Hogyan lett Las Vegas a szex, a pénz és a szabadság városa?

Las Vegas majdnem pont olyan, mint a többi város. Nagy terek, sugárutak, parkok, hatalmas felhőkarcolók ékesítik a városképet, reggel az emberek munkába indulnak, este pedig hazamennek. Ez a két szó, Las és Vegas mégis valami egészen különös misztikumot ébreszt bennünk − pár tucat kaszinó miatt.

Las Vegas számos ikonikus amerikai történet középpontja. A város, amelyik megmutatja a hanyatló embert, a város, amelyik megtestesíti a szabadság utáni vágyat − még ha ez legtöbbször az amerikaiak vágyálmait jelenti is. Így ha ez a szabadság éppen egy bűntényen (Casino), féktelen halmozáson (Ocean's Eleven – Tripla vagy semmi), drogokon (Félelem és reszketés Las Vegasban) vagy bármilyen más függőségeken (Pókerarcok), humoros, félresikerült bulin (Másnaposok) vagy éppen a felső osztály életunt kiábrándultságán keresztül (Több a sokknál) mutatkozik meg, a főszerepben − vagy éppen a háttérben − mindig Las Vegas fényei ragyognak.

Pénz és fegyverek

A legszembetűnőbb mindez Martin Scorsese filmjében, ahol az előzetes első percében látunk mindent: a Casino egyenesen megfogalmazza mindazt, ami Las Vegasról él bennünk: pénz, hatalom, szenvedély. A hely, ahol minden lehetséges. És talán ez így is van. Viszont milyen fényt vet mindez a városra és a lakókra?

Üdvözlünk a mesés Las Vegasban!
Üdvözlünk a mesés Las Vegasban!Fotó: Lpettet / Getty Images Hungary

1961 februárjában Bill Todman, egy híres amerikai produkciós cég egyik vezetője (akik számtalan népszerű tévés műsort, vetélkedőt szállítottak akkoriban a képernyőkre) találkozóra volt hivatalos a városba. A szállodai kaszinók vezetői és PR-szakemberei várták, Todman pedig abban bízott, hogy megkapja az engedélyt a várostól is egy induló sorozat forgatására. A Las Vegas Beat egy rendőrről szólt volna, aki a város szerencsétlen szerencsejáték-ügyeibe ugrott volna fejest, és bűntényeket oldott volna meg. A sorozat pilot epizódja már elkészült, a kaszinóbirodalom egybegyűlt képviselete viszont egész egyszerűen kerékbe törte a produkciót, mondván: nem akarnak Vegasról tévés megjelenést. A meglepődött Todman azzal érvelt, hogy maguk a szállodák megadták az engedélyt, a városi tanács is beleegyezett a műsor elkészítésébe, és az újságok is szerették. A vita hevében azonban az egyik résztvevő az asztalra csapott, és Todman állítása szerint – aki azért híres volt a túlzásairól – ezzel zárta rövidre a vitát:

Fogd a kib***ott pilotodat, és tűnj el a városból!

Egyértelmű volt, hogy a sorozatnak nem lesz könnyű dolga, márpedig a megrendelő NBC nagyon akarta. Mindenképpen egy Las Vegasban játszódó bűnügyi történettel akarták meglepni a nézőiket, leginkább azért, hogy felülmúlják a konkurens ABC tévécsatorna szintén vegasi sorozatát.

Egy nő kockázik: ikonikus kép Las Vegas 60-as éveiből
Egy nő kockázik: ikonikus kép Las Vegas 60-as éveibőlFotó: Bettmann

A kaszinók és a város vezetése azonban szerette volna kordában tartani a városnak a médiában mutatott képét. Nemcsak attól féltek, hogy csorbul az imázs, hanem attól is, hogy a bűntények és az erőszak ábrázolása veszélyeztetné a szerencsejáték jogi helyzetét a városban, és ártana az elképesztő mértékben növekedő üzletnek. 

És jönnek egyre többen

Ám ennek a félelemnek nemigen volt alapja, hiszen ezek a „bűnbarlangok” elképesztő mértékű pénzt hoztak (és mindmáig hoznak) Nevada államnak. Mielőtt 1931-ben engedélyezték volna a szerencsejátékot a városban, csupán azok az emberek álltak meg itt nézelődni, akik éppen keletről nyugatra utaztak és fordítva, vagy éppen csak kíváncsiak voltak a Grand Canyon méreteire. Vegas sivár vidék volt – ahogy egyébként ma is az, ha éppen valakit nem érdekel a zseton és a kártya.

Mit nekik kalória – egy vegasi büfé előtt fiatal lányok fagyiznak, 1960-as évek
Mit nekik kalória – egy vegasi büfé előtt fiatal lányok fagyiznak, 1960-as évekFotó: Three Lions / Getty Images Hungary

Ekkoriban Las Vegas csupán évi 125 ezer turistát vonzott, akik közül a legtöbben a kb. 50 km-re épülő Hoover-gát iránt érdeklődtek. De a szerencsejáték aztán a turizmust is átszabta, és 1941-re már évi 800 ezer látogatója volt a városnak, 1952-re 7 millióra nőtt a számuk, az évtized végére pedig elérte a 10 milliót. A The New York Times jelentése szerint 1960-ban a szerencsét próbálók összesen 400 millió dollárt költöttek el – ezzel Nevada állam bevételének 30 százalékát a város biztosította. 

Ami ott történik, az ott is marad

A történet azért is érdekes, mert 1961-hez képest ma már egészen más a város marketingosztályának a stratégiája. Hiába harcoltak kezdetben az ellen, hogy a városnak bizonyos értelemben pejoratív – de közben természetesen még mindig csábító – hírneve legyen, Las Vegas örökre a komforton kívüli világot jelenti, és számtalan film és sorozat, reklám és szlogen, anekdota és legenda után a város vezetése úgy látszik, beletörődött, hogy ez már így is marad. 2003-ban pedig a modern turizmus leghíresebb mondata született meg:

Ami itt történik, az itt is marad.

A szlogenre világos magyarázatot adott az R&R marketingcég: „A Las Vegas és a látogatói közt kialakult erős kötelék a szabadságérzetből ered. Szabadság a négyzeten. Szabadok vagyunk abban, hogy mit csinálunk, mit eszünk, mit viselünk és mit érzünk. Röviden: hogy olyanok legyünk, amilyenek otthon nem lehetünk.”

Ettől függetlenül viszont tény, hogy Vegast nem véletlenül nevezik a bűn városának. A sivatag közepén díszelgő, villódzó ledekkel ékesített város mindig is a bűnbarlangok otthona lesz, számtalan hátrahagyott kellemetlen – vagy épp kellemes – sztorival.

Mustra