Az első nő, aki szabadkőműves lett, különleges életet élt. Soknemzetiségű családjának köszönhetően az Osztrák-Magyar Monarchia reformkori politikájának középpontjába került. Extravaganciája, botrányos szerelmi és politikai élete egyfajta celebbé tette, ami mindkét főváros közönsége számára folyamatosan pletykákat szolgáltatott.
A Magyar Nemzeti Galéria Biedermeyer kiállításán egy portré került a szemünk elé, mely egy kislányt ábrázol kutyájával az oldalán. Apraxin Júliát ábrázolja, kora talán legizgalmasabb személyiségét, egy valóságos reformkori celebet, gyermekként. Az egykori magyar grófnő, az első és szinte egyetlen igazi női szabadkőműves, az Apraxin, az Esterházy és a Batthyány grófi családok tagja. Színésznő, író, újságíró és lapkiadó, a francia királyság szolgálataiért elismerésben részesült, később Izabella spanyol királynő udvarhölgyeként hunyt el elfeledve és magányosan.
Átélte a magyar forradalmat, a szabadságharcot és az első világháborút is. Forgott Ferenc József udvarában és a pesti nemesség köreiben. Öt gyermeket szült, akiket sem férje, sem saját anyja nem engedett látni többé. Hogy az 1800-as években elképesztő élettörténet mögé lássunk, belemerültünk a reformkori Monarchia nemesi köreinek mindennapjaiba.
A nemeskisasszonyt a gróf saját gyermekének tekintette
Apraxin Júlia egy Bécsben élő orosz házaspár, Alexandr Petrovics Apraxin gróf és Jelena Nyikolajevna Bezobrazova gyermekeként anyakönyvezték 1830. október 16-án. Sokan valószínűsítik azonban élete későbbi eseményei miatt, hogy igazi édesapja Esterházy József volt. Szülei elváltak, anyja Júlia 11 éves korában férjhez ment Esterházy grófhoz. A magyar nemes és Júlia anyja már jóval születése előtt is bizalmas kapcsolatban volt egymással,
Esterházy József mindig is saját lányának tartotta Júliát.
A család a Pozsony melletti Cseklészen és Bécsben élt. Júlia az akkori idők nőknek szánt lehetőségeit messze kiaknázva kivételes tudásra tett szert ifjú korában. Nemcsak nyelveket, irodalmat, filozófiát és asztronómiát tanult, hanem jogot és történelmet, sőt még anatómiát is. Magántanára Toldy Ferenc volt.
1849 őszén házasságot kötött Batthyány Artúrral, a császárhoz hű magyar gróffal. Bécsben telepedtek le, három lányuk és két fiuk született házasságuk zökkenőmentesnek kevéssé nevezhető első tíz éve alatt. Kapcsolatuk olyannyira megromlott, hogy egykori férje nem is engedte gyermekei közelébe. Pedig minden optimálisnak tűnt eleinte, fényűző társasági élet, tág baráti kör várta Júliát Bécsben asszonyként is.
Egyszer maga Ferenc József, a fiatal császár is megtáncoltatta egy bálon a szép asszonyt.
Júlia a bécsi társaság központi alakja lett műveltsége és kapcsolatrendszere miatt, udvarába a korszak művészei is bejáratosak voltak, irodalmi szalonjában maga köré gyűjtötte a kor hírességeit. Később Pesten is hasonlóan építette fel környezetét, itt Prielle Kornélia, Hollósy Kornélia, Bulyovszky Lilla, Kánya Emília, Liszt Ferenc, Reményi Ede, sőt Jókai Mór is gyakori vendége volt
„Ami a grófnő külső megjelenését illeti, nem volt kimondott szépség, de elég eszközzel rendelkezett ahhoz, hogy kellemes benyomást gyakoroljon. Ezt egyébként igyekezett is mindig fokozni drága öltözetek és ragyogó, változatos ékszerek segítségével. Talán ez a fényűzés hívta fel a főváros lakosságának a figyelmét a grófnőre s alapította meg a számára láthatóan fontos népszerűséget…”
– írta életrajzírója, Barna Katalin.
Botrányos szerelmi élete a színház körül forgott
Már gyermekkorában színdarabok írásával és színjátszással kacérkodott, valóságos rajongókra tett szert az ifjú magyar nemesek köréből házi színpadán. Idő közben férjével elhidegült a kapcsolatuk és gróf Vécsey Károly szeretője lett, aki – hiába vált el az asszony Batthyánytól – a házasság elől inkbb megszökött egy balerinával. A drámai események eltávolították barátaitól. Júlia ezt követően a Budai Népszínház igazgatójával, Molnár Györggyel került szorosabb kapcsolatba, a színházat pedig mecénásként támogatta.
Megnyerte Bécs után Budapestet is
Fel is lépett itt, Budai Júlia néven, és hazafias darabokat is írt. Elbeszélései Nixarpa Eiluj néven jelentek meg, melyeket aztán rendszeresen be is mutattak. Ezek az írások fikcióval, különleges, nyakatekert és komikus eseményekkel telve messze megelőzték saját korát. Vígjátékai azonban nem találtak értő közönségre, azonban a kritikus hangok ellenére valóságos sztárrá vált, minden magyar nyelvű lap rendszeresen írt a különleges asszonyról. 1860-ban megjelent az első nyomtatott műve, ettől kezdve folyamatosan publikált, újságcikkeket, elbeszéléseket, regényeket írt melyben segítsége is volt, sőt, lapkiadót is működtetett.
Legjobb barátnője az ország első női lapszerkesztője, a Családi kör című női magazin szerkesztője, Kánya Emília volt. Júlia életéről az ő visszaemlékezéseiből is sokat megismerhetünk.
„Csupa tűz volt ez az asszony. Rajongással beszélt, fel-felugrott eközben ültéből, de egészében véve jó benyomást tett reám”
– számolt be megismerkedésükről.
Intenzív irodalmi tevékenysége abszolút szokatlannak számított ekkoriban, különösen a nemesek körében. Mégsem ez okozta a már említett törést, hanem botrányos magánélete, nyílt szerelmi kalandjai és feléledő, nyilvános színésznői karrierje. A szemtanúk szerint első színre lépésekor a páholyok tüntetőleg kiürültek. A polgári közönség azonban kíváncsisággal vegyes rajongással fogadta.
Megkerülhetetlenné vált az 1860-as évek Pest-Budáján.
Párja, a színházigazgató társaságában Párizsba utazott. Azt remélte, hogy nemzetközi színésznői karrierbe kezdhet, azonban nem járt sikerrel és Molnár György is elhagyta. Korábbi életvitelének köszönhetően ekkor már igencsak rossz körülmények között élt, szinte éhezett. Később egy örökösödési perben sikerült az egykori családi vagyon egy részéhez hozzájutnia, ám már nem tért hosszabb időre vissza a Monarchiába.
A spanyol szabadkőművesek tagja lett
Eleinte Párizsban élt, férjhez ment Lorenzo Rubio di Espinosához, és folytatta írói munkásságát. 1880-ban és 1894-ben két újabb regényt jelentetett meg. Később Spanyolországba költözött. 1880. június 14-én Madridban vették fel a Spanyol Nemzeti Nagyoriens 15. Ibéria Testvérisége nevű szabadkőműves páholyba. Nyilvánvaló problémát jelenhetett ekkor a neme, ugyanis maga a nagymester adta meg az engedélyt a csatlakozáshoz.
Saját magának a Buda szabadkőműves nevet választotta. Ezt követően ugyan még néhány nőt felvettek szabadkőművesnek, de később is kivételes maradt, ha valaki nőként jelentkezett a páholyokba, erre az úgynevezett adopciós páholy intézményét alkotta meg a rend. Batthyányné Apraxin Júlia grófnő csatlakozásáról egyébként még a Chaîne d'Union francia szabadkőműves újság is részletesen beszámolt. Ugyanez a lap később a nő könyveit is olvasói figyelmébe ajánlotta.
Ha kíváncsi vagy annak a feleségnek is a történetére, aki magyar művész férje karrierjéért áldozta fel tehetségét, ajánljuk figyelmedbe ezt a cikkünket is.
