Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az első magyar fényképésznők egyike, Máté Olga a magyar irodalom és kultúra legnagyobb alakjait fotózta, de művészete 1945 után évtizedekig homályban maradt.
1913. június 15. és 21. között feminista kongresszust rendeztek Budapesten. A Pesti Vigadóban tartott nagyszabású rendezvényen a nők választójoga volt a téma, mintegy 2400 külföldi és számos magyar küldött részvételével. A felszólalók között olyan prominens személyiségek akadtak, mint gróf Teleky Sándorné, Glücklich Vilma, vagy éppen a főpolgármester, Bárczy István. Az eseményről számos tudósítás jelent meg – ezek siettek leszögezni, hogy a magyar feministáknak semmi közük militáns, bombavető angol társaikhoz –, és stílszerűen egy nő fényképezte végig az eseményt: Máté Olga, az első profi magyar fotográfusnő.
„A fényképészet asszonyi művészet”
Máté Olga Mautner Olgaként született a századfordulón a Baranya megyei Szigetváron, hétgyermekes, zsidó családban. Születése után nem sokkal a család a fővárosba költözött , ahol varrodát üzemeltettek, Olga pedig korán elkezdett érdeklődni a fényképészet iránt. Mint annyi minden, sokáig ez a szakma is a férfiak privilégiumának számított. A Mautner-szülők azonban nem korlátozták gyermekeik érdeklődését: akadt közöttük magánnyomozó, gyógyszerész, futballista és építész is. Olgát a fényképészet vonzotta: 21 évesen megnyitotta műhelyét Budán , a Fő utcában, néhány év múlva pedig képeit is kiállította a budapesti tárlatokon.
„A Máté Olga fényképei csupa intimitások. Művészi ízlésük pedig és technikájuk szinte tökéletes (…) szinte azt az érzést kelti az emberben, hogy a fényképészet voltaképpen asszonyi művészet.
Asszony keze adhat csak ilyen lágyságot és melegséget a kéregpapír formáinak” – írta róla elismerően Az Ujság 1910-ben.
Műterem a belvárosban
A fényképésznő 1908-ban Berlinbe utazott, hogy a legnagyobb mesterektől tanuljon; hazatérve pedig rövidesen a legelismertebb fotóművészek egyike lett. 1912-ben kötött házasság Zalai Béla filozófussal. Az első világháborúig mindkettejük karrierje ígéretesen alakult: Zalai az 1910-es években számos filozófiai témájú könyvet írt, Máté Olga pedig a Veres Pálné utca 12. szám alatt működtette műtermét, néhány lépésre a korszak másik jelentős fotográfusa , Székely Aladár műtermétől.
De nemcsak műterem volt ez, hanem afféle műhely is, ahol a haladó szellemű társadalmi és művészeti irányzatok képviselői, írók, művészek, filozófusok találkoztak.
Zalai a Szellem című folyóirat szerkesztőjeként jól ismerte a korabeli szellemi élet kimagasló egyéniségeit , például Lukács Györgyöt, Babits Mihályt vagy Kosztolányi Dezsőt . A házaspár baráti kör ének tagja volt például Erdős Renée és Ferenczy Noémi, és Máté Olga készítette Kaffka Margit máig legismertebb portréját is.
A világháború alatt
Az első világháború azonban véget vetett a művészi idillnek. Zalai Béla zászlósi rangban vonult be, de alig néhány hónap múlva, 1914 decemberében orosz hadifogságba került Szibériába, rettenetes körülmények közé. 1915 februárjában tífusz végzett vele, Máté Olga pedig egyedül maradt Zalai előző házasságából született két gyermekével. A világháború alatt és után keveseknek jutott arra a luxusra, hogy portrét készíttessenek magukról, így rendkívül nehezen boldogult, de nem adta fel, sőt, az 1920-as évek elején egyik húga két gyermekét is magához vette.
A Tanácsköztársaság bukása után barátai nagy része az emigrációt választotta. Máté Olga segítette Lukács György ideológus és Hamburger Jenő földművelési népbiztos menekülését, ami miatt a Horthy-korszakban nehéz évek vártak rá: műtermében detektívek jelentek meg, akik a népbiztosok által elsikkasztott összeget keresték nála. Letartóztatták, vallatták, zaklatták, rendőri megfigyelés alá helyezték, s rövid időre még a műtermet is be kellett zárnia.
Máté Olga világa
Az 1910-es években Máté Olga elsősorban lágy tónusú, kifejező portréival és merész újításnak számító női aktjaival hívta fel magára a figyelmet, de sokszor fényképezte a korszak jellemző, nőknek szóló táncművészeti irányzati irányzata, az orkesztika képviselőit is. A 20-as években, hogy biztosítsa megélhetését, reklámfotókat is vállalt, s művészi érdeklődése az emberek felől inkább a tárgyak felé mozdult el.
Csendéleteket, virágokat, gyümölcs és zöldségkompozíciókat is szívesen fotózott, de némelyik képén villanykörték, csövek és egyéb szokatlan témák is feltűnnek.
A 30-as években az építészet vonzotta: ekkori képein hídelemek, transzformátorok, puritán lakásbelsők, különös szögből megörökített lámpák láthatók.
Az elfeledett fényképésznő
A második világháborút az idős, hatvan fölött járó Máté Olga hamis papírokkal, bujkálva vészelte át. Egy nyilas razziát követően fogházba került, de kalandos módon megszökött.
1945 után betegen, szegénységben élt, látása is erősen megromlott. 1961-ben, méltatlanul elfeledve halt meg.
Munkássága E. Csorba Csilla tanulmányai és monográfiája után foglalta el méltó helyét a magyar fotográfia történetében. Monográfusa így összegezte Máté Olga életművét: „A század elején indult fotós generáció legtehetségesebb nőtagja volt.
Korának vérbeli haladó asszonya, álmai, vágyai Kaffka Margit hőseihez, magához az írónőhöz teszik hasonlóvá.
Anya, független asszony, művész akart lenni, az élet teljességét e három együttes megvalósulásában kereste.”
Ha szívesen olvasnál a Máté Olga által is megörökített Kaffka Margitról is, ezt a cikketajánljuk.
