Az első benyomás mindent eldönthet: ez bármilyen kapcsolatra igaz, de ha a munkáltatónkról van szó, akkor különösen. Minél nagyobb a meglepetés, minél inkább meg tudjuk mutatni rátermettségünket, annál biztosabb, hogy megkapjuk az állást.
Történetünk főszereplője, Karl Schulmeister karrierje során nemcsak azt bizonyította, hogy rendkívül találékony az információ megszerzésében, hanem képes volt kaméleonként változtatni a külsejét, és ez számtalanszor kihúzta a csávából.
Kémkarrier, a valóra vált álom
Schulmeister Badenben született, és juhásznak nevelte a családja, ám később csempészként nemcsak árukkal, hanem információkkal is üzletelt. Minden álma az volt, hogy Napóleonnak dolgozhasson. Ez valóra is vált, egy igen különös állásinterjú után.
A császár először Strasbourgban találkozott Schulmeisterrel, és referenciákat kért tőle, mire a férfi csak annyit mondott, hogy ő az élő referencia, más ajánlásai nincsenek. Napóleon erre el akarta küldeni, és döntését azzal indokolta, hogy nincs szüksége olyanokra, akik nem tudnak felmutatni semmilyen munkáltatói ajánlást. Ezután el is fordult a férfitől, és arra várt, hogy elmenjen.
Ám a fifikás Schulmeister ekkor megdöbbentő dolgot tett: kissé megváltoztatta a ruháját, és arcát a felismerhetetlenségig eltorzította egy grimasszal. Napóleon ekkor visszafordult, és mivel nem ismerte fel a férfit, megkérdezte, ki ő.
„Karl Schulmeister vagyok, egy perce beszéltünk. És most, hogy bemutattam, milyen gyorsan képes vagyok átváltozni, talán mégis talál nekem munkát”
– válaszolta egyszerűen emberünk. A császár meglepődött, hogy egy perc alatt bolonddá tették, és azonnal alkalmazta Schulmeistert.
A kém beváltotta a hozzáfűzött reményeket
Schulmeister egyik első megbízatása az volt, hogy juttassa el az egyik francia miniszter levelét a francia kémnek, aki az osztrák hadseregben szolgál. A férfi német ékszerkereskedőnek öltözött, és meglátogatta az osztrák tábort, ám a motozásnál megtalálták a levelet, és letartóztatták Schulmeistert. A férfi azonban nem adta fel: amikor bort vittek az őt őrző katonáknak, ópiumot csempészett a borukba, és amikor a fegyveresek kidőltek, megszökött. Átadta a levelet a címzettnek, majd visszatért a francia táborba.
Ám Schulmeister legmerészebb tette mégis az volt, amikor magyar nemesemberként mutatkozott be Karl Mack von Leiberichnek, az osztrák-magyar hadsereg parancsnokának Bécsben. Elmondta, hogy már egy ideje Franciaországban él, de ott azt gondolják róla, osztrák kém, ezért akkor ő most valóban kémnek állna. A parancsnok először vonakodott, de végül alkalmazta a férfit, így kettős ügynök lett.
Csellel tőrbe csalta az osztrák parancsnokot, aki Ulmnál súlyos vereséget szenvedett a francia seregtől, mert azt hitte, Schulmeisternek köszönhetően, hogy Napóleon kivonta a katonáit a térségből.
A franciák auschterlitzi győzelme szintén annak köszönhető, hogy a kém folyamatosan szállította az információt a császárnak az osztrák csapatmozgásokról.
Schulmeister akkor vonult vissza, amikor Napóleon elvette Mária Lujzát, és kínos lett volna a császár számára, ha a felesége hazájában elcsípnek egy francia kémet. Az ügynöki karrier után Schulmeister visszatért a csempészethez, később, mivel a tőzsdén minden pénzét elveszítette, dohányt árult Strasbourgban egy utcai bódéban. Így múlik el a világ dicsősége.
Ha arra is kíváncsi vagy, hogyan dolgoztak a CIA kémnői, és hogyan bántak velük, olvasd el ezt a cikkünket.
