Vannak korszakok, amikor divat a tánc, és vannak korszakok, amikor kicsit háttérbe szorul. A hetvenes évek második felétől kezdve a nyolcvanas évek közepéig táncőrültet lett úrrá az embereken. A Szombat esti láztól a Flashdance-ig, a kasszasiker záloga egy szó volt: tánc. Az emberek izzadtság felszívó fejpántba jártak akkor is, ha nem volt melegük és térdig érő bokamelegítőt hordtak, akkor is, ha nem fáztak.
Majd eljött a légkondicionált konditermek korszaka és a táncnak egy időre befellegzett. Ám az irodában senyvedők kezdték megunni a munkahelyükhöz túlságosan is hasonlító konditermeket és a monoton airobic órákat, ahol megfájdult a térdük, és akkor valami a nyolcvanas évekhez hasonló kezdett kibontakozni. Ezt a jelenséget lovagolta meg nagyon okosan Daren Aronofsky a Fekete hattyú című filmmel.
A legújabb táncmánia jeleit az utcán és a boltokban is megfigyelhetjük: tollak, és tüll mindenhol. Cérnakötésű fölsők, gyöngyök és csillogás. Arról nem is beszélve, hogy az idén szinte kizárólag fekete, fehér, sportos szürke, és hússzínű rózsaszín ruhákat kapni.
Nyilván nem akarunk tütüben és spicc cipőben flangálni az utcán, de ha megnézzük a fenti, balett inspirálta ruhákat, akkor biztos találunk olyat, amit szívesen viselnénk az utcára is, legyen az valójában egy melegítő fölső, fűző, színház maroktáska, cicanadrág, tollas fejdísz, csipkés body, vagy az évek óta kihagyhatatlan balerina cipő.
