Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Bajuszélre hányt virágok. Gyufaszál lábú elefántok. Sivatagban bolyongó rémlények. A szürrealista festőről, Salvador Dalíról különösebbnél különösebb képek juthatnak eszünkbe, de ezek között aligha szerepel a franciák kedvelt sajtja, a camembert. Pedig...
A katalán–spanyol Salvador Dalí a modern festészet extravagáns csodabogara volt: kiadott egy erotikus szakácskönyvet, néhány képét polippal festette meg, bizarr módon vonzódott Hitlerhez, egy alkalommal pedig búvárruhában tartott előadást a tudatalattiról. Mindennek tudtában nem is olyan meglepő, hogy a leghíresebb festményét az olvadt camembert sajt ihlette.
„Én vagyok a szürrealizmus” – mondta Salvador Dalí. Nem is foglalhatta volna jobban össze életművét az ekkor 84 éves festő, aki a szürrealizmus kiemelkedő alakja volt. Céljának tekintette, hogy felfedezze a tudatalatti rejtett zugait – nagy tisztelője volt Sigmund Freud munkásságának is –, munkáit álmai inspirálták. A legenda szerint kanállal a kezében, ülve tért nyugovóra, így amikor teste elernyedt, a kanál kiesett a kezéből, egyenesen egy fémvödörbe, a zaj felébresztette, és ő azonnal feljegyezhette álmát.
Elmondása szerint sosem élt semmilyen tudatmódosító szerrel, mégis képes volt hallucinációkat előidézni. 1930-ban megalkotta a paranoia-kritika módszerét, amelynek segítségével képes volt a tudatosság kontrollja nélküli tartalmakat, víziókat felhozni tudattalanjából. Egy évvel később ennek a módszernek a segítségével alkotta meg leghíresebb festményét, Az emlékezet állandóságát. Az Olvadó órák vagy Lágy órák címen is emlegetett képet az idő relativitása, egy rég elfeledett emlék és egy tál olvadt camembert sajt ihlette.
Bizony, Az emlékezet állandósága megfestésének az ötletét Dalí kedvenc sajtja adta, amelyet véletlenül a napon felejtett, és megolvadt a tányérján. Persze nem is a legszürreálisabb szürrealistáról lenne szó, ha nem kapott volna szerepet a festő egy elfeledett, gyermekkori emléke is a történetben.
A kép Dalí ifjúkori éveinek helyszínét, a Barcelona északi részén található Golfo de Rosas (Rózsa-öböl) homokos tengerpartját idézi meg, a megolvadt órák elképzelése pedig egy újra felidézett emlék, egy orvosi látogatás nyomán került a vászonra. A festő a „Mutasd a nyelved!” katalán mondat mutasd (montrer) és nyelv (langue) szavait szándékosan félreértelmezte, így született meg az olvadt (langeur) óra (montre) szószerkezet. A képen különben Dalí is szerepel, az amőbaszerű forma saját önarcképe, amely a magzati létet és az anyaméhbe való visszavágyódást szimbolizálja.
Borítókép és címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu
