Van az a jelenet a Bridget Jones-ban, amikor a főhősnő kinyitja a hűtőszekrényét, és valami penészlepte sajtfalaton, meg néhány üveg régi savanyúságon kívül semmit sem talál, ezért aztán ráveti magát a finomnak semmiképpen sem nevezhető maradékokra. Nos, nekem meggyőződésem, hogy ha Bridget szánt volna tíz percet egy normális vacsora elkészítésére, még ezekből is étterembe illő fogást kreálhatott volna.
Az eddigi legsikeresebb maradék-fogásom a múlt heti szusirendelés után rajtunk maradt marinált gyömbérből, tengeri algából, és egészen vékonyra szeletelt, hámozott uborkából állt, szezámmaggal megszórva. Meglocsoltam egy kis almaecettel, agavésziruppal - de a méz is kiváló -, és pár csepp szójaszósszal. Az algában az a jó, hogy szárított állapotban örökkön örökké felhasználható marad, és nincs más feladat vele, mint beáztatni, majd átöblíteni párszor, és kinyomkodni. Ráadásul tele van omega 3-mal, amitől állítólag szépek és okosak, meg kiegyensúlyozottak leszünk.
Na de ma reggel farkaséhesen ébredtem, és épp uborkám se volt, csak egy negyed lilakáposztám, meg egy árválkodó lilahagymám. Ez aztán a kihívás!
Magenta saláta
Hozzávalók (2 adaghoz)
1/4 lilakáposzta
1 fej lilahagyma
1 marék aszalt áfonya (de ha a mazsola gyakoribb maradék a konyhádban, az is szuper lesz)
1/2 citrom, narancs, vagy mandarin
olívaolaj (vagy mogyoró, mák, szezámmagolaj... ami van otthon)
almaecet (vagy sima ételecet)
só, bors
1 marék pirított tökmag (nálam épp ez akadt a mélyhűtőben, de mandulával, vagy dióval is jó)
Nem volt sok dolgom: vékony csíkokra vágtam a lilahagymát és a lilakáposztát, megszórtam az áfonyával, meglocsoltam olívával és almaecettel, ráfacsartam a citromot, sóztam, borsoztam, és összekevertem, majd megkínáltam a tetejét egy kis tökmaggal.
Hamis hummusz - tahini, avagy szezámmagkrém
A mélyhűtőben mindig tartok szeletelt kenyeret - ebből nem árt feltankolni, mert a gázrózsa feletti rácson, kis lángon fél perc alatt lehet ropogós, friss kenyérré változtatni. Emellé már csak valami proteinbombára volt szükségem a reggelimhez, a megoldás pedig ott figyelt a mélyhűtőmben: szezámmag. Általában salátákat szoktam felturbózni vele, vagy kenyerek tetejére szoktam szórni, mert tele van B vitaminnal, kalciummal és vassal - de most vad ötletem támadt.
Hozzávalók (2 adaghoz)
2 csésze szezámmag (vagy amennyi van)
1 gerezd fokhagyma (ha nincs friss, nézd át a fűszereidet, tuti van valami fokhagymás fűszersód, legrosszabb esetben a klasszikus ételízesítő is megteszi)
olíva, vagy napraforgóolaj
bármilyen (szárított) zöldfűszer (petrezselyem, bazsalikom, oregano)
só, bors ...
és egy kis citromlé (bolti is lehet)
Beleszórtam a szezámmagokat egy keverőtálba, meglocsoltam fél deci olajjal és fél deci vízzel, beledobtam a fokhagymát, a fűszereket - mindenből egy csipetet - ráfacsartam a maradék citromot, és előkaptam a botmixeremet.
Viszonylag hosszú idő, 5-6 perc kellett, míg teljesen egységes masszát kaptam, közben pedig folyamatosan és apránként adagoltam a vizet. Sokan egészen folyós tahinit készítenek, én azt szeretem, ha a kiskanállal megemelve visszagöndörödik, nem pedig lefolyik. Utólag még sóztam egy kicsit, majd mivel találtam egy kis zacskósaroknyi diót, a tetejére szórtam. Olyan krémes, és laktató, mint a hummusz, és tökéletesen illik a ropogós, könnyű salátához.
Esküszöm, életem egyik legjobb reggelije volt. Tanulság? Amikor meggyőződéssel állítjuk, hogy semmi sincs otthon, akkor érdemes kicsit szélesebbre nyitni a konyhaszekrény ajtaját, bekukkantani a mélyhűtőbe - általában ezeken keresztül érkezik a megvilágosodás.
