Egy Hongkongban megrendezett aukción kalapács alá kerültek azok az ékkövek, amelyeket a történészek a Buddha földi maradványaihoz kötnek, a döntés azonban nemcsak gyűjtői lelkesedést, hanem mély etikai vitát is kiváltott szerte a világon.
A Sotheby’s aukciósház árverésre bocsátott egy csaknem 1800 darabból álló, gyöngyökből, rubinokból, topázokból, zafírokból és aranylemezekből álló ékszergyűjteményt, amelyet 1898-ban ástak ki Indiában, egy stúpában a Buddha szülőhelye közelében. A lelet mellett akkoriban olyan csonttöredékeket is találtak, amelyeket a Buddha földi maradványaként azonosítottak. Az ásatást William Claxton Peppé, egy brit birtokkezelő végezte, és a leletek egy részét az indiai múzeumoknak adták át, de egy kis hányada a család birtokában maradt.
Az árverés visszhangja
Most, hogy ezek az ereklyék piacra kerültek, sokan felháborodással fogadták a hírt. Buddhista szervezetek és művészettörténészek egyaránt úgy vélik, szentségtörésként hat az ilyen spirituális jelentőségű tárgyak adásvétele.
A Buddha tanításai szerint nem szabad más tulajdonát elvenni engedély nélkül
- figyelmeztetett Amal Abeyawardene, a Brit MahaBodhi Társaság képviselője.
A Sotheby’s szerint minden jogi és szakmai előírásnak megfelelően jártak el, és hangsúlyozták: több múzeumnak és templomnak is felajánlották az ékszereket, de végül az árverés tűnt a legátláthatóbb megoldásnak. Sokan azonban úgy látják, hogy ez nem csupán jogi, hanem erkölcsi kérdés is: vajon helyes-e, hogy egy kolonializmus idején kiásott és elvitt ereklye magánkézben cserél gazdát, és nem tér vissza azokhoz, akik számára szent?
A vita tehát túlmutat egy aukción: a Buddha-ereklyék eladása újra felveti a kérdést, hogyan bánjunk azokkal a műkincsekkel, amelyek egy nép identitásának és vallási hagyományainak részei.
Ha kíváncsi vagy rá, hogyan kelt el egy árverésen Petőfi ismeretlen verse, figyelmedbe ajánljuk ezt a cikkünket is!
