A városok betondzsungelében egyre nagyobb szükség van apró zöld menedékekre: erre kínál látványos megoldást a Miyawaki-erdő módszere. Ezek az úgynevezett zseberdők kifejezetten őshonos növényfajokból állnak, és céljuk a helyi ökoszisztémák gyors helyreállítása.
A technika Akira Miyawakitól származik, aki az 1970-es években dolgozta ki a módszert, miután felismerte, hogy a természetes élőhelyek mennyire sebezhetővé váltak. A hagyományos erdők lassú növekedésével szemben a Miyawaki-erdők mindössze 15-30 év alatt fejlődnek ki teljesen.
Városi zseberdők
Valójában épp a tápanyagokért és fényért folytatott harc az, ami gyors növekedésre ösztönzi a növényeket.
A fák versengenek a napfényért, a gyökerek és gombák pedig javítják a talajból való tápanyagfelvételt. Ennek köszönhetően a létrejövő erdők akár tízszer gyorsabban nőnek, harmincszor sűrűbbek, és
százszor biodiverzebbek lehetnek, mint hagyományos társaik.
A változatos növényzet bőséges élettérrel vonzza a beporzókat és vadállatokat is, így rövid időn belül valódi miniatűr ökoszisztémák jönnek létre.
Japánból indult
A Miyawaki-erdők az 1970-es évektől kezdve terjedtek el Japánban, részben annak köszönhetően, hogy egy gyártelepítési törvény kötelező zöldterületeket írt elő az ipari létesítmények körül. Azóta sok országot meghódítottak, mára Brazíliától Indián át az Egyesült Államokig több mint 3000 ilyen erdő létezik.
A koncepciónak természetesen vannak kritikusai is. Az ő véleményük szerint a módszer csökkentheti a genetikai változatosságot, és sok helyen idegenül hat. Mindemellett az erdők telepítése igen költséges, és mivel a módszer mindössze 50 éves, hosszú távú hatásai még bizonytalanok.
