Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 19. században, amikor egyre nagyobb teret kapott a tudomány és számos tudományos elmélet, egyre több konfliktusuk volt a tudósoknak is a vallás képviselőivel. Ekkor sokan erre a nézeteltérésre vezették vissza azokat az eseteket is, ha valakinek kettős személyisége volt, mondván, az a kettősség zavarhatta meg az elmét, ami a tudomány és a vallás más-más nézőpontjából adódik.
Vélhetően ez is közrejátszott abban, hogy a skót regényíró Robert Louis Stevenson regényt írt a kettős személyiséggel rendelkező Deacon Brodie különös történetéről.
Elegánsan, rizsporos parókában sétált az akasztófához
A regény főhősének karakterét egy valós személy, William Brodie (1741-1788) ihlette, aki kiváltságos családi háttérrel rendelkezett, mesterember volt, asztalos és lakatos munkákat végzett, valamint tagja volt Edinburgh városi tanácsának. Bár jelentős vagyont szerzett, és tekintélyesnek tűnt, az alkohollal és a szerencsejátékokkal meggyűlt a baja, két szeretőjétől pedig öt gyermeke született. Mesterségének köszönhetően olyan fortélyokra tett szert, melyek segítségével házakat és üzleteket rabolt ki, és megpróbálta ellopni a Skócia-szerte beszedett adókat. Végül 1787-ben elfogták, és felakasztották Edinburgh-ban.
Életének utolsó napja 1788. október 1-jén volt, ekkor akasztották fel William Brodie-t lopás miatt Lawnmarketben. Az esemény óriási érdeklődésre tartott számot, hatalmas embertömeg gyűlt össze a kivégzésre. Brodie elegáns ruhában és rizsporos parókában sétált az akasztófához. Ez a teátrális kivonulás méltó befejezése volt rendkívüli, egyedülálló és kettős életének, amely arra inspirálta Stevensont, hogy egy évszázaddal később megteremtse Dr. Jekyll és Mr. Hyde alakját.
De ki volt Deacon Brodie?
Brodie-nak, akit gyakran emlegettek Deacon Brodie-ként, letartóztatásáig sikerült fenntartania azt az illúziót, hogy egy tekintélynek örvendő asztalos mesteremberű. 47 éves volt, amikor felakasztották. Szakemberként elsősorban bútorokat készített, de tehetséges lakatosként is számontartották.
Munkája révén bejutott nagyon gazdag emberek házába is, és miután hozzájutott a kulcsokhoz, lenyomatokat készített, és éjszaka visszament, hogy kirabolja őket.
Feltételezések szerint bűnözői karrierje 1768-ban kezdődött, amikor egy bankajtóhoz másolt kulcsokat, és ellopott 800 fontot. Ám bűnözői karrierje csak ezt követően, több mint egy évtizeddel később indult el igazán, annak ellenére, hogy apja halála után, a rá hagyott örökségnek köszönhetően gazdag ember lett. A vagyon azonban gyorsan elfogyott fényűző és pazarló életmódja miatt. Deacon Brodie szeretett késő estig italozni, kártyázni, szeretőket tartott, és a szerencsejátékot sem vetette meg, ahol azonban sok pénzt veszített.
Életét azonban kettősség jellemezte: éjszaka adósságokat halmozott fel, míg nappal vállalkozása virágzott.
Új társakkal új célpontokat kerestek és raboltak ki
Azonban hiába volt Brodie sikeres asztalos mester, szüksége volt arra, hogy egyéb módon kiegészítse jövedelmét. 1786 nyarán egy különös angol érkezett a városba. A dolgok nyilván másképp alakulhattak volna, ha George Smith és Brodie soha nem találkoztak volna. A páros szinte azonnal hozzálátott a helyi vállalkozások, üzletek, valamint több magánház kifosztásához.
Nem sokkal később újabb két bűnözővel, John Brownnal és Andrew Ainslie-vel fogtak össze, és már nem csupán Lawnmarketben fosztogattak, hanem messzebbre is elmerészkedtek. Leith kikötőnegyedében például az 1780-as években értékes árucikknek számító teát loptak.
Kudarcba fulladt a nagy rablás terve
A rablóbanda „fejlődését” mutatja, hogy a magántulajdonban lévő ingatlanok, családi otthonok, valamint az élelmiszer- és ékszerüzletek kifosztása után ellopták a az Edinburghi Egyetem díszbuzogányát, amit különféle ceremóniákon használtak. De miután ezzel sem elégedtek meg, és még többre vágytak, pályafutásuk legmerészebb vállalkozására szánták el magukat.
A banda megpróbálta ellopni egész Skócia adóbevételét.
Erre a munkára – vélhetően az általuk elkövetett rablássorozat során először - pisztollyal is felfegyverkezve törtek be a pénzintézetbe. Ám akciójuk balul sült el, mert a bűncselekmény közben megzavarták őket, és alig néhány fonttal távozniuk kellett.
Ez a kudarc megtörte a négyfős banda egységét és egymásba vetett bizalmát.
Elsőként John Brown akart kiszállni a csapatból, aki pénzjutalomért cserébe egy korábbi rablással kapcsolatos információt ajánlott fel a seriffnek, Ainslie-t és Smith-t megnevezve tettesként. Amikor őket letartóztatták, Brodie attól tartott, hogy őt is elkapják, ezért menekülni akart. Postakocsival Londonba ment, ahol hajóra szállt, és Hollandiába utazott.
De nem tudott a hatóságok elől elmenekülni, mert egy fogadó szekrényében a nyomára bukkantak. A hatóság emberei visszavitték Edinburgh-be, ahol Smith-szel együtt bíróság elé állították. A tárgyalás maratoni volt, 21 óra hosszáig tartott, melynek végén végül negyvenezres tömeg előtt felakasztották.
A legenda szerint Brodie bizarr kettős élete ihlette Robert Louis Stevensont, akinek apja épp Brodie-val készíttetett bútorokat. Stevenson Brodie életének és karakterének aspektusait is beleszőte annak a megosztott személyiségnek a történetébe, akit Dr. Jeckyll és Mr. Hyde furcsa esete kapcsán regényében megörökített.
Abraham Lincoln úttörője volt a funkcionális divatnak. Talán kevesen tudják, hogy az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökének cilindere több volt, mint egyszerű kiegészítő. Ha szeretnéd tudni, milyen érdekes történet fűződik a fejfedőhöz, olvasd el az erről szóló cikkünket is.
