Nemrég egy váratlanul meleg délutánon, mikor már végképp nem tudtam figyelmen kívül hagyni korgó gyomromat, gyors hűtőmustra után gondoltam rábizzegek skype-on kedves lisszaboni barátnőmre.
Nemrég egy váratlanul meleg délutánon, mikor már végképp nem tudtam figyelmen kívül hagyni korgó gyomromat, gyors hűtőmustra után gondoltam rábizzegek skype-on kedves lisszaboni barátnőmre. Adva volt két nem túl nagy padlizsán és a kérdés: mit főzzek belőlük. Rövid üzenetváltást követően leszűkítettük a lehetséges receptek körét a padlizsánkrémre és a joghurtos padlizsánra és mivel tele volt a hűtőm natúr joghurttal, ezért az utóbbi mellett döntöttünk. Kétezerötszáz kilométerre tőlem, egy lisszaboni lakásban pedig Sofia elkezdte bepötyögni az instrukciókat. Én meg nekiláttam a főzőcskének.
A két padlizsánt épp jókor vettem elő egyébként a hűtőből, még egy-két nap és megadták volna magukat. Így viszont kockára vágtam őket és még egy nagy fej hagymának a felét. A hagymát megfuttattam kevés olívaolajon, majd mikor már kicsit üveges volt, rádobtam a kupac padlizsánt és hozzáadtam két gerezd fokhagymát. Ezen tanakodtunk egy sort, hogy mikor kerüljön bele a fokhagyma, a főzés alatt és akkor még viszonylag decens ízt hagy maga után, vagy a végén, ízesítéskor, de akkor vagy megkínáljuk a környezetünkben levőket, vagy kihagyjuk az esti bulit. Végül az első változat mellett döntöttünk nagyon előrelátóan, mivel a pempőzés alatt érkezett egy-két ígéretes buli-ajánlat az estére.
Akárhogy is döntünk, sózzuk meg picit a padlizsánt, öntsük fel annyi vízzel, hogy épp ellepje, majd hagyjuk, hogy fedő alatt lassan megpuhuljon. Nagyjából 15-20 perccel később, amikor már puha és barna a húsa a padlizsánnak, leszűrjük, de a levét ne öntsük még ki. Egy tálkában összekeverjük sok friss petrezselyemmel, sóval, borssal, opcionálisan még több fokhagymával, facsarunk rá egy kevés citromlevet, majd az egészet nyakon öntjük a padlizsán levével enyhén hígított joghurttal.
Ezután pedig addig kóstolgatjuk, fűszerezzük, újra kóstolgatjuk, újra fűszerezzük, míg el nem érjük a számunkra tökéletes ízvilágot. Nagyjából ekkor már a tál alját is fogjuk látni. A joghurtos padlizsán egyértelműen pitáért kiált, de ha az épp nincs kéznél, akkor jó lesz hozzá valami rusztikusabb kenyérféle is, végszükség esetén pedig piritós is, azzal talán még könnyebb belapátolni ezt a nyáridéző klasszikust.
