Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A brit királyi család sikkes nőtagjai mindig is nagy befolyással voltak a divatra egészen a stílusikon dániai Alexandra brit királynétól a bohém Margit hercegnőig.
Tombol a Meghan-effektus. Arról a jelenségről van szó, hogy egy ruhadarabból, amit Meghan Markle egyszer visel, azonnal eladják az összeset. A fehér Canadian kabát, amit Harry herceg felesége viselt eljegyzésük bejelentésén, olyan népszerűnek bizonyult, hogy a cég weblapja összeomlott, a márka pedig hivatalosan is Meghannek keresztelte a kabátot. A Birks ékszerek forgalma 400 százalékkal emelkedett, a Mark and Spencer pedig kétszer annyit adott el egyszerű, fekete pulóveréből, miután a királyi család leendő tagja viselte ugyanezen az eseményen. Meghan esküvői ruhája pedig nyilván befolyással lesz az új menyasszonyi trendekre is.
A divatérzékeny nők feltűnése a királyi családban nem új jelenség persze. Itt van nekünk egyből Katalin cambridge-i hercegné és Diana is, aki az 1980-as és 90-es években volt nagy hatással az akkori öltözködésre. De vajon mi a helyzet a kevésbé ismert, az internet és a tömegmédia előtti divatdiktátorokkal? Vajon mi tette őket stílusikonná? És ez vajon változott-e valamit az elmúlt párszáz évben? A kérdésekre a BBC kereste a választ.
Alexandra és a minimalizmus
1863-ban a dán királyi családba született Alexandra hercegnőt feleségül vette Viktória királynő legidősebb fia, Eduárd herceg, akit csak “Bertie-ként” emlegettek. Bertie botrányairól volt híres, “plaboy hercegként” is emlegették, házassága mégis nagy sikert aratott, a pár rendkívüli népszerűségnek örvendett. Úgy tűnt, Alexandra olyan nő volt, akire a nyilvánosság vágyott.
“Viktória királynő ekkor már évek óta gyászruhát viselt, és a brit társadalomtól elzártan élt” - magyarázza Elly Summers, a Royal Women nevű kiállítás kurátora, aki a bathi Museum of Fashionben azt vizsgálja, hogy a királyi család nőtagjai hogyan formálták egyéni stílusukkal a közízlést. “Zord, fekete ruhát hordott, és nem vett részt semmilyen összejövetelen. Eduárd és Alexandra ezzel szemben káprázatos párt alkottak, és aktív társadalmi életet éltek, így sokkal közelebb kerültek az emberekhez. A királyi családnak jót tett, hogy ismét kapcsolatot létesített a nyilvánossággal” - magyarázza Summers.
Alexandra ráadásul nemcsak népszerű volt, de hatalmas befolyást gyakorolt az akkori divatra is. “Valódi divatikon volt, az emberek lemásolták, amit viselt” - mondja Summers. “Ő maga dolgozott a saját stílusán, benne volt az összkép megalkotásában, diktálta a trendeket, még akkor is, ha nem ez volt a cél.”
Nem mintha dán hercegnőként ennyi szabadsága és függetlensége lett volna. Jövendőbeli anyósa, Viktória királynő ragaszkodott hozzá, hogy az esküvőjén Alexandra brit csipkét viseljen - ahelyett a ruhaköltemény helyett, amelyet a belga király ajánlott fel neki. A királynő fontosnak tartotta, hogy az új családtag reprezentálja britté válását” - teszi hozzá Summers. “Identitását a brit identitáshoz kellett igazítania.”
Végül Alexandra ruháját brit Hontion csipkével díszítették ezzel kinyilvánítva, hogy a hercegnő új otthonát helyezte mindenek elé. Hosszú fátylat viselt, ruhájára pedig narancsvirágokat tűztek. Az anyagon Anglia, Írország és Skócia tradicionális szimbólumai szerepeltek: rózsák, lóherék és kócsagok.
Alexandra egyetlen változtatáshoz azonban ragaszkodott: a hatalmas krinolin szoknya szélességének csökkentéséhez. Néhány nappal az esküvő után a ruhát teljesen leegyszerűsíttette. “Alexandra szerette a letisztultságot' - mondja Summers. “Szokatlanul praktikus érzékenységgel fordult a világ felé. A dán királyi udvarból származott, amely nem volt gazdag, nem élt luxusban, a kelengyéje is egészen szerény volt.”
Alexandra volt az első nő, aki a brit nyilvánosság előtt egyszerű szabású ruhákat viselt napközben, amiket lovaglóruhákhoz és más sportruházatokhoz hasonlítottak.
Merész megjelenésének két példája a Vernon krémszínű, dupla soros gyapjú yacht kabát és az a praktikusan szabott Bussbein mellény, amely a Royal Women című kiállításon is látható. Summers rámutatott: “Igaz, hogy az egyszerű nappali viselet ma teljesen elfogadott, de akkoriban csak a férfiak hordhatták”.
Margit, a tökéletesség példaképe
A 20. században a királyi család nőtagjai továbbra is befolyással voltak a divatra. Margit hercegnőre mint a királynő húgára rengeteg, sokszor ellentmondásos elvárások hárultak. Sokkal több szabadsága volt ízlésének kifejezésében, mint bármi másban, ezért inkább divatikonnak, semmint uralkodónak számított.
Fiatal nőként Margit elbűvölő és divatos imidzsét imádta a sajtó, bár sokszor szerelmi élete miatt került a címlapokra. A háború utáni években szocialista hírneve és bohém stílusa tette az érdeklődés középpontjává. A nemrégiben bemutatott A korona című sorozatnak köszönhetően pedig stílusa egy új réteget szólított meg.
Margit hercegnő elbűvölő érzékenysége már korán kibontakozott. 17 éves volt, amikor találkozott a Savoyba érkező Christian Diorral, aki azért utazott Londonba, hogy bemutassa legújabb, New Look elnevezésű kollekcióját. Margit és édesanyja is különleges érdeklődést mutatott a ruhák iránt, ezért titokban elküldették őket a francia nagykövetségre, ahol közelebbről is megszemlélhették őket.
Christian Dior Margit hercegnőt “finom, kecses és gyönyörű tündérhercegnőnek” írta le.
Természetesen lenyűgözően festett 1952-ben a Royal Ascoton krémszínű Dior selyemruhájában. A sifonban, a halcsontos mellényben, a szoknyában és az aszimmetrikus bolerójában előkelő látványt nyújtott. Elegáns, könyékig érő, fekete kesztyűjével és széles karimájú, fekete kalapjával maga volt a tökéletesség megtestesítője.
Egy évvel később, a Macsók és macák című előadáson pár héttel azután, hogy a sajtó beszámolt Peter Townseddel való románcáról Norman Hartnell csodálatos fekete-rózsaszín csipkeruháját viselte. A ruha okos és elbűvölő választás volt, ami a kritikával szembeni nagyságát és dacát sugallta.
Margit híres volt a gőgjéről, de megvoltak a maga nagy diplomáciai pillanatai is. Piros-fehér pamut esélyije szokatlan anyagválasztást jelentett. A háború utáni megszorítások idején főhajtás volt ez a brit textilipar előtt. A királyi család tagjaként mindig elvárták tőle a brit ipar támogatását.
Hogyan is változtak tehát a királyi családok nőtagjai felé irányuló elvárások? “A legfontosabb szempontoknak még most is meg kell felelni, ezeknek a nőknek több tényezőt kell egyensúlyban tartaniuk” - mondja Summers. Az emberek mindig olyan ruhákat szerettek volna, mint a királynőké és hercegnőké. Alexandra hercegnő előtt például az udvarban lévő nők a hercegnőéhez hasonló viseletet kértek a ruhakészítőjüktől, az arisztokraták pedig őket másolták, így került némi változtatással a nyilvánosság elé a hercegnői stílus. Ez a folyamat most sokkal gyorsabb: a trend most egyenesen az utcára kerül.
“Bizonyos szempontból sokkal könnyebb volt a 19. és 20. században, a média kora előtt" - mondja Summers. “Akkor csak egy adott eseményre kellett kiöltöznöd, most azonban mindig jól kell kinézned."
Az emberek gyönyörű ruhákban akarják látni a hercegnőket, és csalódottak lennének, ha ezt nem kapnák meg” - teszi hozzá.
