Vagy fekete-fehérben járunk, ha a magyar tervezőkre hallgatunk: nézze meg, mit tervezett például Tomcsányi, Szegedi, vagy a Nubu!
Annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt úgy kezdtem a posztomat, hogy „kicsit nehéz Magyarországon negatív véleményt írni kollekciókról, mert az első vád, ami a szerzőt éri az az, hogy rosszindulatú, vagy nem tud örülni a hazai tervezők sikerének”, kaptam hideget és meleget is. Ezt a gondolatot viszont azóta is fenntartom és azt is, hogy a szubjektív vélemények esetében nincs „jó” és „rossz”, egyszerűen csak el kell fogadni, hogy mindenkinek más tetszik. Lentebb a szombat délutáni bemutatókkal kapcsolatos észrevételeimet olvashatják.
Tomcsányi Dóri: újrahasznosítás és víz
A hazai tervezők kis hányadát követem csak direkt módon (a Facebook-oldalukat, honlapjukat, stb.); akadnak olyanok, akikre időszakosan nézek rá; illetve vannak olyanok, akikről sajtóanyag útján vagy az ismerőseim megosztásainak köszönhetően találkozom. „Kapcsolatomra” Tomcsányi Dórival a második szituáció volt jellemző – eddig! Örülök neki, hogy ő nyitotta a szombat délutánt, mert elég magasra tette a mércét. A papucs-trendet nem igazán tudom hova tenni, de ezen kívül szinte minden más tetszett a kollekciót illetően. Tomcsányi jövő tavaszi ruhadarabjainak megálmodásánál a Panel kollekciójához hasonlóan a pasztell színekhez, a pamut mellett selyemszerű anyagokhoz és mintákhoz nyúlt vissza.
A kifutót elnézve az ellentétek jutottak eszembe: a játékos fodrok és a szigort sugárzó, nyakig felhúzott cipzárok kontrasztja remekül megfért akár egy ruhadarabon belül is. Színek tekintetében a barack, fehér, menta, eperszín, égkék és az ezeket megtörő szürke dominál, a legnagyobb kedvencem pedig a cseppminta volt. Az ékszereket a bemutató felénél vettem észre: a nyakláncok szinte észrevehetetlenek voltak (ami nem feltétlenül rossz). Ami még feltűnt, hogy az alumni show-kkal szemben a zene itt egész kellemes volt. A derékra kötött pulóvertől/ingtől mai napig ódzkodok, Tomcsányi viszont remekül egészítette ki a ruhákat a hasonló anyagból készített felsőkkel.
Konsánszky Dóra: művészi fekete-fehér
Konsánszky jövő tavaszi kollekciójában főleg a mustár, fekete, szürke, a menta és a fehér színek dominálnak. A kontraszt itt is megfigyelhető, többek között az áttetsző alsórésszel rendelkező kabátoknál. Örök dilemmám, hogy vajon miért és meddig tart majd a tervezőknél a melegebb hónapokra tervezett fekete-fehér kollekciódömping. Konsánszky is előszeretettel használta ezt a két színt, az érthetetlenségemet pedig a fejkendők tetőzték, amelyek közül a bőrből készült darabok úszósapkára hajaztak. A printek tetszettek, a gyermekrajzok és a freskók jutottak róla eszembe. A lenge, mintás anyagok visszaköszöntek egyébként a már említett kendőkön és a ruhák toldásaként is. A nemzetközi trendet követve a tervezőnőnél is láthattuk sportosabb darabokat.
Szegedi Kata: Matisse és a vadak
A második meglepetés szombaton Szegedi Kata bemutatóján ért. Ha nem láttam volna a székekre helyezett papírokon a tervezőnő nevét, akkor azt hiszem, hogy rosszul jegyeztem fel a bemutatók sorrendjét és teljesen más mutat majd be a 3 órakor kezdődő show-n. Tavaly az új ötleteket hiányoltam Szegeditől és nem ringatom magam álmokba, tudom, hogy nem ezek miatt váltott, de jó volt kicsit mást is látni tőle, mint az eddig megszokott, hazai celebeken sokszor viszontlátott ruhadarabok (például a kék bomberdzseki).
A mellet épphogy takaró topokról az előző bemutatós Konsánszky jutott eszembe, az áttetsző anyagokat pedig szintúgy mindketten használták jövő tavaszi-nyári kollekciójukban. Színek tekintetében Szegedinél a fekete-fehér, a menta, a barack és a türkiz lesz a középpontban fél év múlva és jó hír azoknak, akik szeretik a vágott, felsliccelt ruhadarabokat (például az M-szoknyákat): a kollekció bővelkedik bennük. A bomberdzsekit most is láthattuk a kifutón – igaz, most metálos-fényes kivitelben. Tomcsányi cseppeket, Szegedi pedig pöttyöket választott a minták közül, a geometriai megoldások (a szálas motívumok) pedig az egész munkát végigkövették. Úgy tűnik, az égszínkék kedvelt szín lesz pár hónap múlva, de a skater szoknya-crop top párost mi inkább magunk mögött hagytuk volna a 2014-es évben. És hogy jön ide Matisse? A galériában a képaláírásokból minden kiderül!
Napsugár von Bittera: street style a javából
Napsugár von Bittera bemutatóját legszívesebben a felénél megszakítottam volna: az első része bámulatos volt, a második fele viszont kevésbé. Ami még az ötödik sorból is látszott, hogy a tervezők kiváló anyagokkal dolgoznak és olyan ruhadarabokat, illetve szetteket raktak össze, amelyek a szó legpozitívabb értelmében kiváló street fashion alapanyagok. A kék-fehér csíkok és a napszemüvegek miatt elég erőteljesen strand- illetve teniszhatásúra sikerült a kollekció, ami nem feltétlenül baj, sőt! A mix and match – azaz a stílusok keverése – itt is helyet kapott például az oversize farmernadrág és a szőrős felső párosban. A kontrasztos összeállítások végigkísérték a bemutatót, a mustár-fehér csíkok miatt pedig retroérzés fogott el. Színek közül a kék, fekete, fehér és sárga domináltak, a kollekció pedig fiatalos, lendületes, laza és sportos lett.
A textilek mellett a Napsugar von Bittera is beépítette ruhadarabjaiba a lézervágott bőrt, a kedvenc ruhadarabom pedig a hátul kivágott jumpsuit volt. Egyedül a ruhákon elhelyezett Fuck Yeah felirat von le kicsit az összélményből, annak a híve vagyok, hogy üzenjék ezt a ruhadarabok önmagunkban, nem kell hozzá magyarázat.
ÁERON: Ingmar Bergman és a skandináv építészet
Az Áeron bemutató méltó befejezése volt a napnak (részemről, a Nuburól már moana számol be). A show-t a nemzetközileg elismert Srej Zsófi nyitotta, színek tekintetében a földszínek, a bézs, a szürke, púder, barack, fehér és menta dominált – örülök, hogy a jövő tavaszi-nyári szezonra sikerült megszabadulni a neontól nemzetközi és hazai szinten is. A ruhákról végig az jutott eszembe, hogy mennyire kényelmesek lehetnek és bár a legtöbb sportos hatást keltett, volt bennük valami, ami miatt finomak és decensek voltak. Az amúgy letisztult, köpenyhatású, enyhén oversize ruhákat zsebek és cipzárok dobják fel, a minták pedig kevés szerepet kaptak. A színek fáradtak, de egyáltalán nem unalmasak, az egyik kedvencem a halványsárga volt.
Látszott, hogy volt koncepció a tervezésnél, a V-nyak használatáért pedig piros pont: sokszor rizikós, de itt sikerült eltalálni az arányokat és jó hír az alacsonyabb hölgyeknek, hogy ez a tervezői megoldás optikailag nyújtja a nyakat, ezáltal magasabbnak tűnik a viselője. Bár nem vagyok melegítőpárti, de a kifutón, a motorosdzsekivel párosítva meglepően jól nézett ki. Az anyagoknak szép esésük van, de nem lógnak; és bár nem kedvelem a lila színt, itt láttam egy olyan árnyalatot, ami rendkívül megfogott. A lézervágott bőr az Áeronnál is helyett kapott, a fekete ruhadarabok viszont kevésbé. Hogy mi inspirálta Áron Esztert tervezéskor, a galéria képaláírásaiból megtudhatja!
NUBU: teáscsésze & akvarell
A két napos rendezvény utolsó magyar bemutatója a 2007-ben alapított márkáé volt. Míg a tavaszi darabokat a japán kézi festésű teáscsészék ihlették, addig a nyári darabokat Moizer Zsuzsa akvarelljei. Ugyan lesznek pasztell és földszínű darabok is, természetesen a kifutóról nem hiányzott a fekete és a fehér sem. Ez ugyan nem kifejezetten tavaszias vagy nyárias szín, de aki figyelemmel követi a NUBU munkásságát, azt nem lepte meg ez a választás, ahogyan az sem, hogy a két kollekcióban bőven voltak sportosabb összeállítások is, és persze a kiegészítők sem hiányozhattak.
A tervezők a visszafogott színhasználatot az anyagok választékával ellenpontozták, a tavaszi kollekcióhoz lent, selymet, rafiát, bőrt, vízlepergető textileket, sőt, diófa lapocskákat is használtak, a nyárihoz pedig organzát, szatént és ismételten bőrt. A két kollekció közötti kapcsot a faerezet rajzolatai jelentik, a nyári daraboknál ezt a gyűrt, papírhatású textúrákkal érték el. Ha ön szívesen azonosul az urbánus hippistílussal, és lágy esésű, visszafogott színvilágú, egyszerre romantikus és lezser ruhákat szeretne hordani a következő szezonban, akkor mindenképpen ajánljuk ezt a márkát.
