Eszes emberek tesztje – Neked lett-e helyes feleleted? Irodalmi kvíz

Szeptembernek nem eleje / Tedd fejedet kebelemre / Feneketlen verembe estem / Lehelj bele meleget, kedvesem

Egy lefestett gejl embert (meleg? nem meleg?) csesztetnek, mert lelke feslett lesz, nem felel meg eme eszmerendszernek. Ejnye-bejnye, te fenegyerek! Ellenfele, e megteremtett ecsetremek megelevenedve remeg. Gejl ember szenved, nem, ez nem lehet! Teljesen elveszett. Lemerevedett test egy teremben. Gejl ember teteme. Mese? Nem mese? The end.

Eleget emeltem serlegem, tengerbe velem, de meztelen! / Szennyel bekent, becstelen testem lebegjen / Messze-messze, el, rejtelmes hely fele / Megvetlek benneteket, jellemtelen nemzetek

Gyerekek eledele leves, kenyeret egyszer esznek, levertek, szenvednek rendesen. Reggel kezdenek, tesznek-vesznek, este sem restek. Kegyetlen emberek rettenetes tettekre vetemednek.

Beteg lelkemnek kellemetlen e kertecske / Pereskednek fejem felett, el kell rejteznem / Hej, lengyelek! Merre lehettek? / Felkerekedem szekeremmel, megkereslek benneteket. / Fegyverbe! Ej, de veszedelmes ellenfelekkel kell verekednem! / Eger jeleskedett negyven esztendeje ezekkel szemben / De nekem ezennel befellegzett / Sebet ejtettek testemen / Restellem, nem remekeltem / Legyetek kegyesek, szerezzetek egy szerzetest! / Szent kereszttel, s kenettel kell elmennem / Versemet meg fejezze be egy emberem!

Ej, Kelemen, szerencse neked nem kedvez / E szenvtelen tervvel kell elveszejtened szeretett nejed / Tehetetlen teste meszes eleggyel keverve / Gyenge mennyezetet ezzel megmenthesse / De merre lehet? – kesereg melletted egyetlen gyermeked / S te sejtelmesen ezt feleled: „Reggelre meglesz.”/ Eltelt egy este, reggel lett, de se jel, se nesz / Felfedezte gyermeked e rettenetes esetet, erre elment / Ej, Kelemen, szerencse neked nem kedvez / Remete lelked tele teherrel, se nejed, se gyermeked / Legszentebb embereket kellett elengedned

Egy sereg levente, melyet vezet egy nemes, L. Endre / Leereszkede egy termetes emberhez: / „Hej, te! Merre kell Pest fele mennem seregemmel?” / Erre emez egy hengeres szerkezetet felemelve jelez: / „Egyenesen errefele, kend.” / Elkerekedett szemek, nyelveken rekedt feleletek / Endre felnevet: „Mely emberem kelne versenyre vele?” / Keze verhetetlen ereje egy perc csendet teremt / Egyetlen embernek sem kellene e kellemetlen helyzet / „Hej, neked seregemben lenne helyed e tenyerekkel!” / Serege helyesel, s engedelmesen menetelnek elfele, Pestnek.

Szegedre mentem egyetemre / Versem nem tetszett, menesztettek / Gyerekesnek neveztek / Teljesen leszerepeltem / Melletted meleg helyre leltem / De nem kellettem neked sem / Belebetegedtem e szerelembe / Rettenetes nehezen engedlek / Szenvtelennek kell lennem / Nesze, edd meg szenes lelkem! / Menj, nevess / Felejts el engem! / Ezennel ne keress!