthatolhatatlan védőfalat hoztak létre, melyről lepattantak az ellenfél támadásai.

Ezeknek az újításoknak és vezérük taktikai képességeinek köszönhetően a huszita sereg a jóval nagyobb túlerőben lévő ellenfelekkel is sikeresen felvette a versenyt, Zsigmond pedig meghátrálásra kényszerült, miután Prágát ostromló csapatait Vítkovnál legyőzték Žižka erői. A husziták szinte teljes Csehország felett átvették a hatalmat, és ugyan eredetileg azt tervezték, hogy egy lengyel herceget ültetnek a trónra, végül saját maguk alakítottak ideiglenes kormányt, melynek Žižka is tagja lett.

A legendás hadvezér nem csak a távolból irányította a katonáit, ő maga is részt vett a csatákban, lóháton vágtatott az ellenfél felé az ütközetek kellős közepén – vakmerőségének következtében a Pilzentől délre fekvő Rabí várának 1421-es ostromakor nyílvessző találta el épen maradt szemét, és teljesen megvakult. Žižka még ekkor – szeme világát elveszítve – sem volt hajlandó nyugdíjba vonulni és feladni a harcot, továbbra is a huszita hadak vezetője maradt, a csatákban alvezérei segítségére hagyatkozott, akik pontosan elmondták neki a helyzetet és a hadak állását.

Az ellenség nem, csak a pestis győzte le

1422-ben a husziták döntő vereséget mértek Zsigmond seregére, majd bevonultak Magyarországra és Alsó-Ausztriába, ahol jelentős pusztítást végeztek; hamarosan azonban belső konfliktus támadt a Žižka vezette, radikálisabb irányzatot képviselő táboriták és a katolikus egyházzal való kiegyezést szorgalmazó mérsékeltek között. Hősünk természetesen ezúttal sem éppen csendes, megalkuvó természetéről adott bizonyságot, a táboriták vezéreként harcba indult a mérsékeltek ellen, megtizedelte és teljesen megalázta őket, ezzel mintegy egyeduralomra jutott. A huszita mozgalmat újraegyesítve Žižka azt tervezte, hogy Morvaország ellen indulnak, ez a terv azonban végül nem valósulhatott meg.

Přibyslav város ostroma közben, 1424. október 11-én Žižka a táborban tomboló pestisjárvány áldozata lett, halála akkora felháborodást váltott ki hívei körében, hogy rohamot indítottak a város ellen, melyet felégettek, a lakókat pedig mind egy szálig lemészárolták. A hadvezér utolsó kívánsága a (valószínűleg csak) legenda szerint az volt, hogy lenyúzott bőréből készítsenek harci dobot, melynek hangjára csatába vonulhatnak a táboriták.

Žižka élete során 16 jelentősebb és legalább száz kisebb ütközetben vett részt és – hihetetlen módon – egyszer sem veszített csatát; egyetlen kudarcos vállalkozása a Magyarország ellen indított támadó hadjárata volt, ahonnét kénytelen volt visszavonulni. A csehek egyik legnagyobb nemzeti hősének számító huszita hadvezér tiszteletére emelték Prágában a világ legnagyobb lovas szobrát: Jan Žižka alakja kilencméteres óriásként tekint le a cseh fővárosra a tiszteletére elnevezett Žižka-hegyről.