„Te fogyózol? Te? B×××eeeg, hogy már semmi se a régi!!! A Volvót ugye nem adod el?”Nem adom el, sőt pár hét és csak megsütöm neki azt a tortát, de ez még a legenyhébb reakció volt.
„Te fogyózol? Te? B×××eeeg, hogy már semmi se a régi!!! A Volvót ugye nem adod el?”
Nem adom el, sőt pár hét és csak megsütöm neki azt a tortát, de ez még a legenyhébb reakció volt. Nem mintha sovány lennék, hanem, hát, szóval nem vagyok az a diétázós típus. Annyira nagyon nem, hogy soha sem diétáztam még, soha sem nyafogtam, jajeztnekemnemlehetjaj, hát nem, inkább: igen, szalonnát, kérek, persze. Ezért is nagy volt a döbbenet, amikor nekiálltam.
Harminc vagyok és az elmúlt tíz évben pont tíz kilóval lettem több, fenékre hízó alkatom ellenére bevastagodott a derekam is. Még nem lötyögök és a cellulitisz is csak felületesen támad, de csak azért, mert ez idő alatt egyre többet sportoltam és a lerakódás egyik része izom. A másik része nem.
Van egy még nagyobb probléma. A felesleges cupák egyre több sport, de ugyanolyan (jó minőségű és nagyon változatos, tehát a zsírt sem nélkülöző, sőt, itt a tejbenvajbanon én szültem meg a zsír tag-et...) táplálkozás és sörök mellett rakódott le. Hogy a fogorvosomat idézzem: 25 után már csak a hullafoltokat számlálgatjuk. Lassul az anyagcserém, hogy ott rohadna meg. De pont így lassul mindenkié. Az edzés már nem elég, emelni már nincs hova, napi egy óránál több terheléstől behisztiznek a térdeim, az altestem kimondottan a reprodukciós modell, nem a vadászó, tiszta ciki a q-szögem.
A beszedett hormonok is sokat hozzátettek a fenti eredményhez, de inkább tíz centi derékban, mint egy egész nem kívánt gyerek ugyanott. Ugye ismerős az egész történet? Tenni kellett valamit, mert hiába futok heti 30 kilométert, és gyurmázgatok lelkesen, szörnyen fogok mutatni 85 kilósan a negyvenedik szülinapomra vásárolt valami amerikás veteránban. Pontosabban az egy elég meghatározó élmény hatására letisztázott Corvette C3 Stingray Convertible típusú, igen kicsi, de nagggyon hangos játékszerbe bele se fogok férni. A Volvóba még akkor is, ezért se adom el. Vissza kell jutnom 65 kiló alá, és azt tartani. 176 centihez teljesen jó lesz, a soványság nem vonz, az uramat még kevésbé. Mindenkit más motivál.
Ezen a problémán kattogtam, amikor danny lotion átküldte a kéthetes bécsi diétát, holnap kezdi. Ezt isteni jelnek véltem és én is végigcsináltam. A kondimat nagyon féltettem, de aggodalmaim csak részben jöttek be.
A diéta -1. napján 30 perc kocogás után futottam egy Cooper-tesztet, ami vállalható 2300 méterre sikerült és bele se haltam. Ez szénhidrát és zsír nélkül, amire ez az étrend, a kéthetes bécsi diéta, vagymi, épül, nem nagyon fog menni, ezért a futást átmentettem kültéri bringa+kevés futásra. Mozgás nélkül egy idegbeteg pitbull vagyok, nem hagyhattam abba, de elájulni sem akartam a bevitt cukor lenullázása miatt. A városban télen-nyáron eleve bringával járok, most csak a kötelező köreimre ráraktam pár extra kilométert, ami heti 3×3 óra tekerést jelentett a mínusz tízben, mellé hetente kétszer kocogtam öt kilométert, nem mindig esett jól, az eufórikus röhögve rohanások most elmaradtak.
Az alkoholmegvonás volt a második gond. Egy jó menühöz elengedhetetlen az azt kiegészítő, kiváló minőségű alkohol, ezért nem múlik el nap, hogy ne innék egy-két pohár bort, futás után egy üveg sört, és ha haverok jönnek, egy köszöntő pálinkát. Sokszor iszunk keveset, így vagy egy tucat legénybúcsúzó angolt is a detoxikálóba juttató mennyiségű piát tartunk itthon. Így kellet kibírni a megvonást. Kibírtam, de a neheze a legvégén jött; diéta közben az uram apránként eltűntette a Szent Házi Limoncellót, amit haverok hoztak nemrég és az tartotta bennem a lelket, az lett volna a jutalomfalatka. Ezen most eléggé ki vagyok akadva, azt mondja vesz nekem másikat. Házit. Persze. Hol? Hagyjuk.
71 kilóval kezdtem, négyet fogytam, a következő ötnek adok fél évet, hogy lekopjon, ez kezdeti lökésnek jó volt. Van pár magasderekú, nagyon szűk szoknyám, most nagyok fenékben-derékban, bő egy mérettel lettem kisebb, nem csak a beleim ürültek, vizet pedig garantáltan nem veszítettem, mert a diéta alatt is tartottam a napi 3-4 literes víz/teabevitelt.
A nem elasztikus gyapjúszoknyámba most mellém befér a karom.
A szánalmasan hangzó (dinsztelt hal…) menüsort kreatívan kezeltem, amit szépen lenaplóztam, ha érdemes volt (ritkán), lefotóztam. Tehát holnap ehetővé tett dinsztelt hal és hasonló ötletek következnek egy élvezhetőbb diétáért.
