Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nőként sosem volt könnyű érvényesülni a tudományos életben, de a 30-as évek elején ez valódi kihívásnak számított, még akkor is, ha az embert elképesztő tehetséggel áldotta meg a sors. Dorothy Crowfoot Hodgkin, az első brit nő, aki Nobel-díjat kapott, ilyen briliáns elme volt, többek között neki köszönhetjük, hogy a penicillin tömeges gyártása megvalósulhatott, és ezzel közvetve emberek millióinak az életét mentette meg.
Tudományos munkásságát a brit tudósokból álló, tekintélyes szervezet, a Royal Society is elismerte, 1947-ben a tagjává választotta. Crowfoot egész életével bebizonyította, hogy a nőknek is helye van a tudományos életben, és ezzel sok ifjút inspirált, hogy erre a pályára lépjen.
Így lett a kémia szerelmese Dorothy Crowfoot
Dorothy Crowfoot 1910. május 12-én született Kairóban, azért ott, mert édesapja, John Winter Crowfoot régészként dolgozott akkoriban Egyiptomban, számtalan ásatáson részt vett feleségével, Grace Mary Crowfoottal. A család később Szudánba költözött, ahol az apa tanárként dolgozott, az anya pedig, mint kiváló botanikus és művész, illusztrációkat készített egy szudáni növénytani könyvhöz.
Dorothy érdeklődése a kémia iránt akkor ébredt fel, amikor kislányként egy olyan kémia könyvet kapott ajándékba, amelyben a kristályok szerkezetével foglalkozó kísérletek voltak.
Noha volt idő, amikor a lány majdnem feladta kémiai tanulmányait a régészetért, amikor szüleivel egy ásatáson a csodálatos mozaikpadlókat rajzolta,
ám végül visszatért a kémiához, és ezért igazán hálásak lehetünk, ugyanis munkásságával rendkívüli módon hozzájárult az orvostudomány fejlődéséhez.
Ezért kapta Dorothy Crowfoot a Nobel-díjat
Noha jó eredményekkel diplomázott az Oxfordi Egyetemen, Dorothy Crowfoot nehezen talált munkát, egészen addig, amíg J. D. Bernal, a molekuláris biológia modernkori úttörője meg nem látta benne a potenciált, és fel nem karolta: így került az ifjú tudós a Cambridge-i Egyetemre, ahol a doktori címét szerezte. Ezután azonban visszatért Oxfordba, és végül egész életében ott dolgozott.
Crowfoot tudományos munkája elsősorban arra irányult, hogy különböző anyagok molekulaszerkezetét meghatározza: kristályszerkezet röntgensugarakkal vizsgálta. Amikor a sugarak áthaladnak a szerkezeten, a kialakult minta fényképek formájában rögzíthető, és így meghatározható az anyag szerkezete.
Ezt a módszert az 1930-as években egyre összetettebb szerkezetű molekulák feltérképezésére használták. E módszer, és bonyolult számítások segítségével Crowfoot 1946-ban meghatározta a penicillin, 1956-ban pedig az egyik legbonyolultabb szerkezetű vitamin, a B12 szerkezetét.
A penicillin szerkezetének feltérképezése azért volt különösen fontos, mert így lehetővé vált, hogy ipari mennyiségben állíthassák elő az Alexander Fleming által felfedezett antibiotikumot, amely számos betegség kezelésében bizonyult eredményesnek.
A felfedezés évében, vagyis 1946-ban Dorothy Crowfoot kapta meg a kémiai Nobel-díjat.
Ugyanakkor a szenzációról hírt adó újságok még ekkor is csak háziasszonyként hivatkoztak rá, vélhetően azért, mert mindig is törékeny hölgynek tűnt.
Ám nem ez volt az egyetlen eset, amikor női mivolta okán másképp bántak vele: amikor megházasodott, az egyetem vezetősége arra kérte, hogy mondjon le tanulmányi ösztöndíjáról. Ahelyett, hogy Crowfoot ebbe belement volna, még azt is kiharcolta, hogy szülési szabadságot kapjon – elsőként – az Oxfordi Egyetemen.
Munkássága és élete rengeteg fiatal nőt inspirált, köztük olyanokat is, mint Margaret Teacher, Nagy-Britannia egykori miniszterelnöke. A politikus mindig is felnézett professzorára, képe az irodája falán lógott. Dorothy Crowfoot Hodgkin 1988-ban vonult vissza, és hat évvel később, 1994-ben hunyt el.
Ha arról is szívesen olvasnál, hogy ki volt az első női régész, ezt a cikkünket ajánljuk.
