Az igazán tehetséges fotósok ösztönszerűen tudják, hogyan kapják el a kínálkozó pillanatot, és az iróniának, a fekete humornak sincsenek híján: az 1930-as évek gazdasági világválságának egyik leghíresebb szociofotója mindkettőre kiváló példa. Margaret Bourke-White, az egyik első és legkiválóbb női fotóriporter híressé vált képe az amerikai álom koncepciójának kiforgatásával sokkolta a közönséget.
Ő volt az első nyugati fotóriporter a Szovjetunióban
Az 1904-ben New Yorkban lengyel zsidó édesapától és ír katolikus édesanyától született Margaret White (később felvette édesanyja lánykori nevét is, így lett Bourke-White) gyerekkorától imádott fotózni, és ugyan kezdetben zoológiát hallgatott az egyetemen, jobban érdekelte az iskolaújság számára való riportfotózás. Az 1920-as évek második felében divat- és reklámfotósként dolgozott, majd segédszerkesztői és fotóriporteri állást szerzett a Fortune magazinnál; ezt 1936-tól a neves Life magazin követte, melynek ő lett az első női fotóriportere. Több más elsőség is köthető Bourke-White nevéhez, ő volt például az első nyugati fotós, aki állami engedéllyel képeket készíthetett a Szovjetunióban − a sztálini első ötéves terv eredményeit örökítette meg a Fortune számára −, a második világháború idején pedig ő lett az első női fotós haditudósító.
A zseniális fotóriporter legismertebb képe azonban nem a bolsevikok országában és nem is a fronton, hanem odahaza, az Egyesült Államokban készült, ahol a nagy gazdasági világválság idején éles ellentét mutatkozott a köztudatban sulykolt „amerikai álom” eszményképe és a mindennapi rögvalóság között. A munkanélküliség a korábbi 2 százalékról 25 százalékra nőtt, napról napra veszítették el megélhetésüket és a tetőt a fejük fölül az emberek, az elszegényedett gazdák hosszú karavánokban vándoroltak az ország távoli pontjaira munkalehetőség reményében. Természetesen ebben az időszakban a szociofotózás is új erőre kapott, a fotósok igyekeztek feltárni és bemutatni az amerikai társadalom árnyékos oldalait.
A fejük felett mosolyog az amerikai álom
Bourke-White zseniális felvételén afroamerikai családok (férfiak, nők, gyerekek) állnak sorba ételért és ruháért, miközben a fejük felett egy óriásplakáton szélesen mosolygó fehér bőrű család autózik. A plakát büszkén hirdeti: „A világ legmagasabb életszínvonala. Semmi sem fogható az amerikai életmódhoz”. A fénykép 1937 januárjában készült, amikor az Ohio folyó áradása 400 emberi életet követelt, és több mint egymillió személyt tett hajléktalanná öt különböző amerikai államban. A természeti katasztrófa hírére Bourke-White azonnal repülőre ült, és az egyik legsúlyosabban érintett településre, a Kentucky állambeli Louisville-be utazott, csónakokból örökítette meg az áradás hatásainak emberi oldalát a városban és környékén.
A Kentuckyi árvíz címre keresztelt fotón szereplő otthontalanná vált emberek, akik a helyi Vöröskereszt irodája előtt állnak sorba, nem tűnnek nyomorgó, szegénysorból jött alakoknak, jól szabott, meleg kabátot, vasalt nadrágot és kalapot viselnek, ami csak még jobban aláhúzza az üzenetet: bárki a „kerekek közé” kerülhet, elég egy szerencsétlen véletlen, hogy földönfutóvá váljék. A fejük fölött látható plakát nem egy autógyár reklámja volt, hanem egy ma is működő, ipartulajdonosokat tömörítő érdekvédelmi szervezet, a Nemzeti Gyártószövetség (National Association of Manufacturers = NAM) kampányának részeként készült. A sok ezer példányban gyártott plakátok az amerikai kapitalizmus előnyeit voltak hivatottak hirdetni szerte az országban.
