Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kelkáposztaleves virslivel. Magyarországon legalábbis nagyjából ezt értjük alatta.
Hogy aztán melyik német régióban, pontosan mit kapnánk, ha Frankfurter suppét rendelnénk, az már más kérdés. Van, ahol lencsével készítik, van, ahol fehérborral, máshol citromlével ízesítik, megint máshol pedig egyáltalán nem is raknak bele se virslit, se kelkáposztát.
Az mindenesetre biztos, hogy a frankfurti egy tartalmas, gazdag zöldségleves, amit nem nagyon lehet elhibázni. Mivel nincs egy kőbevésett recept, ami német precizitással meghatározná, honnantól frankfurti egy leves és honnantól nem az, így most egy saját verziót mutatunk, momentán habarásmentes verzióban.
Hozzávalók:
1 kis fej kelkáposzta
2-3 db sárgarépa
1-2 db közepes méretű krumpli
1 db kisebb zellergyökér
1 fej karalábé
2 kisebb fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
3-4 evőkanál étolaj
3 pár frankfurti virsli
só, bors
1 kk őrölt kömény
1-2 kk őrölt pirospaprika
1 liter zöldségalaplé, ha nincs, akkor víz
1. A kelkáposztát megmossuk és felcsíkozzuk. A répát, a krumplit, a zellert és a karalábét meghámozzuk, megmossuk és kis kockákra vágjuk. A vöröshagymát és a fokhagymát felaprítjuk.
2. Nagyobb lábasban felhevítjük az olajat, majd megdinszteljük rajta a hagymát.
3. Hozzáadjuk a kelkáposztát, és néhány perc alatt azt is megdinszteljük. Ha kicsit összeesett, hozzáadjuk a sárgarépát, a krumplit, a zellert és a karalábét, és felöntjük 1 liter vízzel/zöldségalaplével. Sózzuk, borsozzuk, köménnyel és pirospaprikával ízesítjük.
4. Ha már kezdenek puhulni a zöldségek, felkarikázzuk a frankfurti virslit, hozzáadjuk, és addig főzzük az egészet, míg a zöldségek meg nem puhulnak. Ha közben túl sűrűnek találjuk, felönthetjük még alaplével/vízzel.
Tálaláskor kínálhatunk mellé tejfölt, megszórhatjuk petrezselyemzölddel.
