Az 1946 és 1949 között zajló görög polgárháború idején Magyarországra is több ezer görög menekült érkezett. A szabadságszerető családból származó Lehoudis Andreas nagypapája már az 1919–20-as harcok során is annak köszönhette megmenekülését, hogy jó úszóként hosszan bírta a tengerben, a víz alatt kikerülve a golyózáport. Ez a szabadság utáni vágy a családban tovább élt, így Andreas szülei a polgárháború után szabadságharcosokként érkeztek ide. Hű ápolói maradtak a görög kultúrának, miközben a magyar identitás is kialakult bennük. Andreas napjainkra a mediterrán gasztronómia egyik legjelentősebb hazai népszerűsítője, holott az olívabogyót maga is csak felnőttként kedvelte meg.
A gyökerek
A polgárháborús menekült görögök a hetvenes évek közepétől látogathattak újra el az őshazába, s sokan vissza is települtek, de Andreas családja akkoriban már sok szálon kötődött hazánkoz is, így új otthonukat választották lakhelyül. Ugyanakkor egyre gyakrabban látogattak Görögországba, ahol szinte ismeretlen ízekként kezdték újrafelfedezni gyökereik alapvető zamatait. Amikor megtanulta élvezni az olívabogyó sajátos és először furcsának tűnő ízét, és egyre több fogást kóstolt, …annyira beleszeretett óhazája ízeibe, hogy elhatározta, ezekkel meg kell ismertetni a magyar ízlelőbimbókat is.
Így függ össze a zene és a gasztronómia
Andreas sokoldalú tehetségének köszönhetően a görög zenének is aktív művelője, így fiatal kora óta zenekarával együtt bejárva Dél-Európát egyre inkább gazdagítani tudta gasztronómiai élményeit, kulináris tapasztalatait.
„A Sirtos zenekarral több száz koncertet adtunk már a mediterrán országokban, egészen eldugott helyeken is. Ilyenkor mindig érdekel a helyi gasztronómia: ha van a közelben hal-, hús- vagy zöldségpiac, elfog a kísértés, a vágy és a szenvedély, hogy átadjam magam az autentikus kínálatnak és hangulatnak. Sőt, az éttermek konyháiba is szeretek bekéredzkedni, megfigyelni, milyen technikai megoldásokat és alapanyagokat használnak. Nem a turistacsapda helyek érdekelnek, ehelyett mindig a helyiek mutatják meg az adott gasztronómia kihagyhatatlan ínyencségeit, értékeit” – meséli tapasztalatszerzéséről.
Így teremtődött Budapesten autentikus görög hangulat
Törekvései nyomán 1993-ban megnyithatta a mára méltán ikonikussá vált Dionysos Tavernát a budapesti Duna-part Belgrád rakparti szakaszán. Ahogy meséli, amikor az ötlettel a megfelelő hatóságokhoz kilincselni jártak, azt a választ kapták, van már egy söröző a rakparton, nincs szükség újabb helyre. Kitartó utánajárásának köszönhető, mégiscsak sikerült egy kis görög életérzést csempészni a budapesti vendéglátásba. A taverna ugyanis nemcsak ízeiben, fogásaiban, de kialakításában és atmoszférájában is Görögországba röpíti az odalátogatókat. Andreas filozófiája pedig a folyamatos megújulás és tökéletesítés utáni kiapadhatatlan vágy.
Így lett belőle folytatás
Ezért amellett, hogy a mára legendássá vált taverna étlapján és receptjein folyamatosan dolgozik, most Mínima néven új mediterrán bisztrót is nyitott a Belgrád rakparton. A fogások itt már a teljes mediterrán vertikumból sorakoztatnak fel nagyszerű ízeket, s a kialakítás is inkább egy letisztult és semleges mediterráneumot idéz, mint annak bármely konkrét szegletét, noha ortodox püspök szentelte fel a bisztrót a hivatalos megnyitón.
Így ehetünk jót és jól
A mediterrán étrend az egyik legegészségesebb táplálkozási forma, amit követhetünk. Előtérbe helyezi a zöldségek és gyümölcsök, valamint a halak és tengeri herkentyűk dominanciáját receptjeiben. A rántás, a habarás, a tésztaételek, a panír helyett a grillezett húsok és zöldségek, valamint a saláták kapnak nagy hangsúlyt, természetesen olívaolajjal.
A Mínima Bistro mediterrán ihletésű ízeket gourmet tálalásban kínál. „Az étlapunkon megtalálható számos közismert finomság is, miközben nem akartunk kirekesztők sem lenni: jó néhány étel a kisebb pénztárcájú vendégeinknek is megfelel. Szerettük volna, ha a minőségi fogások megfizethető áron lennének elérhetők” – mondja a magát „tavernásnak” tituláló alapító, hozzátéve: „a főételek közt ugyanakkor találunk igazi különlegességeket, újszerű kreációkat is, mint például a ratatouille-fúzió, a borjúborda garnélatársítással, vagy épp a haltrió és a langusztaafrodité zellersztéken.”
„Mindehhez a minőségi hozzávalót nem könnyű beszerezni, de mi kizárólag ezekkel dolgozunk” – mondja a tulajdonos. „A mediterrán kultúra szerves része a kávé- és teafogyasztás is. Érdemes lehet akár tehát csak egy különleges meleg vagy hideg kávéra is betérni.”
Amikor étterméről kérdeztük a rendkívül közvetlen és szívélyes Andreast, csak azt felelte: „Mi inkább azt mondanánk, hogy a vendégeké az étterem.”
