Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Thomas Jefferson az Egyesült Államok alapító atyjaként és harmadik elnökeként, jelentős politikusként, diplomataként, a modern demokrácia egyik alapművének számító Függetlenségi nyilatkozat megfogalmazójaként vonult be a történelembe. A neves államférfi magánélete ugyanakkor nem nevezhető éppen makulátlannak: Jefferson kamaszkorú rabszolganőjét – elhunyt felesége féltestvérét – tette meg szeretőjének, akitől hat törvénytelen gyereke is született.
Felesége halála után akadt meg Jefferson szeme a kiskamasz rabszolgalányon
Történetünk központi alakja, Sally Hemings 1773 körül született a virginiai Charles Cityben, a legvalószínűbb, ugyanakkor nem igazolható elmélet szerint egy színes bőrű rabszolganő, Betty Hemings és fehér gazdája, John Wayles hatodik, legkisebb gyermekeként. A korabeli törvény szerint a rabszolga ágyasoktól, balkézről született félvér gyerekek anyjuk státuszát örökölték, így Sally is apja tulajdonát képezte, azonban még egyéves sem múlt, amikor Mr. Wayles a másvilágra távozott.
Az elhunyt gazda mintegy 150 rabszolgáját lánya, Martha Wayles és veje, az akkoriban Virginia állam kormányzójaként szolgáló Thomas Jefferson örökölték. Martha mindössze 23 éves volt, de már özvegy, amikor megismerkedett a nála öt évvel idősebb Jeffersonnal; a házasság szerencsésen alakult, és hat gyermeket is eredményezett (akik közül csak ketten érték meg a felnőttkort), Virginia first ladyje lelkesen vetette bele magát a pozíciójával járó feladatokba, egy nőegylet alapítójaként 300 ezer dollárt gyűjtött az állam hadseregének segélyezésére.
A boldogságnak azonban 1782-ben vége szakadt, amikor Martha 33 évesen váratlanul elhunyt – a törékeny, alig 150 centiméter magas asszony egészségét alaposan tönkretette a britek elleni háború, a nehéz szülések és a különböző betegségek, például a diabétesz és a fekete himlő. Halálos ágyán Martha azt kérte férjétől, ne házasodjon újra, mert nem akarta, hogy gyerekeit mostohaanyák neveljék fel; Jefferson tiszteletben tartotta elhunyt kedvese kérését, gyásszal vegyes szerelme és vágyai azonban nem hagyták nyugton – itt lépett a képbe a kis Sally Hemings.
Éveken át szeretőjeként tartotta Sallyt, akinek nem volt más választása
A megözvegyült politikust 1785-ben kinevezték az Egyesült Államok franciaországi nagykövetévé (Benjamin Franklint váltotta a poszton), és az ekkor 12-13 éves Sally is bekerült a házi személyzet kiválasztott tagjai közé, akik elkísérték Párizsba gazdájukat. Az ő feladata lett, hogy felügyeljen gazdája két kisiskolás korú lányára, Marthára és Maryre, miután a feladattal eredetileg megbízott idősebb rabszolganő teherbe esett; mivel Franciaországban tiltott volt a rabszolgaság, Jefferson havi kétdolláros bért fizetett Sallynek szolgálataiért cserébe.
Jefferson hamarosan már nem csak dajkaként tekintett az alkalmazásában álló tizenéves félvér lányra: csodálkozva vette észre, Sally mennyire hasonlít elhunyt és még mindig gyászolt feleségére, és képtelen volt csillapítani vágyait. Titkos viszonyt kezdett Sallyvel, mely „természetesen” még véletlenül sem kölcsönös beleegyezésen alapult, a férfi hatalmával visszaélve tette magáévá az alig serdülőkorú rabszolgalányt, aki nemigen tudott ellenkezni; négyéves párizsi tartózkodást követően a család hazaköltözött a virginiai Monticellóba, ahol Sally dajkaként, szobalányként és varrónőként dolgozott, fizetést azonban ekkor már nem kapott gazdájától.
Jeffersonnak és kamaszkorú rabszolga szeretőjének hat törvénytelen gyereke született, akik közül négyen érték meg a felnőttkort; a politikus megígérte Sallynek, hogy gyerekeik szabad emberként élhetnek, és tartotta is magát ígéretéhez. Két lányuk, Beverley és Harriet a felnőttkorba lépve a tulajdonos hallgatólagos beleegyezésével megszökött Monticellóból, a hatóságok szándékosan nem kutattak utánuk, sőt, állítólag Jefferson még pénzzel is segítette őket, majd fehérnek kiadva magukat álnéven éltek tovább, míg a két fiút, Madisont és Estont apjuk a végrendeletében szabadította fel.
Nem rázta meg az elnököt az ügy nyilvánosságra kerülése
1801-ben Thomas Jeffersont megválasztották az Egyesült Államok harmadik elnökének, hamarosan pedig kitört az amerikai történelem első elnöki szexbotránya: politikai riválisai egy újságcikkben teregették ki az államfő és színes bőrű rabszolgájának tiltott viszonyát, melyet, mint állították, a Jefferson-háztartásban mindenki nyílt titokként kezel. Jeffersont nem rázta meg különösképpen a kellemetlen leleplezés, egyszerűen letagadta a vádakat, az ügynek nem is lett komolyabb hatása, azonban a következő kétszáz év egyik leggyakrabban hangoztatott pletykájává vált az amerikai politikatörténetben.
Sally Hemingset hivatalosan sohasem szabadították fel, Jefferson halála után azonban lánya – Sally egykori dajkáltja –, Martha elbocsátotta őt a birtokról, nem hivatalosan szabaddá téve őt. 1826-ban Sally két szabad emberként élő fiához költözött Charlottesville-be, kilenc évvel később itt érte a halál; végső nyughelyét nem ismerjük. A néhai elnök törvényes leszármazottai tagadták, hogy apjuknak egy rabszolganőjétől születtek volna utódai, 1998-ban azonban DNS-vizsgálattal sikerült igazolni, hogy Hemings leszármazottaiban csakugyan megtalálhatóak a Jefferson-gének, vagyis valószínűleg igazak voltak az egykori vádak és pletykák.
