A budapesti taxizás 111 évéből nem csak a taxisblokádra érdemes visszaemlékezni: fotókon mutatjuk meg a hőskort!
Európában és Amerikában egy időben, a 19. század végén jelentek meg az első, modern taxik, Magyarországon ugyanakkor egészen 1913-ig kellett várni arra, hogy az utazás ezen formáját is igénybe vehessük.
Így indult a taxizás történelme
A taxik neve a görög taxisz szóból ered: ennek jelentése rend, adókivetés. Az elnevezést az indokolta, hogy már a taxizás kezdetén meg kellett találni annak módját, hogy pontosan mérjék, mennyit kell fizetnie a szolgáltatást igénybe vevőnek.
Az órát, vagyis a taxamétert Wilhelm Bruhn mérnök alkotta meg 1891-ben: a megtett távolságot és az időt egyaránt rögzítő műszer segített kiszámítani a viteldíjat.
A név francia: itt azonnal felkapták az újdonságot, és beépítették az autókba a taxi-mètre-t, azaz a taxamétert.
A képre kattintva nyílik meg a taxitörténeti galéria, amely után a cikk folytatódik!
A Budapesti Automobil Közlekedési Rt.-t 1913-ban alapították, az első években a Marta típusú járművek, majd Magomobilok, később Fiatok álltak csatarendbe a budapesti utcákon. A forgalom ekkor még elég csekély volt, 1921 októberében napi 18 rendelés futott be a diszpécserekhez, ami három év múlva megtízszereződött, a negyvenes évek elejére pedig elérte a 4500-as nagyságrendet.
Az első világháború visszavetette a fejlődést, ám azután megjelent a drosztrendszer, kétszemélyes kiskocsikat helyeztek forgalomba, így nőtt az érdeklődés,
majd 1941-ben bevezették a 22-22-22 telefonszámot is rendelésre.
Taxik állami, tanácsi és magánkézben
A második világháború után 122 autóval már MOGÜRT Autótaxi Nemzeti Vállalatként folytatta tovább működését az első fővárosi taxicég, 1948-ban állami, későbbi tanácsi kézbe került. 1960-ban már több mint 900 autó szolgálta ki a közlekedők igényeit, és 100 taxiállomáson volt telefon.
Az URH-rádiók 1973-ban kerültek be az autókba, ekkor már 1500-ra rúgott az autóállomány. 2500 képzett sofőr fuvarozta az utazókat. 1982 aztán ismét nagy fordulópont volt, megszűnt a vállalat monopolhelyzete, megjelentek a magántaxik is a piacon. Mára ennek köszönhetően számos taxitársaság elégíti ki az igényeket:
1990 őszén egy addig elképzelhetetlennek tűnő esemény történt, mely bevonult a taxistörténelem mellett a magyar történelembe is: október 25-én estétől 28-án estig tartott a fővárosban a taxisblokád, melyet az üzemanyagárak emelése miatt tartottak.
A blokád története
Az emelés igen drasztikus, 65 százalékos lett volna a tervek szerint, így az egyes típusú üzemanyagok ára 42–65 forint közé emelkedett volna.
Csak a mentők, tűzoltók, és a kivonuló szovjet csapatok hajthattak át a kocsisorok közt, az egész országot megbénította az esemény.
Már szeptemberben jelezték a teher- és személyfuvarozók az üzemanyagár emelésével kapcsolatos aggályaikat, a kabinet akkor tagadta az emelést, ám mégis végrehajtotta.
A Hősök terén gyűltek össze magántaxisok, hogy tiltakozzanak az emelés ellen, innen nőtte ki magát az Erzsébet híd lezárásával induló blokád. Komáromtól Dunaföldvárig blokád alá vették a hidakat. A rendőrség tehetetlen volt, mivel erőszakot nem akartak alkalmazni: a felháborodott taxisok eközben hatékonyan szervezték meg az újabb és újabb hídlezárásokat. Október 26-án már országos szintű volt a blokád, 27-ére virradóra sikerült ugyan ideiglenes megállapodást kötni, de a taxisok nem hagyták el az utakat. A cél a félárú benzin lett volna, végül 12 forintos csökkentéssel beérték, és véget ért a blokád.
Ha szívesen nézegetnél hasonló galériákat, ajánljuk a szerelmes képekből összeállított, valamint a szocializmus lakberendezési lehetőségeit bemutató összeállításainkat is!
