Kétezer éve váltak majdnem enyészetté az ókor egyik leghíresebb városának pusztulásakor, sosem gondoltuk volna, hogy valaha elolvashatjuk a régi római iratokat. Egy diák jött rá a megoldásra egy egyetemi projekt során, miként férhetünk hozzájuk.
A Nápoly melletti lávafennsík stratégiailag előnyös helyszínnek számított a Vezúv közelsége ellenére az ókorban, ennek ellenére egészen a 16. századig nem is sejtették, hogy a felszín alatt városok rejlenek.
A dúsan termő talaj és a terület elhelyezkedése szinte kínálta magát, nem csoda, hogy már a Krisztus előtti 6. században benépesítették a későbbi Pompeji környékét az oszkok. Erőteljesen jelen lévő kultúrájuk az etruszk és a római hódítást is túlélte, még a lávával borított, fennmaradt pompeji házakon is találunk oszk nyelvű feliratokat.
A földrengés megszokott volt ezen a vidéken
Az egykori, elfeledett itáliai törzs szállásterületén száz esztendő adatott a rómaiaknak. Krisztus előtt 80-ban Sulla foglalta el a városkát, mely így a Római Köztársaság részévé vált. A nagyszabású infrastrukturális fejlesztések elhelyezkedésének köszönhetően a legfőbb kereskedelmi útvonalat, a Via Appiát épp a városon keresztül vezették észak felé, így gazdasági jelentősége hamar nyilvánvalóvá vált.
Augustus császár idején már négy fürdő, egy amfiteátrum, illetve a teljes várost behálózó vízvezeték is épült, a lakók kereskedelmi kapcsolatainak hála kifejezetten gazdag településnek számított Pompeji.
Már 62-ben, éppen Augustus császár ünnepén hatalmas földrengés pusztított a vidéken, szinte az egész várost a földdel tette egyenlővé. A kialakult káoszban és anarchiában a fosztogatók minden mozdíthatót elvittek, rengetegen el is hagyták a várost, az elvándorlás pedig fokozódott a későbbi évek rendszeres földmozgásai következtében. A Vezúv mozgolódott. A lassú újjáépítési munkák még 79-ben, a végzetes évben is tartottak, a pompás kereskedőváros ekkor már rég nem tündökölt korábbi fényében. A vulkán kráterét évezredekig elzáró lávadugó állítólag 79. augusztus 24-én szabadult ki fogságából, rárobbanva a campaniai városkára. A láva és a kőtörmelék kilométernyi magasságba lövellt fel, amikor a hegy csúcsa szó szerint lerobbant. Három napig hamu takarta el a napot a térség felett, Pompejit pedig 7-8 méternyi hamuréteg fedte be.
Rossz ómen volt az ünnep
A város pusztulásának pontos időpontja egészen 2018-ig csak feltételezés volt, ugyanis az egyetlen forrásként Plinius, a római flotta egyik parancsnokának visszaemlékezése szolgált, azonban az ezredfordulót követő feltárások során előkerült egy antik graffiti, melynek köszönhetően ma már úgy gondolják a kutatók, hogy nem augusztusban, hanem októberben történt a kitörés.
A szénrajz kora viszonylag pontosan megállapítható, alig egy hete írhatták fel a falra a „a november előtti 16. nap” feliratot, mely október 17-ét jelentette. Ez a nap meglehetősen baljósnak bizonyult, ugyanis ekkor tartották Vulcanus isten ünnepét, a vulcanaliát.
A hatalmas robbanást követő hamu és kőtörmelék elől nem volt menekvés. Bár tudták, hogy a közeli hegy egykor vulkán volt, de olyannyira csendesnek tűnt a korábbi évszázadokban, hogy még a kortársak sem tudták eleinte, vajon melyik hegy okozta a katasztrófát. A lakosság nagy része azonban jó irányba menekült, a vulkánnal átellenes Sarno folyó völgye felé, azonban senki nem jutott messzire. A folyóparton rengeteg csontvázat találtak a feltárások során. Akik a pincébe menekültek, szintén mind meghaltak. Pompeji végzetét a hamu és a kőtörmelék okozta.
Már a középkorban rábukkantak az eltemetett városra
1592-ben Domenico Fontana nápolyi mérnök volt az első, akik a törmelékrétegek alatt felfedezett valamicskét az egykori ókori városból. A felszínre került márványtáblák felkeltették D’Elboeuf herceg érdeklődését is, aki hatalmas területeket vásárolt meg a feltárások zavartalansága érdekében. A terv nélküli ásatások következtében fedezték fel a később Drezdai nők néven ismert három márványszobrot, melyet aztán Savoyai Jenő herceg vásárolt meg, s később II. Frigyes Ágost drezdai választófejedelem udvarába került. Az ő lánya, a későbbi nápolyi királyné volt az, akinek az ókori, csodálatos alkotások felkeltették a figyelmét, s az ásatások újabb hullámát indította el. Neki köszönhetően bukkantak elő a láva által megsemmisült Herculaneum maradványai is.
A Vezúv által semmivé tett Pompeji melletti város, Herculaneum feltárásakor számtalan írott elmék is a felszínre került.
A leletek azóta is közérdeklődés tárgyai, a feltárások napjainkban is folynak. Számtalan épületet sikerült rekonstruálni a két városkában, és rengeteg használati tárgyat őrzött meg épségben a vulkáni hamu, melynek köszönhetően Pompeji és Herculaneum lett az a két ókori város, amiről a legtöbbet tudhatunk. Az ásatások során rengeteg tekercs is előkerült, azonban a sérülékeny leletekhez napjainkig senki nem mert hozzányúlni.
Megfejtették, miről írtak a rómaiak
Az elszenesedett tekercsek tartalmával kapcsolatban tavaly egyfajta kihívást indítottak, melynek célja az volt, hogy valaki – akár nem szakmabeli – rájöjjön, vajon hogy lehet a mállékony lapokat sérülésmentesen elolvasni. A Villa Papyriban, egy római államférfi gazdag birtokán tárolt tekercseket a Vezúv-kihívás során hozták nyilvánosságra, remélve, hogy a kreatív technológiák és innovatív technikák segítségével valaki megfejti, mi is lehetett rajtuk. A kihívás nyertesének 700 ezer dollárnyi fődíjat és több kisebb összeget ajánlottak fel, így nem csoda, hogy rengetegen próbálták kisilabizálni, mit is vethettek papírra kétezer évvel ezelőtt.
Today we are announcing a major breakthrough in the Vesuvius Challenge: we have read the first word from an unopened Herculaneum scroll.The word is "πορφυρας" which means "purple dye" or "cloths of purple."https://t.co/0EDGBX4t4hCongratulations to 21yo computer science… pic.twitter.com/VLwtU9I8xl
— Nat Friedman (@natfriedman) October 12, 2023
Az Első Levelek megfejtéséért járó 40 ezer dollárért (kb. 14 millió forint) egyetlen szót kellett megfejteni, ez volt az első, amit a sárba és hamuba ragadt tekercseken felismert valaki. A nagy felfedezést egy 21 éves informatikushallgatónak, Luke Farritornak köszönhetjük, aki a mesterséges intelligenciát használva rekonstruálta a lila festéket vagy lila ruhát jelentő porphyras szót. Nem sokkal később egy másik induló, Youssef Nader is sikerrel járt. Casey Handmer a harmadik, akinek a nevét megőrzi az emlékezet a tekercsekkel kapcsolatban, ő azonosította ugyanis a tintát, amellyel a papírokra írtak. A fődíj azonban még mindig nem kelt el, a lelkes amatőrök, számítógépes szakemberek és kutatók a három fiatal eredményeit felhasználva ezekben a pillanatokban is a megfejtésen dolgoznak. Megtudjuk valaha, vajon ruha vagy festék a témája annak a bizonyos első levélnek?
