Közép-Kelet Európa első Screen X moziterme Budapesten nyílt meg, mi pedig kipróbáltuk, milyen az, amikor a moziterem falára is vetítik a filmet.
Mostantól a moziban már nem csak az fog idegesíteni, ha egy magas ember ül elém, hanem az is, ha egy magas ember ül mellém, meg eleve milyen hülyeség már a falra vetíteni, kinek van kedve forogni a székben, a végén még magamra borítom az összes pattogatott kukoricát. Ezekkel a prekoncepciókkal indultam el, hogy megnézzem a világon sem túl elterjedt, de Közép-Kelet Európában viszont tényleg egyetlen ScreenX termet, aminek az a lényege, hogy nem csak szembe a vászonra, hanem a moziterem oldalsó falaira is vetítenek, ezzel pedig úgy érezheti magát az ember, hogy a film középpontjában van, aminek köszönhetően az előzetesek alatt közel kerültem ahhoz, hogy elhányjam magam, de ne szaladjunk ennyire előre.
A ScreenX technológiát Dél-Koreában fejlesztették 2012-ben, a lényege, hogy 270 fokos szögben lehet élvezni a moziélményt. Úgy működik, hogy 5 vetítőgép van a teremben ezeket egy szoftver összeköti, így ad ki egy teljes panoráma nézetet. Speciális a vetítővászon, és kiemelt szerepet kap a hangzás is, nem csak azért mert jól kell szólniuk, hanem mert mivel a terem falára is vetítenek, így onnan le kellett szerelni őket, hogy ne rondítsanak bele az élménybe.
Hova érdemes ülni?
Nem érdemes nagyon előre, de nagyon hátra sem ülni. Nagyjából a terem közepén a legjobb az élmény, úgyhogy ezekre a jegyekre kell lecsapni. Apropó jegyek, nem lehet jegyet foglalni, csak online vagy a jegypénztárban lehet megvásárolni az egyébként 2360 forintos jegyet.
Milyen a Screen X élmény?
Elsőre kicsit kényelmetlenül érzi magát az ember, kell egy kis idő, amíg megszokod, hogy a perifériás látómeződből is jön a fény és az effekt. A két bemutató kisfilmben megpróbálták maximalizálni az élményt, azaz mintha csak emelkedtél, kanyarogtál volna, fogott veled nemcsak a szemközti vászon, de az egész terem, aminek az eredménye az lett, hogy úgy éreztem, az agyam megint azt hiszi, hogy idegmérget kaptam, és mindjárt el is hányom magam. Nyilván a bemutató kisfilm arról szólt, hogy megmutassák mi mindent tud ez a technológia, ezért kissé túlzó is volt a vetítés, a fő műsorszám alatt ennek azonban már nyoma sem volt.
Csapnivaló filmet feljavít
A fő műsorszám az Apáca volt, ezzel és a MEG az Óriáscápa című filmekkel indítanak a vetítőteremben, ugyanis nem minden mozifilm alkalmas arra, hogy erre a speciális vászonra kerüljön, csak amiket kifejezetten erre adaptáltak. Ráadásul nem is végig működik az oldalsó vetítés, csak bizonyos jeleneteknél, ami elsőre úgy tűnt, hogy baromi zavaró lesz, aztán kiderült, hogy igazából gyorsan hozzá lehet szokni.
Az Apáca,ugye, a Démonok Között című horrorvilág egyik állomása, nem akarunk itt nagy mozielemzésekbe és filmkritikákba belemenni, legyen elég annyi, hogy egy sima ijesztgetős horror, amin néha nehezen lehetett eldönteni, hogy nevessek vagy féljek, mert új dolgokkal nem operál, csak a bevett horrorklisékkel, mint például, hogy éjszaka a temetőben nem jó lenni, vagy hogy egy baljóslatú kolostorban baljóslatú dolgok történnek. A hanghatásokon és a hirtelen a semmiből megjelenő rémisztgetéseken túl azonban semmi nincs benne, ráadásul sosem derül ki, hogy amúgy mit is akar a démoni apáca egészen pontosan. Világuralmat? Megenni mindenkit? Néhány jó szót? Az ingatlanra fájt a furcsán hegyesre csiszolt foga, hogy aztán luxusszállót építsen belőle? Vagy csak szereti nézni, ahogyan az emberek sikoltozva rohangálnak ide-oda, mert kikapcsolták a kolostorban az áramot, és unatkozik? Jó, oké, nyilván új testet, amit megszállhat, de az meg annyi lehetne, hogy bemegy hozzá a két küldött, megszállja, őket, kész vége a filmnek a negyedik percben.
Szóval van egy film, ami nem lesz filmtörténeti klasszikus, még horrorfilm szekcióban sem, és van egy új technológia, ez a kettő pedig kiad egy középszerű élményt. Ha sima vetítésen néztem volna meg ezt a filmet, akkor szimplán csak azt mondnám, hogy nem volt jó, így viszont tényleg adott hozzá annyi pluszt, amivel mégis feltornázta magát egy erős közepesre. Márpedig ha egy rossz filmmel ezt teszi, akkor egy jó filmmel tényleg nagy élmény lehet - persze egészen addig, amíg az ember hozzá nem szokik, hogy ilyen is van.
Kell még hozzá tartalom
Az látszik, hogy hatalmas lehetőségek vannak ebben a technológiában, végig attól rettegtem, hogy hirtelen oldalról lassan megjelenik egy démoni apáca vagy egy élőhalott, illetve attól is aggódtam, hogy a film kulcsjelenetéről majd azért maradok le, mert félig a hátam mögött történik, ilyen azonban nem volt.
Pedig az egésznek ez lenne a lényege, és valószínűleg a jövőben ez is lesz. Ahogyan a nagy stúdiók is már jó ideje kihasználják a 3D adta lehetőségeket, úgy hamarosan azt is figyelembe fogják venni a forgatásnál, hogy valami pluszt adjanak a ScreenX nézőknek is. Az viszont már most látszik, hogy olyan filmeknél, amelyek a természetben játszódnak, vagy animációs filmeknél nagyon sokat hozzátehet az élményhez. A következő ilyen film, ha minden igaz a Queen-film lesz, a Bohém Rapszódia, amelynek a koncertjeleneteinél például simán el lehet képzelni, hogy ezzel a technológiával megoldják, hogy tényleg úgy érezd magad, mintha a tömeg közepén állnál.
A technológia tehát megvan, már csak ennek a maximális kihasználása van hátra, amire valószínűleg már egyáltalán nem kell sokat várni. Addig pedig egészen biztosan az is nagy eredmény, hogy egy nem túl jó filmből néhány plusz vászonnal mégiscsak nézhetőt csinálnak.
