Sokáig nem tudtuk egymásról. Csak sejtettük. Olyan ez, mint amikor Clark Kent a munkatársad, és bár nem tudhatod, hogy ő Superman, mégis gyanítod, mert rendre olyankor megy el cigiszünetre, amikor a bolygót megtámadja egy ellenséges, földönkívüli faj, és különben is a szemed sarkából már láttad kivillanni az S logós sztreccsruciját a világ megmentése után félregombolt inge mögül.
Valahogy így buktak le a környezettudatos kollégák is: az asztalon felejtett kulaccsal, a táskából kikandikáló éthordó dobozzal vagy a húsételek rendszeres kerülésével. Mindenki, aki igyekszik fenntarthatóbb életet élni, tudja, hogy milyen bosszantó, amikor rázúdul a kérdésáradat arról, hogy nem érzi-e középkori megoldásnak a hulladékmentességet, vagy hogyan képes hús nélkül élni. A bolygó egészségéért tett lépéseket egy idő után elkezdjük magánügyként kezelni, mert borzasztóan unjuk az értetlenkedő pillantásokat, és a „Nem az én feladatom, hogy megmentsem a Földet” kezdetű szónoklatokat. De egy ilyen titkot mégsem lehet sokáig rejtegetni. Miután a mi szerkesztőségünkben is kipukkant az a bizonyos lufi, mindenki lelkesen osztotta meg a saját törekvéseit.
Dobozok, vászontáskák, szövetszatyrok
Fejes Réka
Mindig megviseltek az apokaliptikus science fictionök. Nemcsak azért, mert ezekben az emberiséget éhhalál és válogatott környezeti csapások fenyegetik, hanem azért is, mert erdők pusztulnak el, folyók és tavak apadnak ki, a helyüket pedig élettelen pusztaságok veszik át. A tudósok szerint ezek a víziók egyre közelebb kerülnek hozzánk, igaz, a katasztrófák bekövetkezésének az időpontjaiban nem lehetünk teljesen biztosak, hiszen ezek nagyban függnek attól, hogy mi mit teszünk ellenük.
Rengeteg oka van annak, hogy vegetáriánus vagyok, de ebben a környezetvédelem is közrejátszik. Nem olyan régen kérdezte meg tőlem valaki egy grillpartin – hosszú idő után először –, hogy miért mondtam le a húsról. A válaszomra felhúzta a szemöldökét: tehát azért lettem vegetáriánus, mert sajnálom az állatokat. Nyilván benne van, válaszoltam, de a környezetvédelmi ok nem egészen ezt takarja. A Greenpeace nemrég egy tanulmányában írt arról, hogy a nagyüzemi állattenyésztés annyival járul hozzá a globális felmelegedéshez, mint az összes autó, kamion, vonat, hajó és repülőgép. Hiszek abban, hogy nem csak az állam vagy a nagyvállalatok feladata változást elindítani, hogy egyéni szinten is rengeteget tehet mindenki a bolygóért a maga szintjén, a maga tempójában. Az, hogy kevés vagy egyáltalán semennyi húst nem fogyasztunk, nagyon jó lépés.
Úgy érzem, hogy még hosszú út áll előttem egy igazán környezettudatos életig, de eddig azt tapasztaltam, hogy kis lépésekkel lehet a legtovább eljutni. Igyekszem műanyagmentesen élni. A kulacsomnak, egy ételtároló doboznak és egy vászonszütyőnek mindig a táskámban a helye. Ezzel a felszereléssel nagyjából az egész napot át tudom vészelni: hulladékmentesen vehetek péksütit, és az ebédemet sem egyszer használatos műanyag dobozban kell elhoznom, hazafele pedig ezekbe be is tudok vásárolni a zöldségesnél, a pékségben vagy egy zero waste boltban. A kollégáimmal együtt a műanyagmentes júliusba is belevágtunk. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert nem csak a kihívás erejéig foglalkoztatta őket a bolygó sorsa.
Ökomókusok bevetésen
Szalay Ági
Ági életében – biológus szülő gyereke lévén – mindig fontos volt a környezetvédelem, de azóta vált mindennapjai részévé, mióta a gyereke ökomókus, vagyis környezetvédelmi feladatokat ellátó önkéntes lett az iskolájában. A folpackot méhviaszos vászonszalvétára és dobozra cserélték, a mosószert Ági készíti el, kisebb távokat tömegközlekedéssel, biciklivel vagy gyalog tesznek meg.
A tudatosság a vásárlási szokásaikban is megjelent: ha van idejük a zöldséget, gyümölcsöt csomagolásmentesen a piacon, magyar termelőktől szerzik be, és egyre kevesebbszer fordulnak meg fast fashion üzletekben. „Ezek a dolgok mind olyanok, hogy nemcsak környezetbarátak, de általában olcsóbbak és egészségesebbek is. Plusz megvan a jó érzésed, hogy tudatosan teszel valamit magadért és a földért.”
Ráadásul Ági nemcsak arra figyel, hogy a lehető legkevesebb hulladékot termelje, hanem arra is, hogy az útjába kerülőről gondoskodjon. „Kirándulásnál van nálunk szemeteszsák és kesztyű, összeszedjük a szemetet az erdőben. Ez egyébként a gyerekeknek is érdekesebbé teszi az erdei sétákat, szemétkincsvadászat.”
Az ökoharcos generáció
Balázs Barbi
Nem Ági az egyetlen, akinek a háztartásában a legkisebb családtag indította el a változást. „Az, hogy egyáltalán formálódik a szemlélet, elsősorban 12 éves lányomnak köszönhető, akit erősen foglalkoztat ez a téma, és aki egyre több jó szokást próbál meghonosítani – mesélte Barbi. – Ez nem mindig könnyű, és sok olyan zöld dolog van (zacskó visszautasítása, műanyag flakonok kiöblítése kidobás előtt), amit a férjem például kevésbé meggyőződésből, inkább a lányunk iránti szeretetből tesz meg. Ezért nagyon hálás vagyok mindkettőjüknek.”
Barbiék a lánya indíttatására családilag húsmentes hónapot tartottak, emellett szelektíven gyűjtik a szemetet, igyekeznek hazai gyümölcsöket, zöldségeket vásárolni, csak tömegközlekedéssel, biciklivel és gyalog utaznak. Persze előfordul, hogy lazítanak egy kicsit, mondjuk, amikor megejtik az éves nyaralásukat és repülőre ülnek. Figyelnek arra is, hogy elkerüljék a fast fashion üzleteket, és ahelyett, hogy egynyári darabokat vennének, turkálókban, charity shopokban vásárolnak vagy csereberélnek.
„Mindig lehet és kell is többet tenni, de ennél is fontosabb, hogy az ember elkezdje valahogy, mert egyik jó dolog hozza a másikat. Olyan ez, mint a takarításnál: ahogy egyre több része lesz tiszta a lakásnak, úgy lesz egyre szembeötlőbb az is, hogy hol piszkos még.”
Minden téren környezetvédelem
Sáfár Zsófi
„Azt hiszed, ezzel megváltod a világot? – hangzott el nemrég egy vacsorán, amikor bejelentettem, hogy a halon kívül egyéb húsfélék már nem részei az étrendemnek. (Soha nem voltam nagy húsevő, így nem okozott különösebb gondot az elhatározás.) Sokan abból indulnak ki, hogy csak apró cseppek vagyunk a tengerben, és ezért vajmi kevés befolyásunk van a környezetünkre. Nekem meggyőződésem, hogy minden egyes fogyasztói döntésünk gazdasági és társadalmi változásokat indít be. Nagyon is számít, mit (nem) teszünk, mert azzal példát mutathatunk, másokat is hasonló hozzáállásra motiválhatunk.”
Zsófi környezetbarát döntéseinek hosszú listájával lepett meg. A Google helyett az Ecosia keresőt használja, aminek segítségével fákat ültethet, kerüli a fast fashion boltokat, és használt ruhát is csak akkor vásárol, ha biztos benne, hogy az adott darabot legalább ötvenszer fel fogja venni. A zuhanyzás idejét minimálisra csökkentette, télen a fűtés feltekerése helyett még egy réteget vesz fel, kerüli az egyszer használatos műanyagokat, mindig van nála vászontáska és kulacs, munkába biciklivel érkezik, a nagyobb utakat közösségi autókban vagy vonattal teszi meg, és igyekszik hazai termékeket vásárolni. A napokban pedig eldöntötték a lakótársaival, hogy a háztartási vegyszereket természetes alternatívákra cserélik.
Nála a tudatosság már gyerekkorában elkezdődött. „Otthon soha nem pazaroltunk és nem vásároltunk fölösleges dolgokat: arra neveltek, hogy ételt nem dobunk ki, hanem lefagyasztjuk vagy megosztjuk másokkal, a bátyám kinőtt ruháit hordtam, az ő tankönyveit használtam, ha pedig valamire már nem volt szükségünk, azt elajándékoztuk. Szóval ilyenekre mindig is igyekeztem odafigyelni, de csak az elmúlt egy-két évben kezdtem el igazán tudatosan tenni azért, hogy amivel csak lehet, hozzájáruljak környezetünk megóvásához. A szelektív hulladékgyűjtés mellett, és azon túl, hogy gyakran felszedem mások után a szemetet, még egy rakás lehetőség van.”
Kétszemélyes ökocsapat
Mózes Zsófi
„Gyerekkoromban egy kicsit mindig felvontam a szemöldökömet, amikor anyukám kiöblített minden tejesdobozt és csokipapírt, hogy tisztán kerüljenek a szelektívbe, és volt, hogy cikinek éreztem, amikor hazafele menet összeszedte a műanyag palackokat és csikkeket a járdáról. Ma már úgy gondolom, szuper menő, hogy ő majdnem húsz évvel ezelőtt is így gondolkozott, és hihetetlenül büszke voltam, amikor a négyéves kisfiam és a párom egy csomó szétdobált szeméttel a kezükben jöttek oda hozzám, hogy mielőtt elindulnánk haza a Városligetből, keressünk egy kukát.” Zsófi nagyon jó példa arra, hogy a környezettudatosság hogyan öröklődhet generációról generációra.
Igyekszik minél tudatosabban vezetni a háztartását: szelektíven gyűjti a szemetet, nem használ zacskót és szívószálat, bambusz fogkefével mos fogat, igyekszik minél természetesebb kozmetikai és tisztítószerekkel takarítani, tömegközlekedik, biciklizik, sőt lemondott a húsról. „Évek óta hallgatom, hogy azzal, hogy nem eszem húst, semmilyen változást nem fogok elérni, hiszen csak egy vagyok a sok millió közül. De ugyanez a helyzet a szelektív hulladékgyűjtéssel, a nejlonzacsikkal és a szívószálakkal is, nem? Bízom benne, hogy a változás kicsiben kezdődik, és minél többen hisszük el magunkról, hogy a döntéseink és cselekedeteink számítanak, annál nagyobb lesz a változás.”
Elviteles kávé bögrében? Miért ne?
Kövess Peti
Peti tökéletes példája annak, hogy a tudatos életet elég apró lépésekkel elkezdeni. „A saját kereteim között én is igyekszem többet tenni a környezetvédelemért, bár még bőven lehetne hova fejlődnöm.” Szelektíven gyűjti a szemetet, környezetbarát háztartási szereket és energiatakarékos háztartási gépeket használ, bögrében hozza az irodába az elviteles kávéját, újra felhasználja a már meglévő nejlonzacskóit, és a bevásárlásnál törekszik arra, hogy elkerülje a műanyagba csomagolt termékeket. „A következő lépés, amit tervezek, hogy megszabaduljak a PET-palackoktól, mert borzasztóan zavar, hogy önmagában az ásványvízfogyasztásom miatt is milyen rettenetes mennyiség képződik.”
A semminek nincs ökológiai lábnyoma
Csonka Balázs
„A föld legnagyobb ellenségét én mindenképpen a túlfogyasztásban látom, és ezt mutatják egyébként a vonatkozó statisztikák is. A környezetvédelmet én ezért az étel-, tárgy- és energiapazarlás kerülésével művelem.” Balázs nem szereti kidobni az ételt, ezért igyekszik minél tudatosabban vásárolni, tárolni és fogyasztani. Mielőtt valamilyen iparcikk vásárlására adná a fejét, megkérdezi magától, hogy tudna-e nélküle boldogan élni, és ha a válasz igen, nem kérdés, hogyan dönt.
Hasonlóan viszonyul az energiafogyasztáshoz is. „Nem kell mindig a legoptimálisabb hőmérsékletben lenni vagy a legkényelmesebben utazni. Szerintem ez szemlélet kérdése. Annak a kérdése, hogy hagyjuk-e magunkat arrafelé tolni, hogy egyre nagyobb és nagyobb kényelemben legyünk csak képesek létezni. Ez láthatóan nem fenntartható irány, a változáshoz viszont autonómabb egyéni döntésekre van szükség.”
