Kutyából nem lesz szalonna, de kókuszból lehet vega bacon. Steiner Kristóf elmondja, hogyan.
Nemrég futottam bele a Facebookon egy mókás fotóba egy szelet paradicsommal megfejelt salátalevélről, alatta a szarkasztikus: „íme egy vegetáriánus, laktóz és gluténmentes sajtburger” szöveggel. Bár a vicc rendkívül szellemes, aki rendszeresen alapkonyházik velem, kipróbálhatta a tojásmentes omlettet, a tejmentes sajtot, és – az egyáltalán nem két salátalevélből álló – vegaburgert. Miután egyre több üzenetet kapok, amelyekben vega étrendre váltó húsevők kedvenc fogásaik „vegánítását” kérik tőlem, úgy határoztam, kísérletezni kezdek egy klasszikussal: a baconnel.
A ropogós, fűszeres, aromás husi a szalonna rokona, és tésztáktól húsételeken és szendvicseken át tojásos fogásokig mindenbe előszeretettel pakoljuk – annak ellenére, hogy nyilvánvalóan tisztában vagyunk vele: egészségbombának nem éppen nevezhetjük a hatalmas adag sónak és zsírnak „köszönhetően”, és akkor még nem is beszéltünk az állat-jogi kérdésekről – amely számomra mindig a főmotiváció volt a vegán étkezés kapcsán. Ám ebben a téli zimankóban nekünk, vegáknak is jól esik valami testes, súlyos íz, amivel feldobhatjuk a serpenyős és csőben sült ételeket.
Itt lép be a képbe a vegán bacon, amelynek fő összetevője a baconhöz hasonlóan zsírdús kókuszdió, annak is „pehely” változata, ami nem összekeverendő a kókuszreszelékkel. A kókuszdió fehér hasából kinyesett, papírvékony szirmokat időnként „kókusz chips” néven kínálják, de akármi legyen is a neve, a csoda az ízében, és sokszínű felhasználásában rejlik. Aki rendszeresen használ kókuszzsírt, tudhatja, hogy az étel könnyedén elnyomja a gyümölcs (bár hivatalosan mag) „desszert”-jellegű ízét, sós fogásokhoz is tökéletes.
Aki számára a kókusz íze a Bounty csokit, a Raffaellot és a kókusz roládot jelenti, annak javaslom, kóstolja meg a keleti konyha kókusztejjel készült curry-t – ez biztosan meggyőz bárkit arról, hogy kókuszsziromból igenis készülhet szalonna.
Hozzávalók (20 deka vega baconhöz)
150 gramm kókuszpehely (aka kókuszszirom, vagy kókuszchips)
1 teáskanál juharszirup (vagy méz, csak akkor már nem vegán)
1 teáskanál mustár
1 teáskanál balzsamecet
1 evőkanál szójaszósz
1 teáskanál füstölt paprika (de sima pirospaprika por is megteszi)
2-3 csipet bors
1 gerezd fokhagyma
(ha épp van otthon, pár csepp Worcestershire, barbecue, vagy Tabasco szószt is használok, de mindez opcionális)
Így készül
1. Előmelegítem a sütőt 180 fokra, és amíg felforrósodik, egy tepsit kibélelek sütőpapírral.
2. A kókuszpelyhet a tepsibe szórom, majd elegyengetem, hogy mindenhol érje a hamarosan rázúduló íz-zápor.
3. Az összes összetevőt a szirmokra borítom, majd tiszta kézzel alaposan összekufircolom az egészet, hogy minden egyes pelyhet mindkét oldalon beborítson a máz.
4. A forró sütőbe tolom, és 12 percre békén hagyom – de azért az utolsó pár percben rá-rápillantgatok, nehogy odakozmáljon. Akkor van kész, ha bacon-színe van, és itt-ott hajszálnyit oda is kap – vigyázat, ilyenkor másodpercek választják el attól, hogy koromfekete és felhasználhatatlan legyen az egész cucc.
5. Kikapom a tepsit, és úgy ahogy van, félreteszem hűlni. Percről percre egyre ropogósabb lesz, és mire fogyasztható állapotba kerül, pont úgy roppan a fogam alatt, mint a malackás verzió.
6. Ha teljesen kihűlt, mélyhűtőzacskóba vagy műanyagdobozba teszem, és attól függően, hogy mikor tervezem felhasználni, a mélyhűtőbe, vagy a hűtőbe teszem. Heteken át eláll, tortillába, burgerbe, salátába, de még magában, snackként is laktató nassolnivaló.
